Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
8. A temető topográfiája
8. A TEMETŐ TOPOGRÁFIÁJA Sopianae temetőit a Róma városi törvényekből ismert módon, a városon kívül kellett létesíteni.675 Ez alól a szabály alól kivételt képezhettek Pannónia településeinek hanyatlásakor az elhagyott részeken kényszerűségből létesített legkésőbbi sírok a késő antik castellumok, vicusok és városok területén.676 A temetők leírásánál gyakran találkozunk azzal a ténnyel, hogy a városból kivezető út mentén vagy annak közelében feküdtek, ami a könnyebb megközelíthetőség kritériuma szempontjából érthető. Sopianae város északi, külső övezete a Mecseken átvezető út mentén a legnagyobb - később kereszténnyé váló - helyi temető területe lett. A másik temető Sopianaetól délkeletre létesült a 4. században677 és a Mursa (Eszék, Osijek), illetve Sirmium (Drávaszentdemeter, Sremska Mitrovica) felé vezető út haladhatott át rajta. A harmadik, szintén 4-5. századi temetőrész nyomai Sopianaetól K-re,678 a mai Kossuth téren kerültek elő.679 8.1. A város és a temető viszonya Sopianae temetőjéről megemlékező korabeli írott források nem állnak rendelkezésünkre, városi ókeresztény szakrális építmény maradványairól pedig egyelőre csak sejtéseink lehetnek. Az ereklyetisztelet kérdésében mindenképpen a temetőre kell hagyatkoznunk, ami óhatatlanul hangsúlyeltolódást okoz.680 Sopianae keresztény temetői kultusza kapcsán nyilvánvalóan a sírközpontúság a legszembetűnőbb (Sághy 12003 13 248-249). A 4. század második felében és az 5. század első évtizedeiben ugyanis nagy hitbeli elszántság kellett ahhoz, hogy Valeria határprovincia bizonytalan katonai helyzete és a védekezési kényszer idején a város falain kívül 675 A halottak városból való kivitelét Athénban is szabályozták, mégpedig úgy, hogy legalább 10 stadionnyi távolságban kell lennie a sírnak a falaktól (Aristoteles Athéni állam 50,2). Források alapján a temetők már korán a proastion (elővá- ros/külváros) területén kaptak helyet (Homeros: Odysseia XXIV 11-14 Fekete 2007 71 74). Spárta ilyen szempontból kivételesnek számított, hiszen ott megengedték a városban való temetkezést (bővebb irodalommal: Maywald 1902-1904). Luceria latin coloniájából is ismert a Kr. e. 3. századból egy barlangi temetkezést tiltó, tehát külső temetkezésre utaló felirat szövege (Németh 1998 148). A zsidóknál megtalálható a szokás, melyre a Biblia is utal (Zsid 13,12), és a Golgota-hegy az egykori városon kívül volt (Grűll 2009A 84). A Dunántúlon is létezett már a vaskorban a városon kívüli„nek- ropolisz" (Fekete 2007 37). A római jogban: XII. táblás törvények X/1. (Cicero, De legibus 2.58. - Lex Ursonenis 44 b.c.e., c. 73), illetve Gratianus, Valentinianus és Theodosius (Kr. u. 381) is felelevenítette a törvényt (C.-Th. 9.17.6.). (Johnson 1997 40) A keresztény temetők ezt a szokást követték és csak az 5-6. században jutottak be a városokba, egyrészt mert a városok a szent helyek körül épültek ki, másrészt az ereklyéket a városi templomokban helyezték el, harmadrészt a megszülető plébániarendszerben a templomok saját temetővel rendelkeztek (Marucchi - Vecchierello 1935 113). Pedig a bragai zsinat 563-ban még tiltotta a városon belül és a templomba való temetkezést egyránt (c. 18.). 676 Érdekes határeset a svájci Génévé város bazilikájának fejlődése. Nem a városon belül vagy kívül, hanem a 3. században lerombolt kapu helyén keletkeztek új sírok, melyek egyike fölé az 5. században keresztény memoria került, végül a 6. században létesítették az első templomot (Young 2001 34-36). Agrigentben (Szirakúza) közvetlenül a városfalhoz temetkeztek (Sörries 2011 125). Rómában St. Constantia mauzóleumához közel egy korábbi birodalmi palota falátalakították át temető kerítőfalává (Marucchi - Vecchierello 1935 113). 677 Kárpáti Gábor a Bajcsy-Zsilinszky út és a Nagy Lajos király útja sarkán az Árkád üzletház alatt több mint száz sírt és a temetőárok részletét tárta fel. Ez a temető a szokásnak inkább megfelelő módon Sopianaetól K-DK-re helyezkedett el (ahogy ezt Győrben, Szombathelyen, Szentendrén, Óbudán, Nisben, Szófiában stb. is láthatjuk, de Naissus temetője is a város K-i oldalán volt). A konkrét keresztény jellegek teljes hiánya miatt nem tekinthető keresztény temetőnek. 678 A legtöbb késő antik temető a városok keleti határában létesült. 679 Tóth Zs 2008A 2010 CD. 680 Ereklye és mártírsír tiszteletére még itt is csak közvetett bizonyítékaink vannak, míg a halottak és sírok„eltúlzott" kultuszára a temetői építmények és építménytípusok sokszínűsége mellett több nyom utal. Bizonyos szempontból a sírkultusz ellentéte az ereklyekultusz, hiszen megtörténik a mártírok földi maradványainak helyhez kötöttségét megszüntető átszállítás (translatio). Ez keleten inkább szokás lett, mint nyugaton (Sághy 2003 32). Eredeti alapja nyilvánvalóan a halottak kegyelettel történő eltemetésére való keresztény törekvés, melyet a keresztények üldözői és kivégzői gyakran akadályoztak. Sokszor titokban vagy csak később lehetett a mártírok hamvaihoz hozzáférni, így a sírokat és a hamvakat kényszerűen bolygatták. Novatianus például 258-ban lett vértanú, de maradványai csak évekkel később kerültek vissza Rómába.
