Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
3.6. Sopianae temetői épületeinek típusai 25 kötődhettek Sopianaehoz.122 A város és a vidék közt elhelyezkedő utak, szentélyek, temetők akár a vidékiekhez is közelebb voltak (Prudentius, Peristephanon, 11.203-209. Riggs 2001), ami Cimitilében Szent Félix szentélye körül például falvak laza szövetségét hozta létre123 Nola város rovására (Paulinus, Carm. 13.25-59, 18.105-108, 21.655-711 816-818 - Brown P 1993). A dél-bulgáriai Delimnjovo Kale temploma pedig egy villa mellett épült a 4. században (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 40). A pécsi késő antik temető felszíni építményeit többféle néven nevezték: temetői kápolna, mausoleum, cella memoriae.124 Funkciójuk legalább hármas: emléképület, időnkénti szertartások (halotti lakoma, refrigerium) befogadása, illetve az írott források alapján bibliai témájú képek és mártíriumok bemutatása.125 A sírkamrák feletti felszíni épületeket nem a halottak számára építették, hanem a hozzátartozók számára, talán intimitást biztosító megemlékezési helyként.126 Itt imádkozhattak a halottak leikéért (Commendatio Animae), könyöröghettek közbenjárásukért vagy szertartásos étkezéseken vehettek részt. Az egyapszisos memoria mellett a legkorábbi típus talán a cella trichora forma volt, melyek első példányait Fabianus pápa emeltette a 3. század első felében Róma temetőiben (Lib. Pont. 1,148 Lanciani 1892 117). Később a temetőkbe már változatos formájú épületek kerültek, ahogy Sopianae esetében is. Összességében az ókeresztény temetői építmények Birodalomszerte nagy változatosságot mutatnak (Vanyó 1988 32). Ez az építészeti változatosság a késő antik városok épületeire is egyre inkább jellemző lett a korábbi uniformizáltsággal szemben (Lavan 2003B 179). A pannoniai temetők felszíni épülettípusait először Nagy Lajos osztályozta, négy típusba sorolva őket: cella trichorák, egyapszisos„kápolnák", négyszögletes alaprajzú épületek és bazilikák (Nagy L 1938 115-119). Nagy Mihály az ókeresztény temetői épületeket vizsgálva érdekes ideológiai alapú tipologizálási szempontot vetett fel, így nála alapvetően kétféle típus jelenik meg: 1- neoplatonista indíttatású és 2- nem neoplatonista indíttatású (Nagy M 2002 21-30Visy 2004 119).Tóth Endre Sopianae kapcsán három temetői épülettípust sorol fel: egyszintes, csak föld alatti részből álló sírkamra, egyszintes, csak föld feletti résszel rendelkező épület és kétszintes építmény127 (föld feletti és föld alatti részekkel, melyek egymástól elválnak - Tóth E 2006A 68).128 Föld alatti sírkamrák esetén feltételezhető, hogy minden sírkamra felett állt valamiféle jelzés. Sírkövek So- pianaeban a 4. században már nem nagyon készültek, és a sírkamrák víztől való védelmére egyébként is a felszíni épületek emelése volt a legpraktikusabb megoldás. Ennek megfelelően a pécsi temetőben a kétszintes sírépítmények vannak többségben. Azon sírkamráknál is hozzájuk méltó felszíni építészeti vetületet feltételeportokra utalnak (Visy 2010 77) és ismertek a város körüli 4. századi kisebb települések kistemetői is. Kővágószőlősön (Burger 1985-86), Mágocson (Gábor 1998B) és Dunaszekcsőn sírkamrák is előkerültek. 122 Régészeti emlékek alapján vidéken és a városokban ugyanaz a társadalmi elit réteg élt hasonló szokásokkal és luxussal (paloták, fürdők, szobrok, mozaikok stb. - Sodini 2003 38). Nehéz is kimondani, hogy a gazdag földbirtokosok csak városban vagy csak vidéken laktak, bár a gazdasági helyzet és a municipiumok csökkenő jogai a város tudatos elhagyását feltételeznék. A curialisokéhoz hasonló lehet a városi középosztály megítélése is: bizonyítékok szólhatnak mind a városi, mind pedig azon kívüli letelepedésük mellett (Sodini 2003 44-45). 123 Cimitile, illetve Scillium mártírjainak példája a vidéki kereszténység erejét mutatja, mégis a 4. századig inkább a városokban és főútvonalak mentén elhelyezkedő településeknél számíthatunk a kereszténység markánsabb terjedésére (H amman 1987 14-15). 124 Orazio Marucchi a Róma városi katakombáknál a mausolem szót a cella vagy cella memoriae szinonimájaként használta, de az egyapszisos emléképületet cella apsidatanak is nevezete. (Marucchi - Vecchierello 1935 112) 125 A Vili—IX. sírkamrák vakolatán nem volt festés, Török Gyula mégis freskótöredékeket talált bennük. Nagy Tibor ebből arra következtetett, hogy a festmények a felszíni építményeket díszíthették (NagyT 1987-88 224). 126 A templomszint legkésőbb a 3. századra a domus ecclesiae épületekben is elkülönült a lakószinttől (Bowes 2008B 49- 50). Bensőségességre, rejtettségre utal, hogy a pogányok egyenesen ki voltak tiltva a keresztény mensa, illetve oltár mellől. Az eucharistia bemutatásán még a katekumenek sem vehettek részt. Keresztény összejövetelek az apostolok ideje után a szabad ég alatt már nem nagyon zajlottak, ami alól csak az észak-afrikai arénák (például Karthago, Cherchell) és temetői mensák képeznek kivételt (Hamman 1987 185 193). Pannónia mérsékelt égövi éghajlata miatt akár a temetői mensa-építményeket praktikus volt befedni. A falak lehetővé tették a temetőkben, hogy a mártírkultusz elkülönülhessen az akár a közelében megtartott pogány eredetű halottkultusztól (Dyggve 1951 77-78 114). 127 A Péter-Pál sírkamra kétszintes voltának felismerése leginkább Henszlmann Imre érdeme. Szőnyi Ottó felületességére utal, hogy később ugyanazt állítja - mintha éppen Hennszlmannt cáfolná (Szőnyi 1929 543). A valóságban Henszlmann kétszintes építményről írt, ahol az alsó szintet sírkamrának vélte, amely felismerést De Rossi is elfogadta (De Rossi 1874 151) és Gosztonyi Gyula is ezt méltatta nála (Gosztonyi 1943 20). Szőnyinek tehát leginkább saját korábbi tarthatatlan nézeteit kellett így revideálnia, miszerint nem sírkamra, hanem katakomba volt itt. 128 Újabb típusbeosztások: Tóth Zs 2012 8-12 Magyar 2012
