Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
212 7 7. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) metői bazilika kapcsolódott hozzá, úgy ott is mártírsírhellyel lehet számolni. Ugyanakkor a sírkamra gyors elkészítése (a szarkofágot nem fejezték be, a festményekkel és vakolattal is takarékoskodtak) sürgős munkára, egy halott gyors eltemetésének kényszerére utalhat. Datálása kizárja, hogy ez a halott„új" mártír legyen, mert azok kivégzésének kora Pannóniában a 4. század elején véget ért. A szarkofág pedig egy korábbi szent hamvait őrző ossariumhoz túl nagynak tűnik, hiszen a sírhely készítésénél pont az idővel, munkával és anyaggal való takarékoskodás volt a jellemző. A Mauzóleum kriptájában tehát inkább egy jelentős keresztény személy - talán egy püspök - feküdhetett az eredetileg tervezett egyetlen sírládában. A temetkezési hely későbbi megbecsültsége (átépítések, depositio adsanctos alkalmazása) alapján confessor sírját sejthetjük itt. A Cella trichoral esetében felvetődött, hogy nem temetkezési hely volt, hanem szertartás lebonyolítását szolgáló épület, ami a sirmiumi és aquincumi háromkaréjos temetői építmények mintájára lehetségesnek tartható, hiszen az alsóhetényi I. mauzóleum sem csak sírok befogadására épült (Visy 2003A 119 2004 117 Tóth E 2006A 82-83).99' Ebben az esetben a Cella trichoral szerepe halottakhoz kötődő keresztény szertartások befogadása lett volna. Mivel a Fülep Ferenc által leírt lépcsőből úgy tűnik, hogy a Cella trichoral földbe volt süllyesztve, ezért a párhuzamot a pécsi temető többi földbe süllyesztett épületeivel kell megvonni. Ezek közül a Cella septichorát nem fejezték be, így végső rendeltetésére sincs pontos adatunk. Az V. sírkamráról viszont tudjuk, hogy átépítésektől függetlenül folyamatosan ott volt a sír, méghozzá fő helyen. Eredeti építési szándékát tekintve tehát valószínűleg mindegyik félig földbe süllyesztett pécsi temetői építmény sírkamrának is tekinthető. Olyan speciális sírkamratípusnak, mely alkalmazkodott a lejtős terephez, ahol a temetkezési célú helykihasználás nem volt fontos, illetve ahol a halott nyughelye és az élők által végzett szertartások (látogatás, esetleg zarándoklat stb.) tere nem vált szét felszín alatti és feletti szintekre. A Cella trichoral tehát valószínűsíthetően földbe süllyesztett volta okán sírkamrának tekinthető.991 992 11.4. Temetői bazilika kérdése a pécsi temetőben (illusztrációk: 303.p. ma.) A keresztényüldözések több-kevesebb intenzitással az egész birodalmat érintették. Mártírok feltehetően nem csupán a legnagyobb városokban voltak (bár kétségtelen, hogy a hivatalos kivégzéseknek kezdetektől volt egyfajta központosított jellege, Id. scilli és thuburboi mártírok elhurcolása stb.). Mártírsírokat a kisebb városokban is tiszteltek, építményeket emeltek föléjük. A mártír emlékhelyeken a 2. századtól folytak megemlékezések, de a bazilikákban rendszeres misék tartásával csak a 6. századtól számolhatunk (Testini 1980 606-607 620-621 Hudák - Nagy 2008). Ekkortól kezdve a Róma városi zarándok itineráriumok már megkülönböztetik a martyrdeorsum (lent) és az in basilica sursum (fent) elhelyezést (Marucchi - Vecchierello 1935 85). Az előbbi esetén a mártír hamvai föld alatti helyükön maradtak és a föléjük épült bazilika számít leginkább temetői bazilikának, míg az utóbbi esetén a mártírok hamvait felemelték és egy új bazilikában, a föld felett helyezték el, amelyik nem feltétlenül az egykori sírhely felett állt. A kereszténység legelső európai bazilikáit emlékhelyként Constantinus császár mind mártírsírok fölé építtette. Ezek tehát elsődlegesen nem a napi keresztény szertartások helyszínei, hanem mauzóleumok, illetve zarándokközpontok voltak. Szinte értelmetlen megkülönböztető kifejezés tehát a 4. századi bazilikákkal kapcsolatban a temetői bazilika, hiszen az első ókeresztény bazilikák eleve külvárosokban, sírokhoz kapcsolódva létesültek993 és csak úgy válhattak városi közösségi épületekké, hogy a város terjeszkedve bekebelezte őket, illetve 991 Nagy Lajos az aquincumi trichorát nemcsak sírkamrának, hanem mártírsírnak gondolta (Nagy L 1931). Wolfgang Schmidt mind a pécsi Cella trichoral, mind a budapesti Kiscelli-utcai ötkaréjos építmény, mind pedig a ságvári II—III. sírépületek keresztény mivoltában kételkedett. Ezekről a temetői építményekről annyi biztosan állítható, hogy vallási hovatartozástól függetlenül is halottkultusz befogadására szolgálhattak (Schmidt 2000 286-287 290 320). 992 A Cella trichora2 - bár alakjában hasonlít a másikra - felszíni épület volt, a sírok az alatta levő sírkamrába kerültek, így maga a felszíni épület már nem temetkezés, hanem biztosan temetői szertartás befogadására épült. 993 Róma külvárosi/temetői bazilikái voltak az első keresztény bazilikák. Elhelyezkedésük tekintetében sok teória látott már napvilágot. Érdekesség, hogy Alföldi András még úgy vélte, hogy a nagytemplomok a pogányoknak tett engedmények miatt nem jelentek meg Róma belsejében. (Alföldi A 1943 40-41) Pasquale Testini szerint a falakon kívül a temetői, a falakon belül pedig a püspöki templomok épültek (bipoláris modell, Testini 1980), mely utóbbi állítását ma már cáfolják (Wataghin 2003 224). Legutóbb pedig Richard Krautheimer vélte úgy, hogy a bazilikák Rómában a szenátus, Milánóban pedig azariánus császárok miatt szorultak ki a városból (Krautheimer 1983 1-5). A bazilikák helyének ki
