Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
86 6. Építészeti elemek 249). Az V. sírkamra belsejében ilyen elkent fugába nyomták bele jeleiket az építők vagy látogatók. Néhány temetői épületet valószínűleg egyáltalán nem vakoltak, a sírkamrák festményei alá viszont finoman eldolgozott anyag került. 6.2. Falazás327 (Illusztrációk: 290. p. 6.2.1-291. p. 6.2.5.) Sopianae temetőjében a hagyományos 4. századi opus mixtum (tégla-kő) építkezés száraz falazásé formáján túl más típusokat is alkalmaztak. Ilyen az opus isodomum falazási minta, ahol az egyes téglák vagy kövek közti fugák soronként máshová estek, de a sorok vastagsága nagyjából egyenlő. Másrészt jelen volt az opus pseudoisodomum is, ahol a kövek közti fugák soronként szintén máshová estek, de a sorok vastagsága már nem lett egyenlő.328 Előforduló további faltípus az ún. opus spicatum,329 melyet a dupla vastagságú fal alsó részén, általában az alapban alkalmaztak, annak megerősítése céljából. Ennek nyomait a II., XIII., XIV., XVII. és XIX. felszíni építmények alapjaiban találtuk meg. E falazási módszer egyébként a város épületeinél, sőt Birodalom-szer- te is előfordul.330 Különleges falazási forma a kazettás falazás, melyet a XIX. és XX. sírkamrák felszíni építményei külső oldalain figyeltünk meg. Nagyjából azonos nagyságúra faragott kváderkövek téglakeretezéséről van szó. Mindenképpen igényes, díszítő célú munka, így ezek esetében az egykori külső vakolat vagy akár meszelés feltételezése kevésbé valószínű, hiszen az eltakarta volna a kazettákat.331 Sopianaeban egyelőre csupán e két egymás melletti, azonos korú építmény esetében találtuk meg, így ott feltételezhetjük az egymás közti kapcsolatot akár azonos megrendelőkor, akár azonos építőmester tekintetében. A Cella septichoránál korábban leírt háromrétegű falazás (Fülep - Burger 1979 249) az újabb ásatás során is megfigyelhető volt a megmaradt alapfalakban. Ez vertikálisan a külső (földnek támaszkodó, egyenetlen felületű), a belső (kő-tégla falazás) és a kettő közt elhelyezett öntött (a teret kitöltő apróbb-nagyobb kövek) részekből állt. A vízszintet kiegyenlítő téglasorok elsősorban a nagyobb épületeknél találhatók meg (V., XXXI—XXXIII.).332 A külső kősorok kövei közé illesztett kisebb hézagkitöltő tégladarabok viszont leginkább csak a Cella septichora falára voltak jellemzőek (Gosztonyi 1943 34). A boltozatok, boltívek, pillérekés támpillérek kivétel nélkül tégla- szerkezetűek. A falakban meghagyott állványlyukak egy része és a kazettás típusú falazás kváderkövei is tégla keretelésűek. A lábazati gallér kiugrik a fal síkjából. Védi az épület felszíni falának alját, elvezeti az épület faláról az esővizet, harmadrészt pedig akár díszítőelem is lehet. Téglából készült lábazati gallért találtunk a város, illetve a temető területén is (XIX-XX. sírkamrák felszíni építményeinek külső oldalán). 6.3. Az épületek vízmentesítése, szigetelése (illusztrációk:291. p. 6.3.1-6.3.4.) A temető felmenő falú, de félig föld alatti épületeinél a terrazzo padló alatt vékony mesterségesen bedöngölt agyagréteg van a nedvesség alulról történő átszivárgásának megakadályozására (Kraft János szíves szóbeli közlése). A Cella trichoral esetében Nagy Lajos is leírta ugyanezt, bár ott kérdés, hogy római kori vagy középkori padlószintre gondolt-e (Nagy L 1938 34). A falak föld alatti részében, a belső járószint felett lyukak sora figyelhető meg, melyek az épület falai által áttört talajrétegbe a külső falak mentén leszivárgó felszíni vizek befelé történő párologtatását oldják meg (Kraft 2006 86). Ezek a lyukak a falban néhol téglával béleltek, és az építési gerendaállások maradványaiként megtartva az épület elkészültével új funkciót kaptak. 327 Római kori falszerkezetekről bővebben: Hajnóczi 1967 331-332. 328 A korabeli falazási módszereke típusait Vitruvius adta meg (De architecture! II.8/4-6.). 329 Opusspicatum (herring-bone, fish-bone)-, halszálka-vagy fenyőág mintás falazás, mely több irányú nyomás esetén is ellenállóvá teszi a falat. 330 Aquincumban például a nyugati temető sírépítményeinél (Zsidi 2000 112). 331 Kazettás falazás a Római Birodalom területén inkább a szegényesebb házak fakeretbe tapasztott agyagfalai esetében (Adam 1994 112-123) volt gyakori. 332 A rómaiak a belső terek és falrétegek vízszintezésével a lejtős talajviszonyok kiegyenlítésére törekedtek. A vízszintes síkok keresése alól csak az V. sírkamra befelé lejtő ablaknyílásai képeztek kivételt.
