Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

1. Bevezetés

1. Bevezetés (Előzék: Térképmellékletek 1.2; 1.3.)

Az ember elvont gondolkodásra való hajlama már a középső paleolit korban, a neandervölgyi ember idején megjelent. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a halottak szertartásos eltemetése - először a történelem folyamán. A vallás, a haláltudat és a túlvilág-képzet kezdetektől fogva szorosan összefüggtek.1

A koronként és területenként elkülönülő vallási jellegek némelyike eltűnt, továbbélt vagy újra felbukkant, akár a hívő közösségek közti ellentétek alapjává is válhatott. Az egyiptomi Szerápisz-ízisz-kultuszt (Serapis-lsis) Kr. e. 59-48 között próbálta öt rendeletben is betiltani a római szenátus (Petró 1929 31 ).2 A zsidóság állatáldozatait rossz szemmel figyelő egyiptomiak körében pedig megszületett az antiszemitizmus, melyet a római pogány világ a zsidókéhoz hasonló állatáldozási szokásai ellenére a görögökön keresztül nemcsak átvett, de az 1. században még a korai keresztényekre is kiterjesztett.3 A keresztények legkorábbi vallási ellenfelei az 1. században mégis a zsidók voltak, noha a zsinagógák közös használatától kezdve4 a zsidó ünnepek megtartásáig éppen akkor éltek a legszorosabb viszonyban is egymással. Hegesippus szerint Jakab apostol vagy Pál szigorúan betartotta a zsidó nazireusok előírásait és az Újszövetséget író evangélisták közül csak Lukács nem volt zsidó. Az 1 -3. századi keresztényüldözések után5 a 4. században a pogányok és keresztények viszonylagos békéje következett6, kialakuló keresztény fölénnyel. Ez a nyugalmi helyzet a század végére Theodosius császár rendeletéivel felborult, és legkésőbb az 5. században a kereszténység minden olyan nyílt pogány elemet igyekezett hivatalosan is megsemmisíteni, amit nem tudott még magába olvasztani. A 4. századtól fogva már nem a zsidók és pogányok jelentették a keresztények számára a legnagyobb gondot,7 hanem saját belső vitáik és az eretnekség (Sághy 2002 208). Ami azt illeti, a zsidó misszió csúcspontja éppen a 2-4. századra esett (Grüll 2009A 207),

1 A provádiai (Bulgária) 4-5. századi sírkamráknál (Margos 1970) és a késő antik batovoi (Bulgária) sírkamra előtt köríves kőfal esetén (Vasilíin 1987) prehisztorikus elemek fedezhetők fel. Antik írott források analógiái támasztják alá azt a fel- tételezést, hogy a Pécs melletti Jakab-hegy vaskori halomsírjai alatt rakott kőkörök az élők világát és a túlvilágot voltak hivatottak elválasztani egymástól (Mrenka 2010), ahogyan évszázadokkal későbbi átsejlésként az ókeresztény sírkamrák falán látható kerítésminta is a Paradicsom határait jelzi. Bár az őskori temetkezési szokások folytatódása a római kori pogány halomsírok felé akár töretlen folyamatot is mutathat (Lanciani 1892 172 Kramer 2007 186-188), a pécsi ókeresztény sírkamrák természetesen már nem tekinthetők a helyi őskori temetési szokások szerves folytatásának.

2 A kérdéskört legutóbb Takács Sarolta dolgozta fel (TakAcs 1995).

3 Az antiszemitizmus nem volt egyedülálló jelenség. A rómaiak egy része időnként más népek fiait is általános negatív toposzokkal ruházta fel. A legismertebb példa erre görögellenességük, mely akár összeesküvés-elméletek gyártásáig is eljutott (Grüll 2013 74).

4 A keresztény hitélet helyszíne a Nero-féle keresztényüldözés idején vált el véglegesen a zsinagógáktól (Marucchi - Vecchierello 1935 31).

5 A keresztények elleni vulgáris vádakról részletesen: Nagy Levente 2007.

6 A 380-as évekig tartó viszonylagos békesség Róma esetében bizonyítható - legalábbis a keresztény írók túlzó állításait megszűrve (Sághy 2003 17 127). A korábbi tudományos értékelés szerint Julianus alatt kiújultak a keresztényüldözések, bár ezt a véleményt csak az elfogult korabeli keresztény auctorok írásai támasztják alá (Marucchi - Vecchierello 1935 68). A pogányok és keresztények nyílt ellentétéről szóló ún.„Alföldi-tézist" Peter Brown nyomán cáfolta Sághy Marianne (Sághy 2003 18 234), míg a 380 előtti szembenállás tényét továbbra is hangsúlyozta Gáspár Dorottya (Gáspár 2003B 291-292). Gratianus és Theodosius fellépéséig a két világnézet különbségének problémái inkább a kulturális hagyományok értelmezése terén, és nem pedig vallási szembenállásként mutatkoztak meg (Salzman 1990 205-246). Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy pogányok és keresztények időről időre remekül megfértek egymással a 4. században (Alföldi A 1937 2006 81).

7 Zsinagógákat viszonylag ritkán építettek át keresztény templommá (pl. Aiginán, Apameában, Stobiban, Onchesmosban (Saranda) vagy éppen Chersonessosban (Sewastopol)- (Sörries 2011 179 245 365 373 432).