Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
2. Sopianae a 3–4. században
12 2. Sopianae a 3-4. században vincia praesesi székhelyét is. Ez az állami döntés éppen ellentétes folyamatokat indított el, mint ami a Birodalom más hanyatló városaiban tapasztalható volt, ezért Sopianae fejlődése mindenképpen felülről támogatottnak tekinthető.28 Enélkül a császári támogatás nélkül a 2. századtól amúgy feledésbe merülő municipiumi jogok (Gellius Attikai éjszakák 16,13 Németh 1998 258) a 4. században mit sem értek volna. Legkésőbb a 3. század elejére született meg a római város, melynek további fejlődése főleg az egyre fontosabbá váló utak találkozásának és a praesesi székhely idekerülésének lett köszönhető (Graf 1936 117-118 Tóth E 2006A 61 -64 2006B).29 Ez a fejlődés azonban túl későn érkezett ahhoz, hogy a már erősen ritkuló sírkő és felirat-állítási szokás idejéből neve - egy feltételezett darab kivételével - a feliratokon fennmaradjon. A 289-től Sirmiumban sokat tartózkodó Diocletianus császár 293. évi lugioi látogatása idején talán Sopianaeba is ellátogatott (Fülep 1984 274). Sopianae ókereszténysége szempontjából fontos tényező, hogy pont a város felemelkedésének idején köszöntött be az a keresztényüldözésektől mentes 40 éves időszak, amely Gallienus 260-ban kibocsátott edictumával kezdődött, és amely időszaka kereszténység Pannóniában való első nagyobb terjedését eredményezhette. Ebben az időszakban Sopianaeban nem nagyon voltak mártírok. 2.2. A 4. század (Előzék:2.2.1.) Míg Constantinus 322. évi szarmaták felett aratott győzelme az egész tartomány helyzetét erősítette, addig a 30 évvel később itt átvonuló polgárháború természetesen gyengítette. II. Constantius és Magnentius belhábo- rúja végül a közeli Mursánál dőlt el 351-ben. A csatározások hátországában ott volt Sopianae, de háborús károkat ekkor talán még nem szenvedett. A 356-358-as kisebb valeriai quad betörés sem biztos, hogy elérte a várost, mint ahogy valószínűleg a 365. évi sem. A 374. évi quad-szarmata betöréskor azonban a jóval fontosabb Sirmium is veszélybe került, ebből arra következtethetünk, hogy Sopianae sem maradt érintetlenül. Ezek után következett a gótok jól ismert balkáni betörése, a hadrianopolisi vereség (378) és Mursa eleste minden következményével együtt (Fülep 1984 280). Ez az a pillanat, amelytől kezdve Sopianae sorsa a tartományéval együtt bizonytalanná válik. Hiába védte ugyanis Pannóniát helyi katonai parancsnokok sora30, a barbár fenyegetés már állandóan jelen volt. Egy olyan fontos határmenti provinciában, mint Valéria nem hanyagolható el a hadsereg kétségtelen barbarizálódásának a lakosság egészére gyakorolt hatása sem, bár Alatheus és Saphrac foederatiként való pannoniai letelepedését (VArady 1969 36 Sági 1983 103 Fülep 1984 280 282 Soproni 1985 86-93 Mócsy 1987 258 Pósán 1997 20 Kiss M 2008 219) többen is cáfolták (Vágó - Bóna 1976 196-206, bővebb irodalommal: Kovács P 2004A).31 Míg ugyanis a gótok Thracia-dioecesis északi részén 382-ben foedus alapján zárt közösségben letelepedtek - ez írott forrásokkal is igazolható -, addig Alatheus és Saphrac vegyes népének ilyen „önálló" belső állama régészeti bizonyítékokkal Pannóniában egyelőre nem támasztható alá (Hudák 2012 66-68).32 Az eleinte csak szórványosan felismerhető barbár jelenségek inkább a hagyományosabb dedititio-X, kis csoportokban való betelepítést sejtetik. Az ásatásokon előkerült városi kőépületek falai döntően már 4. szá28 A görög városok polgárhiánya már az 1. században ismert volt (Id. Claudius császár Delphoi város tanácsához írt levelét, illetve Polybios és Pausanias leírásait - Polybios XXXVI.17.5. Pausanias: Görögország leírása X.4.1. Grüll 2009A 128-130 2013 76-77). A birodalmi népesség csökkenése a 2. századtól, a városok általános hanyatlása Itáliában és Észak-Galliában a 3. századtól volt érezhető, bár területenként különböző módon (Bowes 2008A 587). E hanyatlási modellnek ellentmondanak az új késő antik régészet eredményei (Whittow 2003 404), mivel az ásatások tanúsága szerint a Római Birodalom más városai éppen virágkorukat élték ebben az időszakban (Lavan 2003B 191). Az Ibér-félszigeten és Észak-Afrikában az 5. század elejéig, keleten pedig a század végéig nem hanyatlottak. Sopianae város közigazgatási státuszából eredő fénykora is a 4. századra tehető. Esetében a birodalmi támogatás késleltette a hanyatlást egy ideig, majd a külső körülmények (germánok, hunok, szarmaták megjelenései) felgyorsították az 5. század elején. 29 Sopianae épületeinek ismertetése nem tartozik a jelen írás témájába. A város eddig megismert alaprajza térképen látható. 30 Maioranus praeses 379-ig harcolt a betörő gótok ellen. Vitalianus comes nem tudta megakadályozni Mursa ostromát 380-ban, a bátor Generidus dux 409 körül vitézkedett. 31 Nagy Tibor a betelepítés tényét elfogadta, de a forrás-toposzok ehhez kötött általános háborús állapotának idejét egy évre, 396-ra redukálta. Fülep Ferenc Sopianae lakói elmenekülésének okát inkább Alarich 401. évi hadmenetében látta, míg Nagy Tibor inkább Radagaisus vonulását okolta (Fülep 1984 283 NagyT 1987-88 243). 32 Az újabb kutatás nyomán azért vannak jelei egy 380-tól számítható gót betelepítésnek a limes mentén (Gróf 1992133 Hudák 2012 91).
