Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
4. A pécsi késő antik (ókeresztény) temető kutatása
34 4. A PÉCSI KÉSŐ ANTIK (ÓKERESZTÉNY) TEMETŐ KUTATÁSA ról tudtak (NagyT 1939 61 Fülep 1984 294 Tóth E 1991A 104). Fülep Ferenc az 1950-es évek végétől a 80-as évek elejéig ásott Pécsett. Gazdag leletanyagát Burger Alice segítségével részletekben közölte, majd 1984-ben Sopianae címmel - szintén Burger Alice közreműködésével - jelentette meg az antik város és temetője kutatásának eddigi egyetlen monográfiáját. Fülep Ferenc munkássága a pécsi sírkamrák kutatásának újabb önálló korszakát jelentette. Az 1980-as és 90-es években szórványos ásatások folytak a területen (Tóth Endre, Katona Győr Zsuzsa, Kárpáti Gábor), majd az ezredfordulótól újra nagyarányú kutatások kezdődtek. Kárpáti Gábor az I. és IV. sírkamrák felett ásva 2002-re elérte az V. sírkamrát. 2004-ben e sorok szerzője tárta fel a XIX. sírkamrát és a XX. sírkamra felszíni épületét. 2005-2006 folyamán pedig Visy Zsolt újraásta a Cella septichorát, feltárta a XX. sírkamrát és megtalálta a XXI-XXV. sírkamrák maradványait. Sopianae ókeresztény temetőjével külön kötetekben legutóbb a Hudák Krisztina - Nagy Levente szerzőpáros (Hudák - Nagy 2005 2009), Kraft János (Kraft 2006), illetve Makkay János (Makkay 2007) foglalkozott. A késő antik temető egy része ókeresztény örökségként 2000-ben nyerte el a világörökségi rangot (Aknai - Katona 2001 Katona 2004). A legutoljára előkerült XXXV-XXXVI. sírépítményeket Tóth Zsolt ásta (Tóth Zs 2010F 2011B). Ha a kutatás mai helyzetét tágabb környezetben szemléljük, a közép- és dél-európai ókeresztény régészeti műhelyek (Bécs, Pécs, Zágráb, Szófia) megerősödése új színt jelenthet, de egyelőre csak a hagyományosan olasz-német hegemóniájú kontinentális ókeresztény archeológián belül. A magyarországi kutatók zöme ezt az irányvonalat követve nem vette át sem az angolszász retorikus-narratív stílust, sem pedig az atlanti régészet (angol, amerikai, skandináv és részben francia) gazdaságközpontú, illetve társadalmközpontú (Sodini 2003 Lavan 2003C), gyakran erősen teoretikus (Lavan 2003A Vili—XIV) szemléletmódját. Jelen írásban a történeti háttér felidézésekor a közép-európai ókeresztény régészet ún. kontinentális szemléletű hagyományait folytatva katalógust készítettem és figyelembe vettem az analógiaként használható írott forrásokat. Másrészt a főtémát jelentő építészeti elemzések kis mértékben alkalmat adtak az atlanti régészeti irányzat által oly kedvelt lokális szintű ökonómiai és társadalmi következtetések levonására is, melyek indíttatásukban természetesen nem azonosak a régebbi szakirodalmunkban megkövetelt osztályszemléletű konklúziókereséssel.169 egy fordított irányú kapcsolat lehetőségére is rávilágít, miszerint Rómából, a Ss. Pietro e Marcellino-katakombából került Sopianae temetőjébe a 4 mártír ereklyéjének néhány darabja. A témáról legutóbb: Nagy Levente 2010. 169 Érdekes, hogy Sirmium esetében pont fordított a helyzet és kevés ábrázolás mellett számos ókeresztény epigráfiai emlék van (KaplareviC 2011 9).
