Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)

11.2.1.1.5. Nem keletelt sírok. A csontvázas sírok tájolása eleinte változatos volt. A 3. század második felétől viszont egyre több lett a Ny-K vagy K-Ny irányú sír. Sopianae keresztényei ezt örökölték, de a 4. században már majdnem kizárólag fejjel Ny-nak, arccal pedig Kfelé helyezték el a halottakat. Ugyanakkor a po- gányok is temetkeztek hasonlóan, így a két csoport elkülönítése a sírok tájolása alapján leginkább a temető topográfia segítségével lehetséges. Sopianae temetőjének ókeresztény részével kapcsolatban annyit állapíthatunk meg, hogy a halottakat és sírokat előbb kezdték el a keresztény vallási előírásoknak megfelelően Ny-K irányba tájolni, mint a sírkamrákat vagy a felettük álló épületeket. A halottak Ny-K irányú tájolásától nagyobb mértékben eltérő tájolás Pécsett csak sírkamrán belül fogadható el kereszténynek,885 azon kívül a 4. század 2. felében már inkább pogány jelleg. Ezt a megállapítást még az V. sírkamra körül tapasztalható depositio adsanctos szokása sem írta felül, hiszen ott is minden sírt keleteltek.

11.2.1.1.6. Étkészlet a sírban (Tóth E 2006A 72-73 82).886Tányér/edény - pohár - korsó(k) együttese a sírban a túlvilági útra való felkészülés pogány kellékei. Az étel-ital melléklet adás római kori hagyománya Pannóniában és más nyugati provinciákban a 2. századtól keleti hatásra meghonosodott sírkövek tripus- jelenetein látható (Barkóczi 1982 Noelke - Kibilka - Kemper 2005 Tóth E 2006A 76-78). Halottak megvendége- lését bemutató képeken látható a pohár megemelése is.887 A plovdivi 3. század végére - 4. század elejére datálható sír elmosódott festményein egy halotti tor jelenete látható: egy nő oinokhoe kancsóval, valamint két férfi a klinénél (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 42-46), de a viszonylag korai ábrázolás keresztény kötődése nem bizonyítható. Pécsett kétségtelen barbarizáló jellegűek a kézzel formált, besimított díszű késői kerámiák (R/272. sír), főleg ha késsel együtt kerülnek a sírba (R/168. sír) (Fülep 1984 280). Ezzel szemben a keresztények a 4. század 2. felében lépésről lépésre elhagyták a szokást, és az edény vagy pohár sírbahelyezése szimbolikussá vált. A sír fölé persze még a keresztények is sokáig helyeztek ételmellékletet,888 amely szokást csak az 572. évi bragai zsinat tiltotta végleg be.

11.2.1.1.7. Halotti tor/rítus a szabad ég alatt. A halotti lakoma maradványai Pécsett abban az esetben tekinthetők kimondottan pogánynak, ha nem szertartásra kijelölt helyen, hanem a szabad ég alatt végezték.889 A keresztények esetében a temetői evés és ivás egyre inkább a temetőn kívül előkészített, de a temetőben elvégzett jelképes cselekedetek körébe tolódott. Ha módjuk volt rá, akkor a szertartást külön erre a célra szolgáló, állandó helyeken tartották. (Ezzel szemben a pogányok korábban a temetőben készítették el az ételt és a bankettet is a szabad ég alatt tartották. Ennek nyomai azok a temető-beli égett foltok, melyek kisebbek egy hamvasztás nyománál, nincs gödrük, illetve hamvak, égett csontok és tárgyak sincsenek bennük. Sírok közti égett foltok kerültek elő a Nagy Lajos Gimnázium udvarán, melyek a pogány halotti lakoma előkészítésének nyomai lehetnek.

11.2.1.1.8. Topográfiai érv. A pécsi temető DK-i részén (Széchenyi tér) és közepén (Székesfehérvár u.) számíthatunk a legkorábbi sírokra, melyek egyben pogányok is.890 A 4. századtól azonban itt már keverednek a pogány és keresztény sírok.

11.2. Antik és ókeresztény temetési temetkezési szokások (a sírok régészeti képe) 193

11.2.1. A kutatás korábbi teóriái Sopianae pogány és ókeresztény temetkezési szokásainak elkülönítésére

11.2.1.1.Korábbi elméletek Sopianae pogány sírjainak jellemzőire vonatkozóan

885 A keletelésre egyébként erősen ügyelő ókeresztények a sírkamrákban két ok miatt mégsem alkalmazták azt minden sírnál. Egyrészt a sírládák számára adott hely nem tette lehetővé az azonos irányítást, másrészt a sírkamrát már amúgy is a Paradicsom részének tekintették, ahogy azt a falfestmények tanúsítják is.

886 A korábban nyársnak gondolt eszközöket a kutatás ma már orsószáraknak tartja (Katona 2013 192).

887 A sírkövek áldozati jelenetei, valamint a 4. századi pannoniai szokás közti összekötőkapcsot nem csupán a mellékletek adásának és halotti lakoma tartásának folyamatosan továbbélő temetői rítusa jelenti, hanem ábrázolása megjelenik a kereszténység itteni elterjedése előtt a dunai lovas isten 3. századi ólom és bronz táblácskáinak mindent magukba foglaló szinkretisztikus képein is (NagyT 1939 28 Gábor 2002 86 2003 459).

888 Az itáliai Vaste temetőjében 500 körül otthagyott ételekről tanúskodnak a megmaradt állatcsontok (Sörries 2011 118).

889 A sírok közt ennek gyakran tűznyomai maradnak fenn, melyek nem azonosak az ustrinumok nyomaival. A Róma városi katakombákban talált hamu és égett folt az állatcsontokkal és üvegekkel együtt szintén halottkultuszra utalnak.

890 Nagy Tibor a Szent István tér (Felső-Sétatér) keleti felében, a Vili—IX. sírkamrák körüli sírok egy részét is a viszonylag koraiak közé sorolta, és a 3. század végére, 4. század elejére tette (NagyT 1987-88 224-225).