„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)
Horváth Szilvia: Előszó
Gunszt János hadinaplója 11—III. kötet [1916-1917] A napló, tartalmi elemeit tekintve nem változik egészen 1917 februárjáig, az utolsó bejegyzésig: központi szerepet tölt benne be a hazáért való hősies helytállás, a 44-esek bátorságának és eltökéltségének bizonyítása, valamint a sorok között olykor előbukkanó emberi lélek egyik legmarkánsabb megnyilvánulása, az élni akarás mindenek felett. „Noha többé kevésbé meg vagyok elégedve magammal s egy csöppöt az vigasztalna meg hogy utolsó pillanataimban elmondhatom hogy „Jó harcot harcoltam" s bár eleggé megbarátkoztam a halál gondolatával, nem szeretném itt hagyni az életet. Hisz fiatal vagyok, s szeretem az életet melyet igazán csak nagyon picikét élveztem.” Az élni akarás és a hősi halál eszményképei mellett, azonban a katonák, köztük Gunszt is, természetesen a háborúval kapcsolatos véleményüknek is hangot adtak. Ezekben az eszmefuttatásokban azonban elválik egymástól a hadsereg és a háború megítélése. „Hol a béke? En nem látom, nem is találgatom hogy mikor jön el megteszem dolgomat úgy mint eddig, de jaj annak ki elém kerül; legyen bár orosz francia, angol vagy bármely nemzetiségű. Nekik nem kell a béke? Hát mi ezért harcolunk. Azt mondják bakáim: „A sebesült mégfelgyógyul s visszajön a frontra, Fénrik úr, de a halottak nem lőnek többet... Nem kell sebesült!" Hát csoda hogy ily kegyetlenek lesznek az emberek? En azt mondom igazuk van... csak a halottak nem lőnek többet... De hányán vannak ellenségeink? Ha találó hasonlatot akarnék használni, azt mondanám annyian mint a fűszál a réten kaszálás előtt. Hát jó, majd kaszálunk." Gunszt János hadinaplójának forrásközleményként való közreadása nem szolgálja a nagy háború kirobbanásának vagy lefolyásának oknyomozó elemzését. A kézirat nem csupán azért érdemes a megőrzésre, mert bemutatja egy újabb szemszögből az I. világháború egy szeletét, hanem leginkább azért, mert talán kissé rólunk, de mindenekfelett hozzánk szól. A napló a háború viszontagságai mellett mesél számunkra a szerző szőkébb honáról, Szekszárdról, mesél Kaposvárról, So- mogyról, a 44-esekről, hősökről. A mi hőseinkről. Horváth Szilvia 1