Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
88 6. Építészeti elemek Belső falmegerősítések az V. sírkamrában (falmegvastagítás az É-i és D-i oldalakon, valamint keresztalapú pillérek és boltívek) a XXXIII. sírkamra felszíni építményében (belső félpillérek), míg külső támpillérek az I., II., V., XIX., XX., XXXI., XXXVI. felszíni épületrészek falmaradványainál találhatók. Az V. sírkamra porticusában/ narthexében található téglapillérek közül a külső sarkokon levők görög mintára egészen enyhén kifordulnak, aminek szintén a biztosabb alátámasztás a magyarázata. A XIX. sírkamra felszíni épülete alatt látható köves-paticsos-téglaporos feltöltés már az építés előtti talaj- egyengetés szándékát mutatja. Ugyanitt a korábbi felszíni vízelvezető árkot is betemették, majd erre került rá a sírkamra feletti épület egyik pillére. A feltöltött talajt döngöléssel tették alkalmassá a teherbírásra. 6.5. Dongaboltozatok, boltívek (illusztrációk:292.p. 6.5.1-6.53.) Róma katakombáiban a 2-3. században a fontos sírok fölé még utólag is arcosoliumokat építettek.334 Az ókeresztény temetők sírkamráinak dongaboltozata tekinthető akár ilyen „boltívnek". Szerepe, hogy kiváltsa a födémet vagy a tetőt tartó oszlopokat, pilléreket. Elkészítése alapvetően ma is ugyanaz, ahogy Vitruvius leírta (De orch/'fecfura,VII.3/1.):félhenger alakú fazsaluzat fölé lehet illeszteni ív alakban a köveket (a pécsi sírkamrák esetében téglákat). Azon túl tartóssága érdekében nehéz föld vagy kőréteget, esetleg padlót kell fölé rakni súlynak (a pécsi sírkamráknál mindháromra van példa). A beépített boltozatoknak statikai és térelválasztó szerepe is volt. Az V. sírkamra esetében közvetlenül a tető alatt födémként alkalmazták. A beltérben a keleti és nyugati falból kiinduló vállindítások mutatják, hogy az egykori keresztalapú pilléreken nyugodva az épületet három boltív vonala tagolta két részre.335 Az V. sírkamra egymással párhuzamosan futó kettős dongaboltozatának korabeli párhuzamai a Balkánon Niska Banja lelőhelyen és Santorinin Kamariban találhatók. A pécsi sírkamrákban alkalmazott dongaboltozatok téglái nem teljesen sugárirányúak, így a boltozat enyhén lapos. A dongaboltozat keresztmetszeti ívének ellaposodása legjobban a XXXVI. sírépítménynél látszik, amely ennél fogva már erősen elüt a többi sírkamra dongaboltozatától. Ez talán egyszerűsítette a zsaluzást (Gosztonyi 1943 34). 6.6. Síroka sírépítményekben, sírkamrákban (illusztrációk:292.p.6.6.1 -6.6.6.) A legtöbb pécsi késő antik temetőhöz tartozó temetői építményben volt sír, de sajnos minden eddig megtalált sírkamrát kiraboltak vagy megbolygattak. Ugyanakkor a sírépítmények sírjainál ez már nem minden esetben igaz. Nem bolygatták a XV., XVII—XVIII. építmények sírját, mivel azok nem sírkamrákban voltak. (A XIII. épület sírjait is csak temetkezés céljából bolygatták.) Kőszarkofágba temetkeztek a III., a X-XI. és XXXIII. sírkamrák esetén, míg a többiben valószínűleg épített sírládákba (I.?, II., IV-VI., VII.?, Vili.?, IX., XVI., XIX-XX., XXI-XXV.?, XXIX., XXXI-XXXII.?, XXXIII., XXXV., XXXVI.). A sírkamrákban levő sírok irányítása nagyjából mindenhol igazodott az őket körülvevő sírépítményekhez, azaz velük egyirányú vagy rájuk merőleges volt. A felszíni épület irányításától kissé eltérő földsír esetében (XV-L/42.) is biztosra vehető az összefüggésük, noha ott nem sírkamráról van szó. A sírkamrákban épített fősírok elsődlegesen mind a bejárattal szemben levő falhoz (többnyire É-i falhoz) igazodtak, kivéve a XXIX. sírkamrát, amely inkább egy kibővített sír és a XXXIII. sírkamrát, ahol a nagy szarkofág a délkeleti oldalra került. A VI. sírkamra ismert sírjait ugyan a K-i és Ny-i falhoz fektették, de feltételezhető, hogy volt egy további fősír is az ismeretlen É-i oldalnál. A XXVII. sírkamrát nyugat felé tájolták, ennek megfelelően az elsődleges fősír is ott lehetett. Végső soron még a XVI. csoportos temetkezési helyet is az északi oldal felől töltötték fel sírokkal. További kivétel a Cella septichora, ahol a sírládák feltehetően szándékolt helyét az oldalapszisok mutatják. Nem állítható, hogy az É-i falhoz helyezett Ny-K irányú fősírok mellett a többi sír minden esetben másodlagos szándékkal került volna oda. A XIX. sírkamra két sírja egylégterű, téglarács választja el őket egymástól, a két sírt egyszerre építették. A XX. sírkamra egyharmaddal nagyobb, mint a XIX., és ez az arány a behelyezett sírok számában is tükröződik (3:2). A két sírkamránál tehát látható, hogy családi temetkezések, melyekbe eleve több sírt terveztek el334 Eusebios pápa Szent Januarius (lanuarius, Gennaro) vértanú sírját így díszítette (Sághy 2003 151 154 265). 335 Hasonló beltéri boltívindítás maradványát sikerült megfigyelni a Jókai u. 13. szám alatti városi épület falában.
