A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Horváth Szilvia: Pannoniai gyógyfürdők
PANNÓNIA! GYÓGYFÜRDŐK 27 hogy a fürdő a legióstábor területén, északon a praetoriumnál épült ki80. „Ammianus Marcellinus történetíró elmondása szerint 375-ben I.Valentinianus császár itt fogadta a quadok követeit. Azok a területükön jogtalanul végzett erődépítkezések miatt emeltek panaszt, ami a császárt kihozta a sodrából és tárgyalás közben agyvérzést kapott. A tárgyalást megelőzően a Pannóniát ért quad és szarmata támadások miatt kitört a pestisjárvány, ezért a helyi orvosokat, szerencsétlenségére, maga a császár küldte el különböző járvány sújtotta helyekre. így csak nagy sokára kerítettek egy orvost, aki már nem tudott segíteni rajta, és hosszú haláltusa után meghalt"8'. Brigetióban tehát sok orvos praktizált a 4. század végén. Nyilván ők állítottak nemcsak domborművet, hanem szobrot is Aesculapiusnak, a gyógyítás istenének82. A Hygieának és Apollo Grannusnak állított szentélyről fentebb már szóltunk, valamint több oltárkő került elő a Nympháknak szóló dedikációval is83. Tata Gyógyforrás. A település jelentőségét mutatja, hogy a római limes-út két helyen is, Ács-Vaspusztánál és Almásfüzitőnél leágazott, és a mai Tatáig vezetett, Brigetiót is ellátta vízzel84. Tata területéről került elő L. Egnatius Victornak, Pannónia superior legátusának (207-209) Nympháknak dedikált oltára85, valamint valószínűleg innen származik egy másik helytartó, C. lulius Commodus Orfitianusnak a nymphis médiás (a gyógyító Nympháknak) dedikált oltára86 is. Feltehetően a tatai gyógyforrások istennőinek szól Ulpius Pompeianus Nymháknak állított oltára, mely Tatától 15 kilométerre, Környén került elő87. Dunaalmás (Asaum) Fiatárában két római katonai őrtorony került elő, egyik Almásneszmély-Dunaalmáson, a másik Neszmélytől keletre a Tekeres pataknál88. A római kortól ismert volt gyógyítónak tartott, és ma is használatban lévő hőforrása. L. Aurelius Gallus legátus Augusti (a légió parancsnoka) állított oltárt itt a Nympháknak89. Nyergesújfalu (Crumerum) Több tény sugallja, hogy a római korban itt is számolhatunk gyógyfürdő létezésével. Egyrészt Dunaalmás (Asaum) szomszédsága, másrészt két feliratos emlék teszi indokolttá. Egy a nymphis médiás szentelt oltár, valamint egy Neptunusnak és a Nympháknak ajánlott felirat, melyből kiderül, hogy Marcus Aurelius császár gyógyulásáért hálából állíttatta az isteneknek90. Dunabogdány (Cirpi) Római katonai tábor és mellette épült polgárváros a Dunakanyarban, ahol 205-ben Silvanus-szentélyt építettek. A visegrádi Salamon-toronyban őrzik azt a Dunabogdány mellett előkerült oltárkövet, amelyet 249-ben lulius Secundinus veterán állított a szentély bővítése alkalmából Silvanusnak91. A Silvanus-kultusz megléte folytán talán gyógyfürdő léte is feltételezhető. Óbuda (Aquincum) 194-től colonia rangú település. A város természeti adottságait, ásványvizeit, illetve a Gellért-hegy lábánál fakadó melegvizű forrásait már ekkor kiaknázták92. Aquincum nemcsak mint a provinciarész központja, hanem mint fürdőhely is jelentős volt93. Vízvezetéke az 1/2. század fordulóján készült, majd a 3. században többször javították, és egészen a 4. századig használatban volt. A mai Római fürdő területéről szállította, facölöpös kalodákba zárva és terrakotta tartályokban felfogva 14 gyógyforrás vizét a polgárvároson keresztül a katonai táborba. A forrásszentélynél csaknem minden forrás szájánál kőoltár feküdt, melyeket az „örökké csörgedező Forrásoknak", Nympháknak, illetve a gyógyító isteneknek: Aesculapiusnak, Apollo Grannusnak, Plygieának, valamint Silvanusnak ajánlottak. Egy magát, Flygiea istennőt ábrázoló szobor fejtöredéke pedig a tábor közeléből a Dunából került elő. A feliratok és a régészeti leletek orvosok működéséről is tanúskodnak94. 80 Visy 1989.55. 81 Ammianus Marcellinus: 30.5., 6. és Kiss 2003.137-138. 82 Kadar 1999. 71. 83 Két felirat, CIL III 3649, RIU II. 377 közölve: Borhy 1989.182-183. 84 Kiss 2003.138-139. 85 RIU 687 86 CIL III 10595 KADAR 1981.71-72. 87 KADAR 1981.72. 88 Visy 1989.61. 89 RIU 709 Vö.: Barköczi 1944-51.30.; Kiss 2003.139. 90 Visy1989. 63. A feliratok közölve: CIL III. 10595 és CIL III. 3662 91 RIU 832, Szűke 1971. 92 A hegy természeti adottságairól, illetve az ezzel összefüggésben kialakult kultuszhely szerepéről legújabban Tóth 2010. 93 Kaba 1963. 94 Lásd pl. CIL III. 10462, 3489, 3413, Das römische Budapest. 1986. PHA 45.
