Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

— /*£~^ °^у — Kunffy arcképfestészete terén is lovaló példákat sorolhatunk. A karakteres jellemzés és a festői szín használat mesteri tudásról vallanak. A fiatal, dekoratív szépségű feleségéről, Elláról készült képek a szecessziós stílusának legszebb darabjai (Feleségem a pálmaházban, 1902.; Feleségem, 1909.) Leon Lhermitte francia festő barátjának fekete ruhás feleségéről (Mne Lhermitte arcképe, 1912) Goya rafinált, nagyvonalú felfogása szerint festett félalakos portrét. A látrányi kertészkedő tiszteletesrol egy napfényben hunyorgó, méltóságteljes apostolt festett (1925.) fehér, bő ingben, fekete mellényben, kezében nyeső ollóval és kapanyéllel, dús, zöld lombokkal körülvéve. A sok szép pasztell arckép közül franciás szellemű remekmű a Clemenceau-né (1910.) E képpel kapcsolatban Kunffy az önéletrajzában így ír: „Munkácsy özvegyénél ismerkedtünk össze Michel Clemeceau, a nagy államférfi fiának feleségével, aki nagy meglepetésünkre magyar volt, Michnay Ida, egy galántai járásbíró szép lánya. Michel Clemenceau elkészülvén kémiai egyetemi tanulmányaival, demokrata apja azt mondta neki: fiam kitaníttattalak, most meg kell keresned a kenyeredet. Michel Magyarországra került, báró Kuffner galántai cukorgyárába. Frischauernek, a Neue Freie Presse párizsi levelezőjének ajánlatára került oda. Bejárt a gyár fiatal hivatalnokaival a jobb családokhoz és Michnay bíró szép lányai közül Idába beleszeretett és apja ellenzése dacára el is vette. Mikor már két fiú is született a házasságból, az apa megbocsátott, sőt el is jött a család látogatására Magyarországba és mikor miniszterelnök lett, a kis család Párizsba is költözött kívánságára. A vidéki magyar lány műveltsége azonban nem állván egy színvonalon a Clemenceau család szellemi nívójával, sohasem tudott kibékülni egészen ezzel a házassággal. Különösen bántotta a miniszterelnököt, hogy idegen lányt vett el fia, bár ő meg amerikai nőt vett el és talán éppen azért, mert házassága szerencsétlen volt és el is vált tőle. Ide vezetett utóbb Michel házassága is, mert az az első világháború kitörése után elvált feleségétől és francia nőt vett el, dacára a két szép fiúnak, akikkel a magyar feleség megajándékozta és akik ma egyedül viselik a Clemenceau nevet. Amikor a fiatal pár Párizsba költözött, a nagy államférfi bokros teendői között is el-el látogatott unokáihoz, de végtelenül bosszantotta, hogy a gyerekek magyarul válaszolgattak neki, mert akkor még franciául beszélni nem tudtak. Mi nagyon összebarátkoztunk a fiatal házaspárral és sajnáltuk a fiatal nő nehéz helyzetét. Feleségem őrangyalként állt mellette és kitűnő hatással volt rá, amit a nagyapa nővére Madame Brinza hálásan kihangsúlyozott mindig. Michelt is megszerettük közvetlensége és jó kedélyéért. Egyik nyár elején, amikor hazajöttünk Magyarországra, Ida is velünk jött két szép fiával Georgeal és Pierre-el, akik 10 és 8 évesek voltak. Az idősebbik a mi fiúnkicai egykorú volt. A nyár egy részét Ida nálunk Somogytúron töltötte és itt hancúroztak a kis Clemenceau gyerekek egy magyar falusi otthonban... Mikor az első világháború 1914-ben kitört, Michel mindjárt bevonult és a magyar lapok azt írták, hogy elesett. írtunk rögtön Párizsba svájci közvetítéssel és megtudtuk, hogy ugyan megsebesült, de él, sőt küldtek Michelről egy fényképet is tiszti uniformisban..." 13