Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.21. XVII-XVIII. sírkert 67 A sírkamra K-i oldalánál, ahhoz igazodva építették meg a G/15-16. ikersírt. Irányítása Ny-K (74-75°-kal eltérve É-tól). Falai kőből és téglából épültek. A két sír közül a G/15. alja téglából, a G/16. alja pedig mészből készült, nyugati végükben „párnával". A két sír légterének összekötését az elválasztó falba épített négyszögletes lyukkal biztosították (Fülep 1984 82). Flasonló összeköttetésre van példa a XIX. sírkamra sírjai esetében. A sírkamra körül talált sírok irányításuk alapján alapvetően két csoportba oszthatók. Egyrészt a Ny-K és az ettől néhány fokkal ÉNy-DK irányba eltérők (G/5., 12., 14-16., 20., 22-24.,) csoportjára, másrészt az erőteljesen DNy-ÉK irányítású másik sírcsoportra. Az utóbbi csoport sírjai közvetlenül a XVI. sírkamra körül helyezkednek el, sőt az egyik duplasír neki is épült a falának (G/15-16.). A 4. század 2. felére elvárható Ny-K irányítást érdekes módon az első csoport mutatja, jóllehet sírjai korábbiak, mint a második csoport sírjai, mivel azok közül kettő is metszi az első csoport sírjait (G/17. metszi G/18.-at, illetve G/7. metszi G/9.-et). Továbbá a XVI. sírkamra is szuperpozícióban van az első csoport két sírján (G/27., G/32.), valamint az egyik sírban pogány szokásra utaló csirkecsont is volt (G/8.), a másik kettőben pedig külön kis fülke (G/6., G/35.), ami sírkamrákra inkább jellemző. A temetőrész első korszakát jelentik tehát a Ny-K irányú sírok, míg második korszakát a sírkamrák és a köréjük került DNy-ÉK tájolású sírok, köztük az egyikben (G/17.) a Jó Pásztort ábrázolói?) gemmával. Ezt a sírt épp az általa kereszténynek ítélt gemma miatt Wolfgang Schmidt a legkésőbbi sírnak tekintette a 4. század végéről, 5. század elejéről (Schmidt 2000 296).268 Fülep Ferenc viszont az Apáca u. 8. szám alatti temetőrész első temetkezéseit a 4. század elejére tette (Fülep 1987 38). Az eltérés majd egy évszázad. A sírkamrában egy üvegedény és egy agyagkancsó töredékén kívül Gallienus pénzét találták (Fülep 1984 256), de építésének 264 utánra való keltezése amúgy is nyilvánvaló, sőt elképzelhető a 4. század végén való építés is, használata viszont mindenképpen belenyúlott az 5. századba, hiszen az összes sírhely már nem telt be. A körülötte levő DNY-ÉK irányú sírok igazodnak hozzá, így időben a sírkamra megépítése utánra tehetők. 5.21. XVII-XVIII. sírkert (Illusztrációk: 286. p. 5.21.1 -5.21.2.) A Kárpáti Gábor által 2002-ben ásott 2. század végi, 3. század eleji sírépítmény nem kapcsolódik a címben megadott késő antik időszakhoz. Rövid ismertetését és meghatározását azonban több okból tartom fontosnak:- Asírépítményazömébenegyébkéntvalóbaninkábbkésőantikidőszakotmutatótemetőterületénvan.- A temető kialakulása és későbbi változása szempontjából lényeges, hogy az egyik legkorábbi ismert és jól datálható sírról van itt szó. A temető későbbi sírjai részben figyelembe vették a XVII-XVIII. sírépítményt, illetve a sírt kimondottan kikerülték. A sír így viszonyulási alap volt a temető későbbi használata idején, illetve maradványai most is azok a temető belső kronológiája tekintetében. A XVII. sírépítmény bustuma az ásatás során a 20. sír számot kapta. A sírt körülvevő építmény K-Ny-i külső hossza 580 cm, szélessége 507 cm. A falak alapozási mélysége 40-42 cm, a felmenő rész legnagyobb megmaradt magassága 50 cm volt. Az alapozás sekélysége és a falak vékonysága (48-60 cm) okán valószínűleg nem tetőzettel ellátott épület, hanem csak földdel feltöltött építmény még inkább sírkerítés lehetett. Az építmény nyugati oldalán ívelt vonalú elhelyezkedésben talált kövek nem voltak kötésben és alapozásuk sem volt, így omladéknak tekinthetők. Nyugati oldalról nem volt fal. Tájolása a K-Ny iránytól néhány fokkal eltér ÉK-DNy irányba. A két lépcsőben mélyülő koncentrikus téglalap alakú földsír az építmény közepén helyezkedett el, vagyis padkás-hamvasztásos sír.269 Az első mélyülési szint az egykori felszín alatt 35-40 centire volt, felülete kormos, oldalai vörösre égtek. A bustum égéstere tehát kiterjedt erre a K-Ny irányban 320 cm, É-D irányban 218 cm széles külső platóra. Ezen belül következett a K-Ny irányban 139 cm hosszú, É-D irányban 80-85 cm széles téglalap alakú bemélyedés, mely egyrészt nem pont a sír külső téglalapjának közepén volt, hanem kissé eltolódott ÉK-i irányba, másrészt e belső 8-10 centiméternyi mélységű rész nagysága valószínűleg nem követte az emberi test eredeti nagyságát. A külső kör égett vonalában vékony cölöplyukak nyomai voltak, melyek talán a halotti máglyához tartoztak. Mindkét sírrészben voltak mellékletek, melyek nem égtek meg, az égés után kerültek a gödörbe, így legfeljebb csak közvetve tükrözhetnek viseleti elhelyezést. A fülbevalók a sír belső gödrének K-i részében voltak, az Ény-i sarkában az ép üvegpalack, tőle K-re 15 centiméternyire a mécses, majd 35 centi268 Amennyiben az Apácai utcai, de pontosabban nem ismert helyű téglasírban talált Mercur-szobor itt került elő (Fülep 1984 74 278), az még egy korábbi pogány sírban lehetett. 269 Legközelebbi párhuzamai Dunaújvárosban kerültek elő (Sági 1954).
