Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.2. A pécsi sírkamrák falfestményei 111 7.2. A pécsi sírkamrák falfestményei Festett sírkamrát már az ókeresztények előtti időkből is találunk Pannóniában. E szokásnak közvetlen kapcsolat nélküli pogány előképe a noricumi és pannonjai 2. századi halomsírokban434 (Palágyi - Nagy 2000 69-70), valamint akár a görög és etruszk435 sírkamrákban is megtalálható. Pannóniában már az 1 -3. századból ismertek itáliai hagyományokat mutató falfestmények a villák, katonai települések, valamint városi köz- és magánépületek falain (Thomas E 1964 374-375) - természetesen még nem ókeresztény indíttatással. Koller József kanonok 1805-ben kiadott művében közölte először képen és leírásban a Péter-Pál sírkamra festményeit. Ő látta legépebben őket, de korszerű megvilágítás még nem állt rendelkezésére, és a képeket sok helyen lerakodott mészréteg fedte. A képek értelmezéséhez csak Bianchi (Bianchi 1752-54), Aringhi(us) (1659) és Bosio (1710) római katakombákról szóló művei álltak rendelkezésére. Az É-i fal Péter-Pál ábrázolásának és a D-i fal növényi ornamentikáinak értelmezése alapvetően azóta sem változott. Ugyanakkor a K-i és Nyi-i falak 3-3 képe, valamint a boltozat freskói több restaurálásbeli és olykor igen erős értelmezési változáson mentek keresztül. E képek modern történetét egy külön műben, több szerzőtársammal együtt tisztázzuk, ezért itt csak értelmezésük végeredményét adom majd meg. Röviden említést kell még tenni azokról az egyházpolitikai küzdelmekről, melyek hatása a pécsi képeken is megmutatkozik. A 4. század az ókeresztény történet császárkultusszal átitatott korszaka.436 A római Victoria- eszme megtartása, majd krisztianizált imperiális uralmi jelképekben való felhasználása Constantinusnal kezdődött437 és fiaival folytatódott. Bár Nagy Constantinus az arlesi zsinathoz intézett átiratában Isten szolgájának (famulus Dei) nevezte magát, sárkányt leszúró portréi és Rómában felállított szobrai alapján (Alföldi A 1943 26 28 34) a 4. század elején még akkor is ő volt a város(ok) patrónus-védője nem pedig Péter vagy Jézus.438 Cons- tantinustól gyakran a császárok rendelték el a zsinatokat és határozataikat is ők hajtották végre - ha akarták. A Birodalom egyes időszakainak és területeinek keresztény beállítottsága egyenesen függött a császárok kegyétől, és székhelyétől.439 II. Constantius alatt az arianizmus erősödött meg és csak Gratianus, majd Theodosius révén kerekedtek felül az ortodox nézetek. Valentinianus - a császárok sorában elsőként - nem avatkozott be a keresztények teológiai harcaiba (Alföldi A 2006 9 16). A 4. század 2. felében élt ókeresztény vezetők nem titkos, de nem is mindig nyílt harcot folytattak az Augustustól öröklődött császárkultusz eszméje ellen (Vanyö 2005).440 Damasus pápa, Ambrus püspök és társaik a császárok jóindulata mellett a kényes egyensúlyt megtartva jutatták el a római ortodox egyházat odáig, hogy Theodosius korára az istencsászárság helyett nyugaton valóban Krisztus és Péter került a hit tekintetében„uralkodói" pozícióba.441 A Krisztus-ábrázolást (például a Krisztus-monogramot) kivonták a császárideológia eszköztárából (Vanyó 2005 74J.442 Ebben a folyamatban a korábbiaktól 434 Pannóniában a 3. században már nincsenek halomsírok, így közvetlen kapcsolat nem mutatható ki a 4. század végi sírfestmények felé. 435 Az etruszk sírfestészet eredetéről és a festett sírkamrák elterjedéséről: Naso 1995. 436 A Róma városi egyház persze presztízsharcnak is tekintette ezt a helyzetet például az elveszett fővárosi rang visszaszerzése és az arianizmus legyőzésének célja okán. 437 Nagy Constantinust Caesareiai Eusebios püspök teológiája és P. Optatianus Porphyrius költő képversei segítették a császárkultusz keresztény folytatásában. 438 Constantinus halála után még konstantinápolyi sírját is úgy állították fel 12 szimbolikus szarkofág között, mintha ő lett volna a 13. apostol, ezen kívül még püspöknek is tartotta magát: episcopus in externis (Eusebios Vita Const. 4,24). Fia, II. Constantius pedig episcopus episcorumnak nevezete magát. (Adriányi 2001 96 99) A császárszobrok minden időben a hatalmat képviselték. Pogány időkből származó szakrális töltetük az ókeresztény világban is megmaradt. Ehhez képest a kormányzókés előkelők szobrai csak földi halandókat mutathattak. (Lavan 2003C 321-323) 439 Sirmium 357-től II. Constantius főhadiszállása, Konstantinápoly Nagy Constantinus alatt lett főváros, Milánó Constans idején, és Ravenna 404-től Honorius idején. A Birodalom 4. századi felosztásait mutató térképek: Weiler 1996. A római császárok szinte napra pontos tartózkodási helyét követő naplószerű történeti szemlélet: Burns 2001. 440 A császárkultusz keresztények általi értékelése igen nagy utat tett meg a 2-4. századi kezdetektől, amikor a mártírok jórésze még ennek pogány változatát megtagadva ment a halálba. Eusebios püspök nézetein át (ő Constantinust, mint isten parancsát végrehajtó személyt ünnepelte) egészen odáig, hogy Ambrus püspökTheodosiust 390-ben egyenesen kitagadta. A császárnak az egyházban, nem pedig az egyház fölött van a helye (Ambrus, c. Auxent. 36.). 441 Theodosius császár a theszalonikai vérengzés miatt 390-ben már valóban kénytelen volt Ambrus püspök kiközösítő nyilatkozata után 8 hónapos bűnbánatot gyakorolni. Ahogy tehát korábban az istencsászárság intézménye szűnt meg, ekkorra már a cezaropapizmus is gyengült. 442 Flans Belting a képi ábrázolást az uralmi viszály egyfajta lenyomatának tartja, mely először a transzcendens hatalomért (istencsászár korai formái: az „isteni" vagy „megistenült fia"), majd az egyházi hatalomért (cezaropápizmus) zaj