Molnár István: Iharos középkori temploma (Kaposvár, 2017)
3. A feltárás
Molnár István 3. A feltárás A feltárás több ásatási évadon át tartott. Egy-egy rövidebb, 1-1 hetes bevezető és lezáró szakasz közben 3 évadon át (2011-2013 között) hosszabb, 3-4 hetes terepmunkát végeztünk. A feltáráson a Rippl-Rónai Múzeum 4-5 dolgozója vett részt, munkánkat többször helyi önkéntesek is segítették. A munka mennyisége és hossza meghaladta az előzetes várakozásainkat, aminek oka a templom nagy, a szokásos Árpád-kori templomok nagyjából 7x10 m-es méretét többszörösen meghaladó alapterülete volt. A kissé szokatlan szerkezetű templom alaprajza az évek során lassan rajzolódott ki, kezdeti, a térség megszokott templomépítészetéhez igazodó elgondolásaink évről évre módosultak (6 kép). Az iharosi fiatalokból álló Szent László Király Lovagrend 2009-ben kérte fel a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum jogelődjének számító megyei múzeumot a feltárások megkezdésére. Korábban Horváth Győző, a lovagrend vezetője helytörténeti kutatásokat végzett, légifotózást szervezett, majd a rend tagjai dr. Költő László régész vezette terepbejáráson vettek részt. A feltárás költségét (200.000 Ft-ot) Iharos Község Önkormányzata bocsátotta rendelkezésünkre. Első lépésben a temető legnyugatabbi sírjaitól keletre, egy kb. 40 méter hosz- szú észak-déli irányú és egy arra merőlegesen, délről csatlakozó nyugat-keleti irányú 20 méteres árkot nyitottunk (7. kép). Az árkok kijelölésénél figyelembe vettük a Horváth Győző által szervezett légifotózás eredményét, valamint a temető mai kiterjedését és a domborzati viszonyokat. Embercsontokat, koporsószegeket, tégla- és habarcsdarabokat találtunk, majd egy idő után alapfalak nyomai is észlelhe- tővé váltak. Sajnos, mint később kiderült, az 1. kutatóárkot pont a torony közepén húztuk, így abba csak kisebb falszakaszok estek bele. Az épületrész déli és északi falainak gyér maradványait bontottuk ki, valamint a tanúfalon látszott a betöltésük nyoma. Szerencsésebbek voltunk a 2. kutatóárokban, ahol megtaláltuk a torony keleti, viszonylag kevésbé kiszedett, 4 téglasor magasan megmaradt alapfalát (8. kép). Jól érzékelhető volt egykori szélessége, megállapítottuk, hogy a falak alapozása sorokba rendezett agyagba rakott téglákból állt. Ettől a területtől északra, a két egymásra merőleges árok találkozásánál, egy újabb 3x3,5 méter méretű szelvényt nyitottunk (3. szelvény), ahol megtaláltuk a két alapfal találkozását. Sajnos a keleti fal csak rövid ideig volt viszonylag magasan követhető, egy idő után már csak 1 téglasor maradt meg, vagy az is hiányzott, így csak az árok eltérő betöltését követhettük. A kutatóárkok üres végeit nem ástuk le teljesen. A felső törmelékes rétegben egy késői sírt bontottunk ki. A feltehetően szülés közben elhunyt nőt már a templom legalább részleges pusztulása után temették el. Sajnos sem ekkor, sem a későbbiekben nem találtuk meg felmenő fal maradványát, csak az alapozás nyomai voltak feltárhatóak. A 19. században nagyrészt az alapárokból is kiszedték a téglákat, így általában csak az árok változó mélységben megmaradt nyoma volt követhető. A késői rombolások,
