Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
9. A temető terjeszkedése és belső kronológiája
9. A TEMETŐ TERJESZKEDÉSE ÉS BELSŐ KRONOLÓGIÁJA 167 nőtt a temetkezések száma.757 A Constantinus-dinasztia, Julianus és I. Valentinianus császárok pénzeivel jelzett időszak jelentette a temető legintenzívebb használatának idejét (Fülep 1984 159). 5. századi érmek viszont nemigen vannak, hiszen a sisciai pénzverés ekkorra rég megszűnt. A 4. század középső harmadában vert pénzek hosszabb használata miatt azok komolyabb terminus post quem kormeghatározásával is számolhatunk. A temető sírjaiban talált üvegmellékletek korát Fülep Ferenc a 4. század 2. felére határozta meg. Ettől eltérően datálható darabok kis számban jelentkeztek, egyrészt a 3. század végére és a 4. század elejére meghatározva (glass beakers group G—III; glass bottles type IV, Ivb, Ivg; Syrian glass vessel), másrészt használati idejüket részben az 5. század elejéig kitolva (conical glass beakers of type Ulf) (Fülep 1984 193-198). A Széchenyi téren viszont 2-3. századi üvegek is előkerültek. A temető többi, általánosan késő antik tárgytípusának elemzése hasonló képet mutat (Fülep 1984 180-267). Összegezve, a legkorábbi ismert nagytemetői építmény Széchenyi téri hamvasztásos sírt tartalmazó XVII- XVIII. sírkert a 2-3. század fordulójáról való. Innen ÉNy felé terjedve, valamint É és D felé szélesedve gyarapodott a temető, előbb É-D majd főleg K-Ny irányítású csontvázas sírokkal. A legkésőbbi rész - mely a várostól egyben a legtávolabbi - a Szent István téren található. Ez lehetett a temető „leggazdagabb" és legkeresztényibb része. A terjeszkedés legkésőbbi építményei az É-i határon levő VII. sírkamra és a Cella trichoral. Ezt követték a korábban üresen hagyott helyeket (völgytalpak) elfoglaló Cella septichora és Ókeresztény Mauzóleum, illetve az Apáca u. 8. sz. alatti csoportos temetkezési hely (XVI. sírkamra), ahol több sírhely üresen maradt.758 Itt már erősen látható a keresztény jellegek felbukkanására (egyes épületek keletelése, keresztény témájú falfestmények, épületek köré csoportosuló sírok, közösség által emelt nagyobb temetői építmények). A temető É-i, geológiailag meghatározott határának elérésével az egyszerűbb sírok megjelentek a korábban még pogányok által használt temetőrészeken (Széchenyi tér). A hamvasztásos rítus 4. századi fennmaradását (például hagymafejes fibula mellékletekkel) urnák esetén a római pogány hagyomány továbbélésének tartjuk, míg a szórt hamvas sírok esetében talán germán etnikai hatások is kimutathatók (favödör melléklet a sírban).759 Valeria provincia hun kézre kerülése után (430-as évek) a temetőt még nyilván számon tartották, mint temetkezési helyet.Területe ekkor már nem bővült, de a fekete, népvándorlás kori rétegből még előkerültek beásott sírok a XIX-XX. sírkamrák között (Id. 5. századi torzított koponya, illetve 8-9. századi avar sírok). Az épületek karbantartásának hiánya és a sírkamrák kirablása ellenére legtovább a székesegyház környékén létesített temetőrész épületromjai maradtak felismerhetők. A késő antik temetői építmények készítésének és átépítéseinek kronológiai táblázata Sopianae temetőjének építészete egyfajta időbeli rezervátumnak tekinthető. Valeria provinciát a kereszténység viszonylag későn érte el és megjelenése még a 3. században is leginkább a dunai limes mentén mutatható ki, ahová keleti csapatokkal keleti bevándorlók is érkeztek. Sopianae kereszténységéről azonban még a Constantinus-kori fordulat idejéből sem maradt fenn bizonyíték. A város temetőjének ókereszténnyé válása csak a 4. század közepétől látható markánsan, vagyis Sopianae 3. század végi provinciaközponttá válásához képest a régészet számára még így is csak egy fél évszázados ütemkéséssel érzékelhető a birodalmi trendként itt is megjelenő új vallás. Ennek megfelelően a város a keresztény építészeti fejlődés addig kialakult formáit is készen kapta: addigra végbement a világi paloták, villák étkezőinek több apszisúvá válása, majd ezen apszisos épületek halottkultuszhoz (lakoma) kapcsolódó megjelenése a temetőkben. Kétségtelen, hogy a Sopianae temetőjében korábban nem látható, de a 4. század második felétől hirtelen az új vallással megjelenő zárt épületek keresztény indíttatásúak voltak. Ettől az időponttól kezdve viszont megszűnt a „lemaradás" és a továbbiakban a lokális építészet szorosabb szinkronitással követte a birodalmi fejlődést a helyi jellegként értékelhető sokszínűség kialakulása mellett is. Sopianae több mint fél évszázados temetői építészetének történeti szakaszolásában a birodalmi analógiákon túl az egyes építmények egymáshoz való viszonyának vizsgálata, illetve átépítéseik és használati fázisaik megkülönböztetése segíthet legtöbbet. 757 Szórványos pénzeiket tekinthetjük terminus post quem alapjának. 758 Róma katakombáiban az 5. század elejétől ritkultak a temetkezések és félbehagyott galériák, valamint a feliratok eltűnése mutatja a temetők 410 utáni felhagyását (Marucchi - Vecchierello 1935 81). 759 A Birodalom más részein is előfordult, hogy hamvasztásos és inhumációs sírok keveredtek egymással a késő császárkorban: például Porto Torres temetőjében Sardinián (Sörries 2011 120).
