M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)
II. A somogyi egyházszervezet kialakulása
Az apátsági templomok csak nagyobb méretükben különböztek az eddig felsorolt egyházaktól (babócsai monostor, bodrog-bűi prépostsági templom - 26,6x9,4 m). A templomokból az építészeti ornamentika mellett kevés díszítőfaragvány került csak elő. A somogyvári iskolához kapcsolódik Babócsán az ásató szerint Szent János evangélistát ábrázoló és a valamikori monostort díszítő figurális ábrázolás, valamint a későbbi oltáralapozásból előkerült palmettadíszítés Buzsák- Fehérkápolnáról. A fonyódi templom déli bejárata feletti timpanon díszítése (szív alakú levelekkel díszített dombormű) analógia nélküli Somogybán. Teleki templomának diadalívbe falazott vállkövei (északi: sárkányos, déli: palmettaleveles) a román kori művészet általánosan elterjedt motívumait mutatják. Somogytúrról került elő az a 12. századi, griffet és Agnus Deit ábrázoló relief, amely alakos fonatmedalionjaival, félpalmettáival a zalavári kőanyaggal hozható párhuzamba, bár más részletek a pécsi és a székesfehérvári faragványokkal rokonítják. Innen származik egy 13. századi pillérláb/konzol is. A templomokat majd minden esetben 12-16. század közötti temetkezések vették körül. Néhányszor a templom körítőfalát is megtalálták (Teleki 1. periódus, Buzsák-Fehérkápolna). Ill/A csoport: egyenes szentélyzáródású templomok (11-12/13. század fordulója) E csoporthoz mindössze hat templom sorolható, méretük 12x7 m és 14x8 m közé tehető. A kaposszentjakabi monostor alapítását megelőző egyenes szentélyzáródású, egyhajós téglatemplom alapozása sekély, nagy kőtömbökből készült, felmenő falaiban pedig románkori téglákat is találtak. A templom körül előkerült mély árok és cölöpsor alapján a területet erődítették. Legkésőbb a 11. század elején épülhetett. A többi téglatemplomot övező temetkezések a 12-13. századtól indulnak Marót kivételével, ahol eddig még korai temetkezések nem kerültek elő. Balatonszárszó 1. periódusú templomának alapozását - a III. csoport egyházaihoz hasonlóan - agyagba rakott tört mészkő alkotta, míg Balatonboglár templomának kő/téglaalapját az eredeti felszínt alkotó mésztufára, kavicsos mészhabarcsba rakták. A Kaposvár 61. sz. úti ásatás során feltárt templom szentélyének sarkaihoz csatlakozó beásás egy későbbi támpillér kiszedett nyoma lehet (a templom egy korábbi periódusát a temető 11-12. századi leletanyaggal datált sírjai valószínűsítik). A dennai ásatás során román kori ablaktöredék is előkerült. Szárszó temetőjét körítőfal övezte. Ezeknél a templomoknál a szentélyt dongával vagy bordás keresztboltozattal fedték, míg hajójuk síkfödémű volt. Kozák Károly Borsod megyei kutatásai alapján az ilyen, sekrestye és torony nélkül épült, egyenes szentélyzáródású templomokat a tatárjárás utánra datálta, és a ciszter építészet hatását látta elterjedésükben.297 A 13. századtól a templomok mérete megnő, és mindinkább előtérbe kerülnek a gótikus stílusjegyek. A zömében téglatemplomok építése során már előszeretettel alkalmaznak kisebb méretű téglákat (24x14x6 cm). E templomok csoportját összefoglaló néven átmeneti stílusú templomoknak nevezzük. IV. csoport: félköríves szentélyű templomok, megegyező hajó- és szentélyszélesség (13. század) E csoport részét alkotja a szőkedencsi és a siójuti templom 1. periódusa. A két közel azonos méretű épület (10,2x7,2 és 10x5 m) azonban sok tekintetben eltér egymástól, míg a szőkedencsi agyagba rakott téglaalapozású, addig a siójuti templom kőből épült, alapozása habarcsos, szentélye belül egyenes szentélyzáródású, és emiatt a későbbiekben sarkait tám- pillérrel erősítették meg. E csoportot további két téglaegyház képviseli, a vörsi templom 12x5 m, míg Balatonszabadi temploma 20x5 m. A hosszú, keskeny templomok nyugati bejárattal épültek, és 13-16. század közötti temetkezés övezte őket. V. csoport: centrális elrendezésű templomok (12- 13/14. század fordulója) A kisberényi 1. periódusú egyszerű körtemplom 8 m-es külső átmérővel, 1 m vastag agyagba rakott téglaalapozással a 12. század elején épülhetett. Bejárata DK.-ről nyílt, mivel itt az alapozás megszakadt. A nagyméretű téglából készült épület Ny.-i ívét elbontva csatlakoztatták a téglalap alakú hajót, így a megmaradt K.-i fal alkotta a későbbi, 13. századi templom szentélyzáródását. E csoport egyik képviselője a Nagyatád-Bodvicán feltárt nagyméretű, patkóíves szentélyű, agyagba rakott téglaalapozással épült rotunda. A templom téglamérete 25-26x12- 13x6 cm volt. Feltehetően ez is a nagytótlak-kallósdi, vitenyédszentpáli nyugati bejárattal rendelkező kerektemplomok csoportjához sorolható, ám felmenő falainak hiányában ezt nehéz eldönteni. Már 2-2 támpillérkezdeménnyel rendelkezett a hajó nyugati oldalán (feltehetően a kapu két oldalán) és a szentélynél, melyek a boltozat szempontjából nem értelmezhetőek. Legközelebbi párhuzama a miklósfa- mórichelyi nyugati tornyos, támpilléres kerektemplom (GuilioTurco alaprajzán), melynek azonosítását Vándor László végezte el 1978-ban. A nyolcszögletű hajóval és a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott kaposszentjakabi kápolna sarkait lizénák tagolták, a hajófalak mentén pedig ülőpadka 297 Kozák 1965.251-2. 37
