„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)
Prekopa Ágnes: Túl a dekorativitáson. Rippl-Rónai kísérletezése és újításai az iparművészet terén
Prékopa Ágnes: Túl a dekorativitáson Rippl—Rónai kísérletezése és újításai az iparművészet terén „Mintegy 24 db modellpéldányok, mindegyik más és más! Ezek legutolsó kísérleteim, amelyekről bátran el lehet mondanunk, hogy kitűnően sikerültek, és még nem látott új dolgok. Azt hiszem, 24 db új magyar találmánnyal állunk szemben. [...] Ezek után lámpásaim elkészítéséhez fogok - igen érdekes dolgokat lehet itt is elérni ”1 R ippl-Rónai iparművészeti munkássága minden szempontból páratlan, többféle technikára és többféle műfajra kiterjedő kísérletezésre épült. Ennek a munkásságnak a legfontosabb tárgyegyüttese, az Andrássy-ebédlő meghatározó jelentőségű a hazai iparművészet-törté- netben, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy művész egységes koncepciója alapján készülhetett el nemcsak egy bútoregyüttes, hanem a funkcionálisan hozzá tartozó további tárgyak is. A megrendelő pedig az az Andrássy Tivadar gróf volt, aki az ebédlő készítésének idején a külföldön már nevet szerzett magyar képzőművészek számára hirdetett pályázatot az „art appliqué” műfajában, amely még magyarázatra szorult a hazai nagyközönség előtt. A cél a „legmagasabb rendű művészet” alkalmazása volt „közönséges ipari tárgyakra”, hogy azok „művészi becsű tárgyakká váljanak”. A pályázati felhívásban az az elvárás fogalmazódott meg, hogy a pályamunkákban a művészet szemmel lát1 Rippl-Rónai József levele Radisics Jenőnek, 1898. január 15. Iparművészeti Múzeum Adattár, 21/1898. Közli: Ivánfyné Balogh Sára: Rippl-Rónai József iparművészeti elvei és iparművészeti tevékenysége kiadatlan levelei nyomán: Művészettörténeti Értesítő 1963, XII. évf. 2—3. szám, 177. p. hatólag „uralkodjék az ipar fölött”, rögtön megjegyezve persze azt is, hogy „a tényleges használhatóságra szigorú súly fektetendő”.2 Ezt a hozzáállást és a megbízás úttörő voltát kell figyelembe venni akkor, ha helyükön akarjuk látni az Andrássy-ebédlő bizonyos darabjainak a tervezési ismeretek hiányából adódó problémáit. Az Andrássy Tivadar ebédlőjét elképzelő festőművész egészen különleges és sajátos szempontokat is érvényesíthetett, ellentétben például azoknak az enteriőröknek a tervezőivel, akiknek polgári otthonoknak szánt, bármely jól felszerelt asztalosműhelyben kivitelezhető bútorait mintalapok révén ismerhetjük. Egy mecénás palotájában lévő reprezentatív helyiség tárgyai esetében előtérbe kerülhettek a dekoratív funkció elvárásai a használati funkcióval szemben - különösen, ha a tárgyegyüttes egy sok szempontból kísérletnek számító vállalkozás keretében jön létre. (1. kép) Rippl-Rónai ebédlőjének tárgyai - a természeti formákra emlékeztető alakú asztali díszüvegektől az ugyancsak organikus karakterű, mégis absztrakt motívumokkal díszített tányérokig - látványosan szemléltetik, hogy a mesterségbeli hagyományok kényszerítő erejétől nem befolyásolva, az anyag és a dekoráció lehetőségeivel kísérletezve hogyan jutott el a művész - a 20. század „legformabontóbb” tendenciáit megelőzve, ugyanakkor az art nouveau szellemét egy pillanatra sem megtagadva - a formák teljes feloldásáig, mind a tárgyak alapformá2 Györgyi Kálmán: A gróf Andrássy Tivadar-féle pályázat, Magyar Iparművészet 1897,1. évf. l.szám, 1897, 7—19. p. 6
