Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
6.14. Apszisok - szentélyek, menso - oltár 97 lett, magába foglalva a kereszt jelét.380 A félgömbös belső fedés az égbolttal, a mindenséggel való rokoní- tást sugallja381, egyfajta kaput mutat a túlvilág felé. Legtökéletesebb megjelenési formája a jóval a kereszténység előtti időkből származó sardesi ún. Alyattes-sír, ahol a sírhalom tetején egy csaknem teljes gömb állhatott (Prayon 1990 516-517). Az apszist a keresztények a háztemplomoknál még nem alkalmazták következetesen (Gáspár 2005 31),382 így szakrális építményeikben igazán a 4. századtól számíthatunk rá. Ekkor a Constantinus által építtetett Szent Péter-bazilika apszisa a szent teste fölé került. Constantinus bazilikáival hivatalossá vált az apszis„ereklyetároló"funkciója és a későbbiekben is ezt követték, akár fent, akár lent helyezték el az ereklyéket. A keresztény apszis közvetlen eredete a legújabb nézetek szerint a késő antik paloták fogadó termeinek és lakomahelyeinek hórás vagy trichorás/triconchos alaprajzára, vagyis profán előzményekre vezethető vissza (Polci 2003). Lakomahelyek estén a 3. században kezdődött és a 4. századra lett teljes a váltás, amikor a hagyományos triclinia helyét átvette a félköríves ülőhely (stibadium/sigmá), mely egyben meghatározta az őt befogadó tér hasonlóan félköríves alakját. Az „áldozati asztal" használatát az ókeresztények a pogányságtól vették át.383 Ejnar Dyggve és Gosztonyi Gyula még úgy gondolták, hogy a mensa az l-ll. sírkamrák fölötti cella memoriae épületek belső berendezéséhez szorosan hozzátartozott (Dyggve 1935 68 Gosztonyi 1943 17 23). A Cella trichoral esetében Szőnyi Ottó, a VII., a XIII. és XV. épületeknél pedig Fülep Ferenc állította ugyanezt, azzal a kitétellel, hogy az asztalok kimondottan a temetési vagy évente tartott megemlékezési szertartásokat szolgálták (Szőnyi 1927A 177 Fülep 1962 34). Ezt az elképzelést a felhozott xanteni példa támasztotta alá, ahol minden helyiségben kőasztal állt (Fülep 1984 147). A feltételezett pécsi mensák különbözőek voltak. A XIII. sírkamrában kimondottan beépítették, míg a többiben esetleg kisebb helyen csak felállították a köveket vagy sír fedőlapját használták erre a célra.384 Fontos megvizsgálni a mensák helyét. Róma katakombáiban gyakran közvetlenül a sír mellett találjuk őket. Ugyanez a helyzet Gargaresc (Líbia) hypogeumánál a máltai Catacomba di San Paolo helyiségeiben (Di Vita 1978 254) és más katakombáknál is. Ezzel szemben az olyan temetőkben, ahol a hypogeum és a memoria építményei egymástól elválasztva külön-külön teret képeznek, a sírkamrákban legfeljebb a temetési szertartás egyszeri kellékeit, a felszíni épületekben viszont az ismétlődő rituális lakomák beépített kellékeit is megtalálhatjuk. Ez utóbbira jó példa a tarragonei temető, ahol a mensa rendre a sírok feletti szinten van (Barral i Altét 1978). Sabratha (Líbia) temetőjében az épített mensa körül ülőhelyek feltételezhetők, illetve a timgadi mensa kőlapján a kifaragott ételek és evőeszközök is láthatók (Di Vita 1978 249-250) csakúgy, mint Lacco Ameno temetőjében (Ischia, Olaszország) a banquet-épület és edényei (Monti 1978). Pécsett a félig földbe süllyesztett, látogatható épületek képviselik e tekintetben is az átmenetet. Az V. sírkamrában megtalált egyetlen sír tetejét ugyanis jelképes mensának tekinthetjük, és rituális eszközök kerülhettek a sír tetejére. A szentek sírládái vagy a szentek hamvait rejtő ereklye-koporsók is akként voltak használatosak (Brown P 1993 31 ).385 Ugyanakkor a sír keleti oldalán a padlón további kőlapok voltak, melyek a szentség közelségétől felszentelődő kegytárgyak, ajándékok, szent olajok elhelyezésére szolgálhattak. A kőből faragott mensa asztalok többféle alakúak lehettek, ezeket a salonai és a sirmiumi emlékeken keresztül ismerjük (Duval N 1984).386 A XIII. számú temetői szertartások végzésére szánt épületben mensa alap380 Az apszis eredetével és keresztény jelképiségével a magyar szakirodalomban Vanyó László foglalkozott (Vanyó 2005 41-52). 381 A kozmikus szféraövek antik ábrázolási sémáiról: TomaSeviC 1978 540-543. 382 Talán az 1. században már használt antiochiai Szt. Péter-barlang (templom) (Sörries 2011 242) lehetett az első lépés a keresztény templom és a lakóház elválásában. 383 A Róma városi mensa és triclinia maradványokról már DeRossi is megsejthette, hogy nem feltétlenül keresztény temetői eucharistia emlékei, de a San Sebastiano-templom alatt 1915-ben előkerült triclinia kapcsán merült fel igazán a keresztény halottkultusz kérdése. A temetői rituális étkezések tárgyi emlékei: padok, székek, asztalok, kézmosó medencék, főzőeszközök, melyek főként Észak-Afrikából és Itáliából ismertek (Volp 2002 218). 384 A szarkofágok mensaként való alkalmazására volt példa: Az érdemes sírt méltón berendeztük, és az oltárra, mely anyánk, Secundula sírját jelzi, kőlapot fektettünk. (Brown P 1993 31 47 - ford. Sághy M). Kari Maria Kaufmann a katakombák sírjai között külön típusként tartotta számon a mensa-sírokat (Kaufmann 1913 131). 385 A sírhely - memoria - mensa összekapcsolódás példáját a Szent Péter-bazilika esetén lehet legjobban látni. Még ha nem is ez volt időrendben az első példa, a folyamat általánosnak tekinthető. Péter sírja fölé memória-építmény került (Eusebios 2,25,7), mely viszont a nagy bazilika szentélyének közepén állt. Sokáig csak egy külön asztalkán (tripus) mutatták be az áldozatot, majd II. Pelagius a langobard támadás idején kénytelen volt elfalaztatni a memóriát. Ezután tetetett Nagy Szent Gergely oltárlapot, vagyis mensát a tetejére (Artner 1958 22-23). így vált a sír helye egyben oltárrá, mely a Szent Péter-bazilika későbbi átépítései során aztán egyre mélyebbre került a confessioban. 386 Az ereklye-oltárasztalnak tartott pannoniai faragott díszű kőlapokról (Thomas E 1978 573) kiderült, hogy valószínűleg korábbi pogány darabok (monopodium- Nagy M 1988 Tóth E 1990 21), szemben Noel Duval, illetve Xavier Barral i Altét által bemutatott valóban keresztény kerek és szögletes asztallapokkal (Duval N 1984 Barral i Altét 1978 67-68).
