Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
4. A pécsi késő antik (ókeresztény) temető kutatása
4.2. A temető kutatástörténete 4.2.7. Pannónia ókeresztény régészete 31 Más ókeresztény kutatási területekhez hasonlóan az épület- és településrégészetről is elmondható, hogy a keresztény indíttatás/elfogultság kezdetektől máig hatóan létezik. Európa keresztény beállítottsága és a Biblia mint kiindulópont szinte kötelez - ahogyan első pillantásra sokszor a keresztény építészet későbbi történetének visszafelé való következtetése is kézenfekvő megoldásnak tűnhet. Ugyanakkor a középkorban kialakult keresztény városszervezési elvek nem igazak a város késő antik előzményeire, illetve egy feltárt ókeresztény épület nem biztos, hogy korábban is az volt. Mindebből következik, hogy a mai vagy középkori jellegek ugyanúgy nem kérhetők számon az ókereszténynek tartott építményeken, mint ahogy a feltételezett korabeli markánsan keresztény jelek sem biztos, hogy megjelennek az egyébként valóban ókeresztény épületek maradványain. E tekintetben csak a 20. század közepétől látható szemléletváltás, mégpedig Richard Krautheimer és utódainak (Friedrich Deichmann, André Grabar) épületrégészeti írásaiban. Noéi Duval már kimondottan előtérbe helyezte az épületek formai elemzését az írott emlékekkel szemben. Kimberley Bowes alapvetése az ókeresztény épületek (és települések) régészetét gyakorlatilag az epigráfiai emlékek erős forráskritikájaként használja.155 Az írott források által felvetett lehetőségeket minősíti, megerősítve vagy éppen tagadva őket, sőt ásatási eredmények alapján az írott hagyományokban nem szereplő új lehetőségeket is mérlegeli.156 Teheti mindezt azért, mert az ókeresztény jelenlétnek egyes helyeken gyakran csak építészeti emlékei maradtak fenn (Bowes 2008A 576-577 592 608). Ennél tovább mentek azok, akik az ókeresztény auctorok tollából eredő forrásokat elfogultságra hivatkozva gyakran teljesen elvetik (Wickham 2003 Whittow 2003).157 Ez utóbbi irányvonal, a késő antik régészet (Late Antique Archaeology)158 saját manifesztuma szerint önálló tudományággá nőtte ki magát (Lavan 2003A Cameron 2003), mégpedig elsősorban a településkutatás segítségével159 (Lavan 2003B Polci 2003 Wataghin 2003 Coates-Stephens 2003). Önállósága azonban főleg az ókeresztény régészettel szemben fogalmazódik meg (Witthow 2003 405).160 A 4. század 2. feléből származó emlékek valóban nem tekinthetők automatikusan ókereszténynek. A festett páva és kerítésrács, a korsó- és pohármelléklet, sőt a 4. század első felében még a Krisztus-monogram is mindmind egy 4. századi kultúra általános részei, melyeket a keresztényeken kívül mások is használtak. Pécs esetéannak vélt lelőhelyeknek. Régészeti szempontból a bonni cella memoriae újkori „krisztianizálása" említhető példaként (Sörries 2011 26). 155 A klasszikus filológiai ismeretek régészeti jelenségek általi felülírásának alkalmankénti lehetősége már a korábbi kutatásban is felmerült (Lanciani 1892 344), és a katolikus egyházon belül is van, aki az írott források mértékletes alkalmazását javasolta. Gondoljunk csakTertullianus túlzó állítására, miszerint a városi lakosok fele már keresztény volt a 2. században (Ad Scapulam 5, Hamman 1987 9 22). Luke Lavan írásaiban a régészet nem feltétlenül az írott források felülírása, de mindenképpen önálló forrás (Lavan 2003B 187). Kimberley Bowes szerint egyrészt a keresztény eredetű írott források idealizált képet adnak, másrészt viszont az egyes korabeli régészeti lelőhelyeken a kereszténység jelenlétét az elsődleges argumentumok hiányában akár a gazdasági fellendülés nyomai is bizonyíthatják. Mindenesetre az 1-3. század időszakában még nem igen látható különbség pogány és keresztény építészet között, mivel a házformák a helytől, az időtől és a szociális helyzettől függtek inkább (Bowes 2008A). 156 Például míg az írott források 3-4. századi keresztény templomokról beszélnek, addig az ásatások 5-6. századi datá- lást mutatnak. 157 Az ókeresztény írott források többsége valóban idealizált programszöveg, de meglátható bennük a kor vallási miliője is (Volp 2002 97-98). 158 A késő antik időszak retorikus és főleg ókeresztény oldalról elfogult írott emlékeivel szemben először Georges Tschalenko kutatásai közben merültek fel kételyek, mikor a késő antik „világvégéről" szóló írott forrásokkal ellentétben a Szíriái falvak (Tchalenko 1953-58), illetve a Közel-Kelet (Sörries 2011 235) gazdasági virágzására derült fény. Észak- Afrika esetében is bebizonyosodott, hogy nem annyira a vandál, mint inkább a későbbi bizánci foglalás nyomán kezdett csökkenni a népességszám (Wickham 2003 388). A 21. században pedig már sokan tényként kezelik a késő antik időszak virágzó és gazdag mivoltát. A késő antik régészet új tudományágának képviselői számára evidencia, hogy a településrégészet által szolgáltatott argumentumok olykor pont az írott források ellenkezőjét bizonyítják (Whittow 2003 405 Lavan 2003A XIII), a városok gazdasági topográfiája pedig amúgy sem nagyon hagyatkozik az írott forrásokra (Lavan 2003B 190). Az irányzat képviselői megkérdőjeleznek olyan„tabunak" látszó tudományos szokásokat, minta régészeti rétegek történeti eseményekhez való kötése, illetve a tények katalógusszerű felsorolása helyett keresik azok ütköztetéseinek lehetőségét (Lavan 2003B 186 189). A magyarországi késő antik időszak korszakmeghatározása és kutatásának ismertetése: Magyar 2013. 159 A késő antik régészet irányzatának megalapítói szerint a késő antik időkről a legtöbb információt az építészeti emlékek adhatják (Lavan 2003B 177). 160 A késő antik régészet önmeghatározása alapján a római kori régészet részeként a 3-6. század időszakát vizsgálja és elkülönül mind Bizánc mind pedig a népvándorláskor régészetétől (Lavan 2003A VII).
