Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
210 7 7. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) ma volt, főleg abban az esetben nyilvánvaló ez, ha gazdagságot jelképező családi sírépítmények kerültek oda (Sodini 2003 41).- Az utóbbi évtizedek ókeresztény emlékeket érintő „deszakrifikálásának" tudományos divatja bizonyítékok hiányára hivatkozva a legtöbb késő antik temetőből száműzni igyekszik a szentek sírjait. Ugyanez a divat a 4. században pont fordítva létezett. Az ókeresztények a szentkultuszt mindenüvé magukkal vitték (Brown P 1993 34). Róma mintáját követve (imitaio Romáé) Pannóniában is számon tartották a helyi mártírokat és sírjaikat. A 4. század elejéig kivégzett ismert pannoniai mártírok névsora valószínűleg csak a valós szám töredékét reprezentálja (NagyT 1939 55).978 Nem kételkedhetünk abban, hogy Sopianae városának is megvoltak a maga szentjei, mártírjai.979 Gazdag keresztény hagyományaival nyilván nem volt kivétel, hiszen a temető egész jellege a sírkultuszt mutatja. Az eddig itt előkerült temetői építmények közül pedig az V. sírkamra áll a legközelebb a mártírsír meghatározáshoz.- A helyi mártír síremlék létrejötte a következőképpen írható le: Sopianae keresztény sírkultuszának eleve birodalmi alapja volt. A 4. század végén ezt alakította tovább a milánói püspök közvetlen befolyása. A püspöktársát leváltani képes, Ágostont megtérítő, Gratianus és Theodosius császároknak parancsolgató, kormányzóból lett és püspök korában is akként viselkedő Ambrus a 380-as és 90- es években volt legnagyobb hatással a Birodalomra, különösen pedig Pannóniára980, ahol ifjú korát töltötte.981 Ebben a provinciában személyesen győzte le az ariánus püspököket és egyházpolitikai célból vélhetően elhozta ide is a nyugaton 386-ban először általa alkalmazott felemelés szokását (translatio, hamvak felemelése/elszállítása- Nagy Levente 2012 96-97).982 Az általa kedvelt nyolcszögletű alakzatot mutató pécsi V. sírkamra megépítésének korát tehát Ambrus működéséhez és akár személyes jelenlétének feltételezéséhez köthetjük 386 és 397 között. Sopianaeban valószínűleg egy helyi mártír sírját bonthatták fel983 - évtizedekkel a halála után -, és csontjait díszes helyre, az V. sírkamra rövid sírjába temették.984- A legtöbb kirabolt pécsi sírkamrával ellentétben, itt az emberi csontok kiszórt maradványai sem kerültek elő, vagyis tudatosan távolíthatták el őket, mégpedig úgy, hogy a sírkamrát másra már nem használták, hiszen az üres sír épségben megmaradt. A csontok hiánya tehát újabb translatio-ra utalhat, melynek célja már az ereklyék menekítése volt.985 978 Pannónia mártírjairól legújabban: Nagy Levente 2012 979 Sopianae a 3. század végére már tarományközpont volt. Jézus történetéből, valamint a mártíraktákból tudjuk, hogy az egyházi vezetők ügyei gyakran a helytartók vagy helyetteseik elé kerültek (Id. Quirinus püspök szenvedéstörténete), kivégzésük a tartománygyűlés helyéhez és a hagyományos istenek tiszteleti központjaihoz kötődött (Nagy Levente 2012 74 77-78 87 107). A mártírok oldaláról tehát egy tartományközpont esetén mindenképpen adott a lokalitás, hiszen nem mindenkit Rómában végeztek ki. A mártírok tisztelete szempontjából pedig tudjuk, hogy a hívőknek is szüksége volt helyi szentekre (Dyggve 1951 59). A mártír-kultusz szinte legmagasabb rendű példája, amikor egy település megkapta a „mártír" jelzőt. Ilyen a Carl Maria Kaufmann által ásott, beszédes nevű 5. századi Martyropolis (Abu Minas/Menas) Alexandriánál (Kaufmann 1913 196-199 Artner 1958 76 Haas Ch 2001 54 Christern 1984), a másik Martyropolis (Dilvan) Törökországban (Sörries 2011 225), a harmadik Szíriában (Maipherkat - Kaufmann 1903 118), Sergiopolis (Resafa) szintén Szíriában (Sörries 2011 240-240) vagy a Szent Mártonról elnevezett 6. századi galliai Martinopolis (vicus Christianorum - Young 2001 34). Egy naissusi (Nis) feliraton a város jelzőjeként értelmezhető pálmaág-szimbólum alapján pontosabb képet kaphatunk a „mártírváros" fogalmáról: város, ahol mártírok haltak meg, ahol mártírsír(ok) és relikviá(k) van(nak) (JovanoviC 2003 Rakocija 2011 13). A„mártírváros" megszületése kétirányú is lehetett: vagy egy szent sír körül jött létre a zarándokközpont és település, vagy egy már létező városban alakult ki a helyi kultusz. 980 Ambrus„szentkultusza"Noricumban is népszerű volt, de Savariában is vannak erre utaló jelek (Nagy Levente 2012 180). 981 Milánó püspökeként Ambrus birodalmi méretű egyházpolitikai tevékenységet folytatott, melyben Pannóniának kiemelt szerep jutott. Sirmiumi fjúkori kötődésén túl - ott volt jogász - további két oka lehetett ennek: egyrészt a katolikus szempontból veszélyes ariánus tanok népszerűségének helyi letörése, másrészt a milánói metropolita feltételezhető pannoniai érdekszférájának érvényesítése (Hudák 2012 45). 982 A 382. évi római zsinat határozta el a híveket lelkesítő mártírkultusz fejlesztését. Ambrus a 386. évi kezdeményezését az azonos évben kiadott császári tiltás ellenére is tovább folytató korai translatiók: például Savaria, Halmyris (Nagy Levente 2012 96-97 Hudák 2012 27 78 102). 983 A mártírok eredeti sírjai hamvaik felemelése előtt valóban nem különbözhettek a többi magánsírtól (Dyggve 1951 109). 984 Hasonló idejű „felemelést" feltételeztek Savariaban Quirinus hamvai esetén (Bővebb Írod.: Nagy Levente 2012 91), ami elfogadható, de városi templomban való elhelyezésük a 4. században még korainak tűnik. 985 Az ereklyék tömeges felemelése és falakon belülre való szállítása Rómában a barbár fosztogatók miatt volt szükséges.
