Varga Máté: Fényes ezüstök és aranyak Somogyországból - A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Éremgyűjteménye 3. (Kaposvár, 2020)
A kelták pénzverése és különleges római kori érmék
A KELTÁK PÉNZVERÉSE ÉS KÜLÖNLEGES RÓMAI KORI ÉRMÉK • 1. V I T R I N A különböző kelta törzsek az i. e. 4. században nagymértékű terjeszkedésbe kezdtek, aminek következtében az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig jutottak el. A terjeszkedés során kapcsolatba kerültek a görögökkel, illetve makedónokkal (II. Philipposz, Nagy Sándor, Audoleón), és azok pénzeivel is. A kelta pénzverés a Balkánon indult meg először az i. e. 4. század végén-3. század elején. A korai kelta érmék jó minőségű ezüst és arany pénzek voltak, amik kiválóak voltak vagyonfelhalmozásra, így sokszor rejtették el őket, viszont nem sokáig használták őket a pénzforgalomban. A kezdeti érmék szinte egy az egyben a görög pénzek utánzatai. A későbbiekben ettől már eltértek, és sokszor alig felismerhetőek az eredeti pénz vonásai. A magyarországi kelta pénzek többsége II. Philipposz tetradrachmáira vezethető vissza. A Kárpát-medencében a kelta kor végén főleg a kisebb értékű és súlyú ezüstpénzek és a bronz érmék a jellemzőek, amik már arra utalnak, hogy ezek az érmék ténylegesen a mindennapi pénzhasználatra készültek. A mai Magyarország területén több kelta törzs is élt. Ezek közül nem veretett mindegyik pénzt. Az eraviscus törzs római mintára készítette pénzeit, és ők az egyetlenek, akik a saját nevüket rávésték az érmékre (RAVIS, IR AVISO). Az ő pénzverésük az i. sz. 1. század elején történhetett. A többi kelta törzs görög mintára készítette pénzeit, bár a római hódítás kezdetére, de legkésőbb a provincia megszervezésekor (i. sz. 40-50-es évek) Múzeumunk kelta pénzei közül az egyik legjobb állapotú példány Fekete József gyűjteményéből került hozzánk. Az ezüst. 12,63 gramm súlyú tetradrachma a Kaposvölgyi típusba sorolható.
