Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.5. Szimbólumok 7.5.3. Trónus 135 Az Apáca u. 8. szám alatti ikersír (G/1-2.) díszítése esetében a medalionból kilógó betűk részben rácsot adnak ki, részben pedig a Krisztus-monogram egyik típusát. Ezen kívül a rácsminta paradicsomi jelentésének megerősítését adják a mára már elhalványult piros és sárga színű virágok is. Erősen feltételezhető, hogy a kerítésrács ábrázolása a pécsi temetőben minden esetben az ókeresztényekhez kötődik, bár ilyen jelképet máshol pogányok is használtak.571 7.5.3. Trónus A pécsi ókeresztény (késő antik) temetőben két helyen találunk trónus- vagy szék-ábrázolást. Az egyik a Pé- ter-Pál sírkamra nyugati oldalának középső képén látható nőnél, a másik a Mauzóleum bejárattal szemközti falának északi oldalán látható ülő alaknál tűnik fel. Bár a trónus jelleg az utóbbi esetében hangsúlyosabb (karfája van, háttámlája pedig magasra nyúlva kétoldalt díszesen faragott gömbökben végződik), mindkettő megfejtése kérdéses, és egyben befolyásolja a rajtuk ülő alakok meghatározását is. Ókeresztény írott források sok helyen említik a trónust. A 3. században II. Sixtus pápa a Praetextatus- katakombánál trónon ülve fogadta a rátörő római katonákat, akik lefejezték és inkább méregből, mint kegyeletből trónszékével együtt hántolták el (Cyprianus, Epist. 80.; Damasus, Epigrammata 17). Damasus pápa epigrammájában Péter trónszékét is említi (Epigrammata 4), sőt Péter székfoglalója kimondottan évenként február 22-én megtartott egyházi ünneppé vált (Sághy 2003 167). Nagy Constantinus a Lateráni-bazilika (S. Giovanni in Laterano) berendezéseként ezüstoromzatot készíttetett, melyen Jézus széken ülve volt látható (Liber Pontificalis 34: S. Sylvester 9-10). Aranyszájú Szent János éppen negatív példaként - nyilvánvalóan szimbolikusan értelmezve - Jób hamudombját/trágyadombját többre tartotta a király trónjánál (Homilia ad populum Antiochenum 5.). Szent Ágostonnak az ülő helyzettel kapcsolatban volt érdekes véleménye azokról, akikről azt állították, hogy Isten mellett ülnek, mondván, hogy az ülő póz csupán jelképes: Eszerint az ülés nem a testhelyzet, hanem Isten ítélkező hatalmát jelenti, (De fide et symbolo 7. - Bugár 2004 207-208). Nolai Szent Pál az általa ajánlott képen Jézus székét említette ítélkezőhely értelemben: kettős nyáj - kecskéknek bárányokkal összeférhetetlen fajtája - / állja körül székét; balról a kecskéktől elfordul / a pásztor, és a bárányokat, akik rászolgáltak, magához öleli (Epistula 292,8-20. - Bugár 2004 220). A Vita Graecae mindhárom szövegében Isten trónját említi, mely a templomban van (Sancti Pachomii Vitae Graecae- Bugár 2004 230) és nem más, minta püspök széke. Ephesosi Hypatius Ézsaiás könyve nyomán (Ézs 66,1) összekötötte a Mennybolt és a trónszék fogalmát: „A mennybolt az én trónszékem" (Questiones miscelianeae I 5 - Bugár 2004 262). Végül egy 8. századi homiliákat tartalmazó, 15. században másolt kódex szövege alapján tudjuk, hogy I. Leo pápa az 5. században drágakövekből készíttette el Mária trónszéken ülő képét [God. Parisinus Graecus fols. 257-258. - Bugár 2004 278-279).572 A trónus sírkamrákban való elhelyezése a pogány túlvilág hitre vezethető vissza. Gondoljunk a fáraók sírkamráira, az etruszk nekropoliszokra, a pogány római kolumbáriumokra vagy akár helyi, 2. századi pogány hagyományra Kemenesszentpéterről (Palágyi - Nagy 2000 70).573 A Róma városi katakombákban is ott találjuk a káté a szentek szentjét (Frigyláda) tároló épületet is. Nolai Szent Pál említést tett a bazilikák szentélyrekesztő kerítéséről is (Carmina 28,19). Rómában a Praetextatus-katakomba Damasus által építtetett mártírsírjai kaptak rácsot (Kaufmann 1913 141), míg szirakúza és málta katakombáiban az ún.„baldachin-sírok (Sörries 2011 122 126). Pécshez közelebb, az alsóhetényi kápolnában is előkerültek korláttöredékek (Tóth E 1987-88 41). 571 A Paradicsomkert rács vagy növényi mintával való jelzése valóban nem volt mindig egyértelműen keresztény, hiszen már a 2. században virágok és fák közt ábrázolták a halottak portréit a tyrusi és sidoni sziklasírok freskóin (Kádár 1939 14). Pécsett azonban kétszer is Krisztus-monogrammal együtt fordul elő (XX. sírkamra, G/1-2. ikersír). Rómában a Cyriaca-temető Zosimos-arcosoliuma alatt látható kerítésrács oszlopait például kimondottan Hermesz-fejekkel díszítették. Ugyanakkor a kerítéssoszlopok valóban pogány eredetre visszamenő büsztjét a Sirmium melletti Calma sírjának festményén már ókeresztény környezetben találjuk (KaplareviC 2011 41). Az aquincumi nyugati temető sírfestménye a festett rácsminta környezetében levő további jelképek okán mindenképpen keresztény és valószínűleg a Paradicsomra utal (Topál 2002 69). Friedrich Gerke a nisi sírkamra rácsábrázolását a Paradicsomhoz kötötte (Gerke 1954 170 Fülep - Burger 1979 247). A II. sírkamrára vonatkoztatva a redukcionista német felfogás nyomán Tóth Endre viszont tagadta ezt (Deichmann 1954 432 1984 432 Schmidt 2000 308 Töth E 2006A 71). 572 Az eset egyébként azért érdekes, mivel a kép Mária köpeny-ereklyéje mellé került, melyet éppen azok a frissen ortodox hitre tért gót hercegek, Galbios és Kandidos loptak a Szentföldön, akiknek szülei még a Mária istenanyaságát erősen tagadó ariánus Ardaburios és Aspar voltak. 573 Katedra és rajta ülő alak ábrázolása rengeteg 4. század előtti sírkőről ismert Pannóniából, illetve főleg hellenisztikus területekről. A görög ábrák legkifejezőbbike a Kr. e. 4. században Athénban elhunyt fiatal lány, Elegeso Proxeno sírkő
