Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
50 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa mely azonban beomlott. Az eredeti belső magasság 2,3 m körül lehetett. A sírkamrát belülről vakolták és festményekkel díszítették. A helyiség az ásatás idejére feltöltődött törmelékkel, amiben csupán néhány cserepet és egy vasgyűrűt találtak. A holttestek Ny-K irányú fektetését a sírok vonala, fejük Ny-i irányát (arccal K felé) pedig a sír kőpárnája mutatja. A sírkamra északi falába boltíves fülkét mélyítettek, melynek szélessége 56,5 cm, magassága 65 cm, mélysége pedig 36 cm. Nem pont az északi fal közepén, hanem attól nyugatra helyezték el, így a sírkamra észak- nyugati sarkától 84 cm, az északkeleti sarkától pedig 110 cm távolságra van. Közvetlenül a belső sír nyugati oldala felett az északnyugati saroktól 52 cm-re (a sír Ny-K tengelyvonalától egy kicsit D felé eltolódva) még egy kis, 37 cm széles, 30 cm magas és 30 cm mély nyílás készült, mely azonban nem boltozott, hátoldala pedig viszonylag mélyen van.208 Az 1964. évi ásatáson sikerült megfigyelni a déli falba épített boltíves bejáratot, mely nem pont a déli oldal közepén volt, hanem a fülkéhez hasonlóan kissé nyugatra eltolódva attól. A délkeleti saroktól való távolsága 1,35 m, míg a délnyugatitól csupán 1,05 m. Szélessége 70 cm, magassága 90-92 cm, vagyis a többi sírkamra bejárathoz hasonlóan ide is csak hajolva lehetett bejutni. Az egykori felszíni járószinttől 50 centire volt a bejárat teteje és 140 cm-re az alja, így onnan még jelentős mélységet kellett áthidalni a levezető járatnak. A ma látható küszöb eredetileg a sírkamrába felülről vezetett lejárat legalsó lépcsőfokaként funkcionált. A bejárat nyugati oldalából egy D felé induló falrészlet 18 cm hosszan megmaradt darabját figyelte meg Fülep Ferenc, aki ebből Gosztonyi Gyula nyomán a sírkamra előtt egykor létezett rövid folyosóra vagy előkamrára következtetett. Elvetette viszont a Gosztonyi Gyula által feltételezett lépcsős lejáró lehetőségét és inkább egy létrával megközelíthető akna egykori meglétét tartotta valószínűnek, mely csak legalul folytatódik néhány lépcsőfokban (Fülep 1984 43-44). Mindezt a sírkamra előtti rövid előfolyosó meglétére, és a sírkamra felett talált törött, lapos sírkőből átalakított„fedőkőre"209 alapozta. A fedőkövet korábbi pogány sírkőből faragták ki (Fülep - Burger 1979 246).210 Analógiaként a Salonai Manastirine temető 2-3. és 4. sírjainak hasonló lejáratait említette, melyek közül a 4. sírkamrában geometrikus festés, a 3. sírkamra bejárata felett pedig lapos fedőkő volt (RendiC - MioCeviC 1954 57 59 Fülep 1984 44-45). Elképzelhető, hogy ez a kő inkább a felszíni épülethez tartozó mensa része lehetett (Visy 2007C 115 2007D 140). A sírkamra északi falának belső oldalához építve egy Ny-K irányú sír volt (R/ll/1.). Dupla téglapadlójának felső rétegén „vízelvezető" réseket alakítottak ki. Az északi sír hossza 2,1 m, szélessége 80-88 cm, mélysége 65 cm. A sír északi téglafala 15 cm széles, míg a déli fal 32 cm. A sír dupla alján a két padlózat közti távolság 15 cm. Míg az alsó padló téglái 35x35x6,5 cm méretűek, addig a felső téglái 60x60x6,5 centiméteresek. A sír Ny-i végében 56 cm hosszú épített fejalátét (párna) van. A sír lefedése lapos, faragott kőlapokkal történt, melyek közül kettőt azásatóka helyén találtak. Méretük: 130x75x18 cm, illetve 102x53x14 cm. A szűk bejárat miatt az is elképzelhető, hogy az északi sírt fedő hatalmas kőlapok még a boltozat elkészülte előtt bekerültek a kamrába. A sírkamra bejárata előtt találták meg az 1964. évi ásatás egyetlen római kori pénzét, I. Valentinianus kisbronzát, melyet 367-375 közt vertek. A későbbiekben a hypogeum déli, bejárat felőli részét is - Gosztonyi Gyula véleményével ellentétben - sírként használták (Fülep: R/ll/2.), teljesen elfoglalva ezzel a sírkamra maradék belső padlóját. A sírkamra déli falán, valamint keleti és nyugati falainak déli részén egy 15-20 cm széles, 50-54 cm magas új párkányt alakítottak ki, mely későbbre tehető, mint a sírkamra kifestése és az északi sír elkészítése, mivel a délkeleti sarokban fedte a rácsfestményt (Fülep 1984 46 HudAk - Nagy 2005A 27 2005B 27). A régi sír déli fala azonban eleve néhány centivel magasabbra épült, így ha az új sírt fedő kövek északi részének alátámasztására azt is felhasználták, akkor azok déli irányba lejtve ferdén feküdtek a síron. A sír fedésének vonala a sírkamra déli falának vakolatán látszik. A déli sír padlóját is áttörték a víz elvezetése okán, de ennek áttörései más formát mutatnak, mint az északié. A sír hossza 2,15 cm, szélessége 0,91 cm. A második sír elfoglalta a szabad padlórészt, így megszűnt a sírkamrába való belépés lehetősége és valószínűleg az első sírba való további betemetkezés is. A hypogeum felett négyszögletes alaprajzú É-D irányú felszíni épület állt. Kapcsolata a sírkamrával hasonló ahhoz, ami a többi kétszintes pécsi temetői épületnél tapasztalható. A felszíni épületet a sírkamra befejezése után emelték, falai nem is épültek rá annak falaira. Igazán pontos föléhelyezése - talán a hypogeum enyhe aszimmetriája miatt - nem is sikerülhetett. Leginkább a cella memoriae északi és keleti falának iránya tér el néhány fokkal az alatta levő sírkamra azonos irányú falainak párhuzamától. A felszíni épület alapjai 85-90 cm-rel 208 Egy plovdivi sír É-i falában is volt hasonló nyílás, mely nem egyszerűen fülke volt, hanem beágyazott cső vezetett belőle tovább (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 47-48). 209 A fedőkő hossza: 106 cm, szélessége 57 cm, vastagsága 9 cm. 210 Flasonló példa hozható fel az V. sírkamra bejáratánál, ahol talán egy korábbi szarkofágot faragtak át (Kárpáti Gábor szíves szóbeli közlése). Az ókeresztények Rómában is felhasználták másodlagosan a katakombák sírjainak építőanyagait.
