Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

14. Sopianae és Pécs

14. Sopianae és Pécs (Hátsó borító: Fűzi István panoráma fotója)

A 11. századi püspöki központ - és rajta keresztül a középkori város - helyét mindenképpen meghatározta az ókeresztény temető. Az „új" középkori település a temetőre került püspökségtől D felé terjeszkedve elérte az egykori Sopianae területét. Itt épületei a római város fölé települtek. Az ásatások során megfigyelhető volt némi folytatólagosság, a kőépületek alapjaiként esetenként római falmaradványok szolgáltak. A város vízvezeték- és fürdőrendszere pedig talán a török korban (16-17. század) állta legközelebb a római viszonyokhoz. Az antik világtól való végső eltávolodás kezdete 1686-ra tehető, amikor a török hódoltság alól felszabadult Pécs elplanírozott házhelyein új épületek emelkedtek. A 18-19. században kialakult mai belváros őrzi ugyan a török kor előtti középkori telekbeosztást, de a római korra legfeljebb már csak néhány főbb utca vonala utalhat (Rákóczi u., Jókai u.). A késő antik temető ókeresztény építményei időről-időre felbukkanva mégis jelen voltak a város életében, az újkori ásatásoknak köszönhetően pedig immár folyamatosan működő bemutatóhelyekként ismét alapvetően határozzák meg a város kulturális arculatát és hagyományait.