Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
46 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa 5.5.1. sírkamra (Péter-Pál sírkamra) (illusztrációk:283.p. 5.5.) A sírkamra 1780-82-ben került elő a székesegyház délkeleti tornyához kapcsolódó korábbi épület bontásakor, a mai Szent István tér északi részén (Koller 1804Tab XI 24 Gosztonyi 1939A 93sk. 1943 16-22 Fülep - Burger 1981 1 Fülep 1984 36-41 ).'94 Koller József kanonok felismerve a sírkamra történeti és keresztény jelentőségét, az ide tervezett új épületet keletebbre építtette meg (ma Káptalani Levéltár és Plébánia). Már a 18. században megépült az első levezető hosszú folyosó, melyen keresztül a látogatók D-i irányból közelíthették meg a sírkamra eredeti bejáratát, az előkamra boltozatába pedig szellőztetés céljából 1864-ben vágtak egy kerek aknát (Henszlmann 1873 80).'95 A sírkamra feletti épület falmaradványainak nagy részét az 1870-től zajlott ásatás (Czobor 1880C 338) és restaurálás idején bontották el, mivel nem látták összefüggését a sírkamrával (Fülep - Bachman - Pintér 1988 24).194 195 196 A Henszlmann Imre által végzett ásatáson emberi csontokat találtak szétszórva, de újabb eredményre nem jutottak. A festmények romló állapota miatt'97 a sírkamra fölé mészréteget tettek, hogy megakadályozza a nedvesedést. Később még egy téglaboltozat is került ide, de a 20. század elején, a székesegyház vízmentesítési munkálatai során Szőnyi Ottó és Möller István találták meg a sírkamra védelmének azt az útját, ami majd egy évszázadon keresztül a legjobbnak bizonyult. A sírkamrát védő téglaburkolatot elbontották és vasbetonból építettek védőrendszert. A szellőzést függőleges kürtők bevágásával biztosították. Ekkor törték át az előkamra boltozatát. A sírkamráról Benkó Károly (Henszlmann 1873A 79 83) és Wessely Vilmos készített rajzokat, de sajnos az utóbbi lámpájának kormos füstje károsította a falfestményeket (Szőnyi 1907 24). Czobor Béla a mészlerakódás eltávolítása után újabb festményrészleteket fedezett fel, Gróh (Groó) István pedig 1902-ben talán elkészítette az első fényképfelvételeket is a képekről (Czobor 1903). A legutóbbi restaurálás és rekonstrukció 1995-ben kezdődött és 2003-ig tartott (Pintér - Heitler 2003 HudAk 2009B 47). 2007-től a sírkamra a Cella septichora bemutató-komplexum részeként látható. Az épület legpontosabb leírását Fülep Ferenc és Burger Alice adták meg (Fülep - Burger 1979 244-245 Fülep 1984 36-41), míg a festmények legutóbbi és egyben legjobb leírása Hudák Kriszta és Nagy Levente művében olvasható (Hudák - Nagy 2005A 31-51 2005B 31-51). Az I. sírkamrát először Ejnar Dyggve rekonstruálta, mégpedig Henszlmann Imre nyomán kétszintes építményként (Henszlmann 1873A 79, Dyggve 1935 62, Gerke 1952 1954). A rekonstrukcióhoz az építész Gosztonyi Gyula a következő megjegyzéseket tette: a sírkamra vagy előcsarnoka boltozatán keresztül semmiféle feljáró akna nem vezetett a felszíni kápolnába (Gosztonyi 1943 22). Hibája volt, hogy az előkamra elé még egy „lépcsőház épít- ményt"feltételezett (all. sírkamránál is hasonló módon járt el), amit Fülep Ferenc már nem vett át. Sajnos azonban az 1970-es években készült maketteken újabb hiba keletkezett, mert a sírkamrák bejáratai teraszosan ábrázolva jóval a felszíni épületek homlokfala elé csúsztak. Az alsó szinten helyezkedett el a boltozott sírkamra, benne a hátulról nyitott fülkével, valamint déli részén az előkamrával és a lejárattal, míg felül az emléképület (cella memoriae) a porticus/narthex bejárattal.198 199 Építőanyaga elsősorban helyi mészkő, míg a boltozatok, boltívek, padkák és a fülke kerete téglából készültek. Koller József egy IMP. N. bélyeges téglát talált itt. Mind a sírkamra, mind pedig előkamrája festett volt. Az előkamra bejárata 92 cm széles és 1,43 m magas, felül boltívvel. Balti szinthez mért magassága: 159,65 m. A fal vastagsága 47 cm. Belterülete szabálytalan trapéz alaprajzú, a déli oldalon 1,73 m széles, a vele párhuzamos északin 2,05 m. A keleti oldal 1,18 m, a nyugati 1,22 m. Dongaboltozata 2 m magas (legmagasabb pontján a 20. század elején 68 cm átmérőjű, kerek szellőzőnyílást vágtak bele). Keleti oldalába 37-39 cm magas, 31-36 cm széles padkát építettek téglából.'99 Koller József leírása alapján a bejárat el volt falazva. (Ez később a XIX. és XX. sírkamrák ásatásakor talált hasonló kőtorlaszokkal igazolást nyert.) Ejnar Dyggve következtetése, miszerint a felső épületrész bejárata nem azonos a sírkamra bejáratával, természetesen helyesnek bizonyult (Dyggve - Egger 194 A Péter-Pál sírkamra felszíni épületének É-i végét valószínűleg már a székesegyház középkori megépítésekor megtalálták. A sírkamra újkori előkerülésének idejét Haas Mihály másoktól eltérően 1770-ben adta meg (Haas 1852A 389). A másik téves dátum: 1870 (Cabrol- Leclercq 1924-53 XII11058), a számok felcseréléséből eredhetett. 195 Henszlmann Imre 1963-ban tett javaslata szerint a sírkamra szárításának végső megoldását a falainak körülásása és szabaddá tétele jelentette volna (Henszlmann 18973 80), ami azonban csak a 21. századra valósult meg. 196 A felszíni épület legtöbb maradványát 1864-ben az irányítás nélkül maradt kőművesek már elbontották (Henszlmann 1873 81). A bejárat dél felől vezetett le és az ott talált - 2000-ben sajnos végleg elbontott - további falak részben a felszíni építmény előcsarnokának pillérmaradványai és alatta a sírkamra bejáratának kőből rakott folyosófala voltak. 197 A Noé-kép elmállott, a Mágusok-kép középrésze vakolattal együtt potyogott (Henszlmann 1873A 80). 198 A porticus/narthex meglétét már a 19. században felismerték (Henszlmann 1873 84). 199 Míg Koller József padkát jelölt a másik oldalon is, addig Szőnyi István már csak a keleti oldalon levőt említi (Koller 1804 Pl XI, Szőnyi 1907 32).
