Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
10. Helyi, birodalmi, keleti és nyugati (itáliai) jellegek Sopianae temetőjében
170 7 0. Helyi, birodalmi, keleti és nyugati (itáliai) jellegek Sopianae temetőjében Nagy általánosítással elmondható, hogy a Római Birodalomban az ókeresztény temetkezési szokások a hasonlóságok mellett helyi eltéréseket is mutattak.766 Mindez gyakran csak az egyes sírtípusok gyakoriságának különbségét jelzi, hiszen bőven voltak területi átfedések és általánosan elterjedt temetkezési formák is, nem beszélve az új keresztény normák közös betartási igényéről. Az egyházi hagyományoknak, rítusoknak is kialakultak külön helyi típusaik. Ebben a tekintetben a területi irányadó szerepet a helyi hagyományokon túl nyilván a helyi klérus képviselte. A leírható temetkezési különbségek tehát a következők: Itáliában és Észak-Afrikában a hagyományos sírok mellett elterjedtek a katakombák, Palesztinára a sziklasírok maradtak jellemzők, Szíriában, Tuniszban és Kis-Ázsiában pedig a sírkamrák és cella memoriae épületek vegyes alkalmazása is megjelent. A Balkánon és Pannónia D-i részén az általános föld- és téglasírok mellett a sírkamrák és memória-épületek terjedtek el (Gosztonyi 1943 80-81). Mivel a római birodalmon belüli általános szokások, divatok eredete döntően nem Pannoniához köthető, ezért sokszor a 4. századot megelőző „helyi jellegek" is korábbi birodalmi hatásokat tükröznek.767 Másrészről Galliával ellentétben itt kevéssé kimutatható a rómaiak előtti őslakosság 4-5. századi „reneszánsza". A késő antik temető hagyományainak vizsgálatakor tehát a Birodalomhoz való tartozás és a kereszténység feltételezhető térnyerése okán elsősorban proviciális, illetve birodalmi, K-i és Ny-i hatásokat kereshetünk. A barbár területekről származó temetkezési szokások pannoniai megjelenése pedig kimondottan a betelepülőkhöz köthető, melyeket ez alkalommal nem vizsgálunk. 10.1. Helyi jellegek A kora-bizánci Dél-Balkánra értett kelet és nyugat közti keresztény kulturális híd-szerep (Döpmann 1986) a késő antik időszak illyricumi tartományainak egészére kiterjeszthető. Ez megfelel a Kárpát-medence őskortól folyamatosan létező általános„Kompország"jellegének (Szűcs 1983 Tóth I 2009 20), vagyis a sok irányból érkező vegyes hatások befogadási készsége akár helyi ismérvnek is tekinthető. Pannóniában a 4. századot megelőzően is készítettek freskókat villák és házak falain. A 2. századi halomsírok esetében sírfestményekre is említettünk példát, bár a 4. századi sírkamrák képei ebből egyenesen nem vezethetők le. A temető tekintetében tehát időben távoli, de helyi előzményként értékelhetjük a noricumi és pannoniai halomsírok kifestését, melyek eredete Itálián át ugyanúgy mutathat Etruria nekropoliszai, mint a thrákokKazanlakból jól ismert festett sírkamrái vagy a hellén-makedón hypogeumok (Magyar 2007 46 Michaeli2 28) felé.768 A 4-5. századi pécsi ókeresztény sírkamrák freskóinak közvetlen keresztény eredete persze kétségtelenül Rómában van. Korábbi nézetek szerint a pannoniai keresztény művészet a nyugatról és keletről átvett ikonográfiái típusokat saját felfogása szerint átalakította, s így egy helyi művészetet alakított ki (Kádár 1939 52). Mindez talán részben igaz is, a provincia ókeresztény művészete számára túl rövid idő adatott. A hunok és germánok megérkezése miatt önálló„művészeti központtá"Sopianae sem válhatott. Az ősök sírjainak tisztelete a paleolitikumban élt neandervölgyi ember korától máig folyamatosan nyomon követhető. Pannónia lakossága néhány vaskorból helyileg is örökölt jellegtől eltekintve (például speciális ábrák a sírköveken - Tóth I 2009 4, és 2. századi kocsisírok stb.) alapvetően a birodalmi hagyományokat követte. Az ősök sírjának tisztelete tehát egyetemes és egyben természetes helyi igény volt az ókeresztény időszakot megelőzően is,769 mely alapvetően római mintákat követett. A halottkultusz rítusai azonban nem voltak egységesek a birodalmon belül, még az azonos vallási irányzatok, így a kereszténység esetén sem. A görög-római világban például a halott test tisztátalansága okán a temetés nélkülözte a„templomi"szakralitást, vagyis a papok lehetőleg távol maradtak tőle,770 és ugyanígy a zsidóság is tisztátalannak tartotta a halott érintését vagy közel766 Jelen könyvnek nem célja a 4. századi Pannóniába beköltözött idegen etnikumok, barbár elemek kimutatása. Megemlítendő azonban, hogy a temetőben észlelhető balkáni és itáliai hatásokon túl egyes sírok esetén felmerülhet germánok sopianaei megtelepedésének a lehetősége. Hasonló jelenségekre más pannoniai temetőkben is van példa: Budapest-Gazdagrét, Sopron-Hátulsó utca stb. - Zsidi 2003 255 767 Nagy Lajos az egyszerű, szögletes alaprajzú memoriae esetében inkább helyi hagyományok keresztény folytatását látta. - Nagy L 1938 117-118 126 147 768 Ne felejtsük, hogy a pécsiekkel egykorú nisi sírkamrák esetén még erős hellenisztikus hagyomány észlelhető (Rakocija 2011 44). 769 A bronzkori és vaskori Kárpát-medencében a mykeneihez hasonló hőskultusz megléte feltételezhető (Mrenka 2011 286). 770 Egyedül Liviusnál olvasható, hogy a papok a temetés során rituális kérdésekben tanácsokat adtak (Livius 1,20,6 Volp 2002 90).
