Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
48 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa sírkamrában (Kádár 1939 8 15) vagy legalább translatio-t feltételezett. Ejnar Dyggve az építészeti párhuzamok (például Marusinac), Friedrich Gerke viszont a festmények alapján kimondottan mártírsírra gondoltak (Dyggve 1935 67-75 Gerke 1954 161 164 178 186 190). Simonyi Dezső meg is határozta, hogy a négy kőfaragó mártír sírhelyéről van szó (Simonyi 1959). Fülep Ferenc inkább csak egy püspök sírhelyét látta itt, aki köré odatemetkezett a közösség is (Fülep 1984 41). Végül Hudák Krisztina helyesen a családi sírbolt meghatározás mellett érvelt, megemlítve, hogy a sírkamra építészetileg legközelebbi párhuzamai Salona-Marusinacban, Teurniában és Turbe-ban találhatók (FIudák 2003). Mivel az I. sírkamrát beszorították az I. és IV. közé, ezért helyzetét azokhoz viszonyítva másodlagosnak tekinthetjük. E praktikum okán nyilvánvaló, hogy nem mártírnak szánt sírról van szó, hanem inkább minden áron a mártír közelébe vágyó gazdag család temetkezéséről. A rekonstruálható építési fázisok: 1. fázis: a. /Megépült a téglalap alaprajzú (apszis nélküli) sírkamra. b. / Megépült a sírkamra előkamrája. Elkészülését mindenképpen a sírkamra utánra tehetjük, hiszen alaprajzi szélességében nem követi a sírkamrát és nincs is kötésben vele. Ugyanakkor ez a b./fázis valószínűleg időben rögtön követi az a./ fázist. A sírkamra elkészítése az előkamrába levezető rámpával vagy földlépcsővel fejeződött be igazán. 2. fázis: Megépült a felszíni épület és porticusa/narthexe. Az épület részben a sírkamra felett van, alapozása a sírkamra külső oldala mellé kerülve lenyúlik a sírkamra felső részéig, de nem éri el a sírkamra aljának szintjét. A két épületszint között kőkitöltés van. A sírkamrától D felé kinyúló épületalapozás a sírkamra előkamrája mellett már vastagabb (átlag 60 cm széles tehertartó fal), mivel ott a felszíni épület alapja az összeszűkült előkamra távolra került falait már nem használhatja belső statikai kiegészítésül. Ebből látszik, hogy az 1 .b./ fázisba tartozó előkamra természetesen már korábban készen volt, mint a felső szint alapozása. A felszíni építmény bejáratának és a sírkamra előtere bejáratának falsíkja csak nagyjából egyezik meg, kisebb eltérések vannak köztük. Itt is a cella memoriae későbbi volta látszik. A külső támpillérek a felszíni építménnyel együtt épültek, kötésben vannak annak főfalával és alapjával. A felszíni épület apszisánál megfogható a belső járószint indítása (a sírkamra boltozata felett 30-50 cm, az északkeleti sarokkő bekötési habarcsnyomában megtaláltuk a terrazzo padló indulását). Az apszisalap kirekesztődik a sírkamrából. Üregesen maradt beltere204 felett viszont volt szintelválasztás, azaz a felszíni épület padlója egyben az apszisalap üreges belsejének a födémé lehetett. A sírkamrának tehát nem volt * 121 által Theveste-ből Karthágóba való vitele (élő rokonai kizárásával!) és Cyprianus mellé temetése volt, sőt végül maga is mellé temetkezett (Acta Maximiliani 3,4 Brown P 1993 57 Volp 2002 119-121). Ézsaiás intelmei ellenére (65,4.) a 4. századi afrikai donatista, majd Róma városi szokássá vált a mártírok közelében való temetkezés, melynek alapja az a keresztény vélekedés vagy korabeli egyházi tanítás volt, hogy az utolsó napon minden keresztény a szentek közelségét fogja érezni. Ágoston kétségbe vonta ennek közvetlen összefüggését az evilági sírok egymáshoz való viszonyával, és kijelentette, hogy nem a sír helye, hanem az imádkozás a fontos (De cura gerenda pro mortuis. 4., 6., 18. Brown P 1993 58). Másik teoretikus alapja lehet az a vélekedés is, hogy a szentek csontjai megtisztító erővel bírnak. (Volp 2002 121 252-253). Julianus apostata Ágostonnál tovább ment és érthető ellenszenvvel írta le ezt a szokást: Minduntalan friss tetemeket fektettek a rég elporladt holttestek mellé (Iuuanus, Contra Galilaeos, 335 C. 339 E.). Jeromos viszont teljesen helyénvalónak találta (Vigilantius ellen VI, 359a Grüll 1999). A depositio ad sanctos szokás egyházi elfogadását jelentette a Szt. Linus (64/67-76/79) és Szt. Victor (189-199) közti pápák hivatali utódlás jogán is megvalósuló együvé temetkezése Péter sírjánál. A szokásról maguk az ókeresztény sírfeliratok is megemlékeztek (Marucchi - Vecchierello 1935 Marucchi - Vecchierello 1935 218-219). A Pannoniához közeli Salonában Aesclepia emeltetett épületet Anastasius mártír sírja és a családi sírkamra fölé (Dyggve 1951 78, Brown P 1993 57 Schmidt 2000 303-305). Veneranda asszony sírkamráját egy mártír szentélye mögé építették 396-ban (Brown P 1993 84). A 18 hónapos kislány, Julia Florentia testét is a mártírok szentélyének ajtaja előtt helyezték sírba (Brown P 1993 95 - ford. Sághy M). Rómában a 4. század második felében Proiectát, Damasus rokonát temették a szentek közelébe, illetve Anicia Faltoniát a Szent Péter-bazilikába. Nolában egy Cynegius nevű elhunyt férfit temettek Szent Félix mellé. Nolai Szent Pál fiát, Celsust szintén szentek közelében temették el Barcelonában. (Paulinus, Carm. 31. 109-110. - Brown P 1993 50, Sághy 2003 230-235 262). A példák még sorolhatók, de megjegyzendő, hogy szentek mellé temetkezés lehetősége azért elsősorban a gazdagok privilégiuma volt (Dyggve 1951 71). 204 A sírkamra északi fala mögötti apszisalap üreges voltára a falfülke „áttört" hátoldala utal.
