Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.34. XXXI. sírkamra (Cella trichora I) 75 Gosztonyi 1939A 97 1943 14-16 Fülep 1969A 152,1984 51-53 296-297 Fülep - Burger 1981 10-11 Hudák- Nagy 2005AB 59-62.). Ez az épület lett Valeria provinca legelsőként felfedezett háromkaréjos építménye.285 1954- ben Lakatos Pál végzett itt leletmentést, majd 1955-ben Radnóti Aladár és Fülep Ferenc is kutatta (Fülep 1984 52-53). Tájolása ÉNy-DK irányban néhány fokkal eltér az É-D tengelytől. Az alapvetően centrális építmény négyszögletes középső terét É-i, K-i és Ny-i irányból egy-egy apszis veszi körül, D-i irányból pedig egy előkamra övezi. A középső térből az előkamrába 145 cm széles nyílás vezet, melynek magasságát nem ismerjük. Középső, szögletes terének É-D irányú hossza 520 cm, K-Ny irányú szélessége 460 cm, az É-i apszis átmérője 460 cm, sugara 230 cm, a Ny-i és K-i apszisok átmérője 390 cm, míg sugaruk 195 cm. Az előkamra K-Ny irányú szélessége 430 cm, míg É-D irányú hosszúsága 283 cm. Az É-i apszis körül 4 külső támpillér nyomait találták meg, feltételezhető, hogy a másik két apszis körül is további 4-4 támpillér volt, melyek közül azonban csak a K-i apszis DK-i pillérének, valamint az előkamra további három pillérének az alapja maradt meg. A falak átlagos vastagsága 100 cm, a támpilléreké 80-80 cm. A támpillérek megmaradt csonkjainak magasságában egy 10 cm széles zokli (perem) fut körbe a falon. A Ny-i apszist a Püspöki Palota ÉK-i sarkának építésekor nagyrészt elbontották, megmaradt kis részletének magassága 130 cm. 1922-ben előkamrának csak a K-i falait tudták megásni, mely kőből, téglából és mészhabarcsból készült. A római kori, 15 cm vastag téglatörmelékből és mészből álló padló szintjének abszolút magassága 164,01 m (balti szint). Az épületbelső szintjét a keleti apszis indításánál egy 26 cm magas, kőből rakott lépcső szakítja meg. A 4 sorba rakott kőből álló„lépcsőn"egy 129 cm hosszú, 60 cm széles és 14,5 cm vastag homokkődarab áll, melyet Szőnyi Ottó oltáralapként azonosított (Szőnyi 1927A 177), és szerinte csak egy későbbi (középkori) átépítés során került oda. Ha eredetileg volt itt egy 4. századi oltár, akkor az É-i apszisban lehetett (Nagy L 1938 34, NagyT 1941 148, Grabar 1946 106, Fülep 1959AB 1984 52), de ez sem valószínű. A késő római időszak tekintetében e nézet csak akkor lehet némiképp helytálló, ha felszíni épületről volt szó. A megfigyelt lejárati lépcső azonban arra utal, hogy a Cella trichora 1 földbe volt süllyesztve (Fülep 1959B 83-84).286 Valószínűsíthető, hogy azásatóka középkori járószintet tartották rómainak, ezért nem találtak római kori leleteket és ezért derült ki nehezen, hogy ez az épület is a Mecsek lejtésének megfelelően legalábbis enyhén földbe süllyesztett volt.287 Emellett szól az is, hogy eddigi ismereteink szerint a középkorban csak azokat a temetői építményeket használták újra, melyeknek a falait lesüllyesztett voltuk okán a föld viszonylag nagy magasságban megtartotta (Cella septichora, V. sírkamra). Az oltár megjelenése a keleti apszisban olyan későbbi időszak emléke, amikor a környező területtel együtt a Cella trichoral rendeltetése is megváltozott. A keleti apszis egyébként is kisebb, mint az északi. Fülep Ferenc szerint a falfestmények szintje a K-i apszisban követi a megemelt járószintet, ami arra utal, hogy az oltár a festményekkel egyidőben került a K-i apszisba (Fülep 1984 52).288 A Cella trichoral-ről tehát, mint temetői építményről vagy sírkamráról kevéssé hihető, hogy már a késő antik időkben egyik apszisa „oltárhelyiség'' lett volna. Amennyiben viszont temetői szertartás-épület volt, úgy a kőlap mensa lehetett volna, de sem alakja, sem anyaga nem késő antik jellegű. A külső pillérek és az apszisok találkozásának belső sarkai arra utalnak, hogy belül boltozott lefedést alkalmaztak. Bár Fülep Ferenc nem zárja ki annak esélyét sem, hogy vízszintes födém került az épületbe, az analógiák (például Galla Piacidia mauzóleuma) inkább az előző lehetőséget támasztják alá (Fülep 1984 52). Gosztonyi Gyula még 1943-ban, az előtér pilléreinek ismerete nélkül nyeregtetőt rekonstruált a bejárat fölé - valószínűleg helyesen. A rekonstrukción az épület centrális része szintén helyesen a szokásos négyoldalú sátortetőt kapta, míg az apszisok fölé félkör alapú tető került - ellentétben Galla Piacidia mauzóleuma apszisainak tetőzetével (Gosztonyi 1943 13).289 285 Sirmium keleti temetőjében ennél is előbb került elő egy trichora. 286 A falak külső oldalán körbefutó zokli a római kori külső járószint felett futott. A sírkamra XII. századi festményeinek alsó vonala és középkori belső járószintje ezzel nagyjából azonos nívón volt, míg az eredeti római kori belső járószint ennél mélyebben lehetett. A nemzetközi kutatás általában elfogadja, hogy a Cella trichoral sírkamra volt (Sörries 20011 342), márpedig a pécsi temetőben a föld szintje feletti sírokról nem tudunk. 287 Más kutatóka Cella trichoral épületét teljesen felszíninek tartják (Tóth Zs 2012 10). 288 A Fülep Ferenc által Rudolf Egger és Rudolf Noll nyomán felhozott apszis nélküli noricumi analógiák (apsidenlose Saalkirchen - Egger 1916, Noll 1954, Nagy L 1938 120, Fülep 1984 52) azonban nagyrészt későbbiek Sopianae temetőjénél és nem temetői építmények, az Adria-mentiek pedig inkább csarnoktemplomok. 289 A pécsi temetőnél több épület esetében is felmerült az egykori kupolás lefedés lehetősége. Legelőször Nagy Lajos a római St. Sixtus-kápolna gömbcikkelyes kupolájára hivatkozva vetette fel (Nagy L 1931 22 1938 117 Fülep - Burger 1979 247). Végül a kupola még az ilyen szempontból legideálisabb alaprajzú V. sírkamra esetében sem volt bizonyítható, helyette a félkör vagy köralapú épületrészek esetében a körcikkelyes lefedés tűnik leginkább valószerűnek. A támpillérek valóban a tetőtartó falazat erősítését szolgálják, de nem utalnak kupolára. Megjegyzendő, hogy Örményországban a 7-8 karéjos ninozmindai 6. századi katedrális és a 10. századi ani katedrális sok más keleti centrális terű épület
