„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)

Prekopa Ágnes: Túl a dekorativitáson. Rippl-Rónai kísérletezése és újításai az iparművészet terén

2. Hímzett szupraporta az Andrássy-ebédlőből, Hímzett kárpit, kivitelezte Lazarine Baudrion 1898. (reprodukció: Magyar Iparművészet, 1899. 52. p.)

a szimmetriának vagy a rapportálhatóságnak még a látszatát is igyekezte kizárni, egyetlen jellegzetes példa: az Andrássy-ebédlő hímzett szupraportájának felső bordűrjén sorakozó kacsák mindegyike más mozdulatot tesz és más szögből látszik, a közöttük lévő távolság is különféle - a képi eszközök tehát hangsúlyozzák, hogy itt nem holmi sormintáról van szó, hanem ez tulajdonképpen egy alkalmazott tájkép. Ugyanezen szupraporta alsó sávja is csak az első pillantásra tűnik tavirózsákból alkotott sordísznek, ugyanis - a foltszerűségében azért szabályosnak ható dekorációban - minden levél és szirom más és más. A motívumok egyedivé tétele egy rövidebb szakaszon, a szupraporta szegélyein még meg is valósítható, de vajon mi történt a harminc méteres hímzett fríz esetében? Kevés eredeti fotó maradt fenn róla, de egy viszonylag hosszú szakasz alsó része látható Malonyay Dezső: A fiatalok című könyvének a kandallóról készült fotómellékletén: ezen a rapportálhatóságnak semmilyen nyomát sem fedezhetjük fel.5 (2. kép)

Sokkal kisebb felületet díszítő fríz szerepel bútorveretként a két tálaló architráv-szerű felső lezáró részén. Ezek közül az 1897. október 15-i szignót viselő nagytálalóterv6 frízén még kevésbé stilizált a dekoráció, a könnyű

5 Malonyay Dezső: A fiatalok, Budapest, 1906, 202—203. pp. közötti, szám

nélküli tábla

6 Rippl—Rónai 1998, Kát. 221. sz.

kézzel megrajzolt szélfútta virágfejek jól megkülönböztethetők, bár az már nem egyértelmű a néző számára, hogy vajon a háttérben további szirmok, vagy esetleg levelek is láthatók-e. Az 1897. októberi jelzést viselő kistálaló-ter- ven7 a hasonló fríz már jóval szabadabb rajzolatú, bár a virágmotívum még egy-két helyen azonosítható. Mindenesetre a művész szemlátomást olyan módon komponálta ezeket a frízeket, hogy a szabályszerűségnek még a látszatát is elkerülje. Ugyanakkor annyi szabályszerűség mégiscsak felfedezhető, hogy a teljes fríz, a teljes bútorveret foltként a középtengelytől számítva ha nem is szimmetrikus, de arányos és kiegyensúlyozott kompozíciót alkot.

Annál érdekesebb, hogy a kistálaló-terv legfontosabb díszítménye centrálszimmetriával rendelkezik: a négy irányban ismétlődő leveles virágszárból kialakított motívumról viszont el kell mondani, hogy meglehetősen kevéssé sikerült - feltehetően az ajtó nyithatósága érdekében próbált valami kompromisszumos megoldást találni a művész. A kivitelezett darabon látható „felhőzetesen stilizált” fa motívuma lényegi eltérést mutat a tervhez képest, nem pusztán a dekoratív elem megjelenését tekintve, hanem a középen nyíló kétszárnyú ajtóról való lemondás miatt is. Az elkészült megoldás a dekorativitást helyezte előtérbe, minden jel szerint a használati funkció rovására - de ismerjük el, hogy megérte. (Itt kell megjegyezni, hogy az 1898. évi karácsonyi kiállításon csak az asztal és a nagy tálaló szerepelt az Iparművészeti Múzeumban, tehát az akkori kritikusok észrevételei csak arra a két darabra vonatkoztak.8)

A kis tálalószekrény nyitási módjáról, sőt, nyithatóságának kérdéséről sem maradt fenn olyan információ, amely a mai kutató számára ismerhető lenne. Az egykorú fotókon nemcsak a zárszerkezet jelenlétére utaló elem

7 Rippl-Rónai 1998, Kát. 222. sz.

8 Diner-Dénes József: A Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítása. Magyar Iparművészet 1899, II. évf. 1—2. szám, 6—18. p. A szerző a nagy tálaló kapcsán csak a zárak-zsanérok és a díszveretek megjelenésének eltéréseiről szól, de nem tartja zavarónak, 12—13. p.

8