A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kaposi Zoltán: Fürdők és fürdőélet Magyarországon a dualizmus korában
74 KAPOSI ZOLTÁN vasutat, amely a Balaton déli partján haladt végig. Ez Balatonfüred elérhetőségét is javította, hiszen vasúttal Szántódig, majd onnan a Kisfaludy gőzössel a túlpartra átjutni még romantikus utazásnak is számított.43 A századforduló balatoni felfutásában is fontos volt, hogy Siófok, Földvár, Lelle stb. vasúton könnyen elérhetővé vált. Az 1870-80-as években kiépült Vágvölgyi vasút a két nagy Vág melletti fürdőhely elérését tette lehetővé. Szintén a felvidéki fürdőhelyek (liptói, tátrai stb.) pozícióját javította a korán átadott Kassa-Oderberg közötti vasút. A Temesköz déli részén lévő Buziásfürdő forgalmán is lendített, hogy az Osztrák Államvaspálya Társaság tulajdonában 1876-ban elkészült a Temesvárig futó vasút, majd pedig 1895-ben átadták azt a Temesvárról induló vonalat, amely a fürdőtől 2-3 km-re haladt el, így fiákerrel, bérkocsival csak egy rövid távolságot kellett megtenni a látogatóknak.44 Nagyváradtól is kiépítették a vasúti szárnyvonalat Püspökfürdőig.45 Nem kellett azonban mindig fővonalon lenni a fürdőnek, megszokott jelenség volt a több tíz km-es kocsikázás is a fürdő eléréséig. A dél-erdélyi Herkulesfürdő hatalmas látogatottsága ellenére egyáltalán nem volt könnyen elérhető, mégis tömeget és elit közönséget vonzott. Keszthelyre is sokáig csak úgy lehetett eljutni, hogy Balatonszentgyörgyig vasúton, onnan pedig bérkocsival utaztak tovább.46 Nagy jelentősége volt a településeken belüli közlekedés fejlődésének is. A nagy- és középvárosok ebből a szempontból előnyben voltak, hiszen fürdőik elérése az amúgy is meglévő bérkocsikkal, vagy Budapest és néhány nagyobb város esetében akár villamossal megoldhatóvá vált. De a távoli fürdőhelyeken is gyorsan javultak a közlekedési lehetőségek: bérkocsik, fiákerek, a századforduló után egy-két helyen pedig már akár autók (taxik) is rendelkezésre álltak. Óriási változáson mentek át a századfordulóra a fürdőépületek és kiszolgáló egységek. A 19. század első felében még leginkább pavilonszerű épületek álltak rendelkezésre, szerény körülményeket biztosítva. A nagynevű fürdők esetében, főleg ahol elit társadalmi rétegek és külföldiek is megfordultak, a 19. század végére már reprezentatív, díszes, európai színvonalú központi épületeket emeltek. A kupolás főépület, a fény, a csillogás hozzá tartozott az elit fürdőhöz. A vendéglétszám növekedésével szinte egymást érték az újabb és újabb beruházások. Egy-egy fürdőtelepülésen már több, különböző funkciójú fürdőt is működtettek. A fürdőépületekhez hatalmas parkok tartoztak, amelyeknek sokszor egyedi növényzete is fontos szerepet játszott a gyógyításban. A parkokban lévő kis pavilonok, allék (sétautak), az esti kis hangversenyek vagy napközbeni szórakoztató műsorok hozzátartoztak a visszatérő vendég koncepciójához. A korabeli hirdetésekben az udvarias kiszolgálás, a színvonalas éttermek fontos elemnek tűnnek. De legalább ennyire fontos volt az is, hogy a társadalom szinte minden rétegének volt szálláslehetősége. A nagy fürdőkben Grand Hotelek (közülük jó néhány ma is megvan) vagy egyéb komfortos szállodák várták a gazdag vendéget, amelyek egyben a társadalmi és politikai elit nagy találkozóhelyei is voltak.47 A szállodák mellett a közepes vagy a még alacsonyabb színvonalat nyújtó szállásokig széles volt a kínálat. Pöstyénben a park épületeiben és a községben 1500 szobát tudtak biztosítani a vendégeknek, Trencséntepliczen a fürdő területén 400, míg a községben 500 szoba, Tárcsán 110 szoba állt rendelkezésre.48 A községekben a kiadó szoba nagyjából a mai „Zimmer frei" modellnek felelt meg. Nagy lökést adhatott a fürdő ismertségének egy-egy elit vendég érkezése, ami a korabeli közgondolkodásban nagyon sokat számított egy megfelelő fürdő keresésekor. Az uralkodó Herkulesfürdőt 1852-ben és 1896-ban is meglátogatta, míg felesége, Erzsébet királyné 1887- ben hat hetet töltött ott. Sokat fejlődött az orvosi eszközpark és a szakmai tudás is ebben a korszakban, ami szintén alapját adta a korabeli fürdőélet növekedésének. A természettudomány terén a 18-19. században valóságos robbanás következett be. Hozzájárult ehhez a felvilágosodás gyorsan terjedő emberközpontú szellemisége, valamint a romantika is: a természet-közeliség, a racionális gondolkodás segítette a fürdőorvoslás kialakulását. Az orvostudomány is sokat változott, hiszen olyan új ágazatok jelentek meg, mint például balneológia, a diagnosztika stb. Megjelent a fürdőorvos státusza, amelyet a korabeli szakmai közvélemény sokáig nem any- nyira akadémiai szakterületnek, mint inkább csak egy mesterségnek tekintett. Viszont a korral együtt kellett haladni, vagyis egyre több fürdőorvosra volt szükség. A kezdetben lenézett mesterség pár évtized alatt elismert szaktudománnyá vált.49 A századfordulón a magára valamit adó tulajdonosnak fürdőorvosokat kellett alkalmaznia. Az orvoslás mellett legalább ekkora szerepe volt a geológiai és kémiai kutatásoknak is. Kezdetben a megtalált vízforrásokat még csak leírták, később már vegyelemzésnek vetették alá, míg a következő lépés a gyógyításban való tudományos megalapozottságú javaslat megfogalmazása volt. 43 Erdósi 1989.352. és Kanyar 1983.23. Siófoknak csak 1866-tól volt állomása. 44 Jancsó 2009. Később, 1923-ban kapott egy 3 km-es szárnyvonalat is a fürdő. 45 Péter 1.2009.8.22. 46 Tar 1994.91. Érdemi változást hozott az 1888-ban átadott Balatonszentgyörgy-Keszthely HÉV-vonal. 47 Mivel a komolyabb fürdőhelyek igyekeztek önmagukat népszerűsíteni, így fontos történeti forrássá vált az a hatalmas képeslapmennyiség, amely ezekről fennmaradt. Ennek szerencsére jelentős tematikai gyűjteményei vannak. Lásd: http://muzeum.arcanum. hu/kepeslapok/opt/a120529.htm?v=pdf&a=start (Magyar Múzeumi Képeslap Katalógus). Letöltés: 2013. június 10. 48 Lásd:ERDősJ. 1911.ésCsiFFARY2002.adatait. 49 Kósa 1999.22-32.
