„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)
Horváth János: Az Andrássy-ebédlő rekonstrukciójának jelentősége
Horváth János: Az Andrássy-ebédlő rekonstrukciójának jelentősége A Róma-villa Látogatóközpontjában elkészült Andrássy-ebédlő hiteles rekonstrukciójához felhasználtunk minden dokumentációt és kutatási eredményt. A látványos eredmény birtokában módunkban áll fontos megállapításokat tenni Rippl-Rónai iparművészeti munkásságáról. Volt a művész életében néhány év, amikor jobban hitt az iparművészet terén való érvényesülésében, mint festőként remélhette volna. „Andrássy grófnál is elég idő maradt gyakori gondolatcserére, vitatkozásokra: művészetről, ipar művészetről, irodalomról. A gróf úgy látszik, alapvonalaiban akceptálta ízlésemet, mert gyakran emlegette, hogy valami hivatalos állásban szeretne látni, ahol az iparművészet irányításában aktív részt vehetnék, de bizonyos, hogy a vitatkozások eredményeként a maga számára jó időre lefoglalta ipari feldolgozásra szánt gondolataimat, érzéseimet. Budai palotája ebédlőjének berendezését bízta rám: a tervezést s a munka felügyeletét. Sokat leveleztünk, a gróf Budapestről, én Párizsból, míg a dolog megindult. Az iparosoknak is új volt ez: szokatlan, hogy egy kézből kerül ki egy egész berendezés terve. Nálunk ezt még nem próbálták. Ha kinn Van de Velde kísérletezett is, még nem jutott népszerűségre. Az iparosnak is furcsa volt, hogy szinte minden gyalulökését, üvegdarab-összeillesztését más valaki diktálja, a legapróbb részletekig másképp kell azt csinálni, mint ahogy szokta. És olyan valaki diktál, aki maga nem is ért a gyaluláshoz vagy az üvegdarabok összeillesztéséhez és nem hiszi el, hogy az az általa kívánt üvegdarab nem létezik s nem akar semmi áron beleegyezni, hogy egy másféle - nem más színű, csak más felületű vagy vastagságú - üvegdarab kerüljön az illető ablakrészbe. Az összeütközések elmaradhatatlanok voltak: Thék Endrével például, akit különben mint hasznos és kiváló nagyiparost mindig elismertem, úgy összevesztünk, hogy egymást a sárga földig lerántottuk. De mindegy: elértem, amire törekedtem...”90 A bútorokból, falikárpitból, üvegablakból, kerámiákból és üvegvázákból összetett műegyüttes 1898-as elkészülésekor az egyes darabokat illetően részesült, de a maga teljességében nem nyert méltó értékelést. Az ebédlőnek a budai Andrássy-palotában történt berendezéséről nem született dokumentáció, bizonyára azért, mert a grófi kastély családi ebédlője nem állt a nyilvánosság rendelkezésére. Mindössze két villanófénnyel készült helyszíni részletfotónk van. Az első egy sötét felvétel: látható az asztal lapja, a nagy tálaló nyitott ajtókkal, belül étkészlettel. Kiviláglik a háromfalú spanyolfal, melyet „Selyemhímzés nagy vörös virágokkal” címen ismerünk. Mellette áll a kandalló, fölötte a nőalakos fali kárpit. A rekonstrukció szempontjából szerencsés, hogy a szoba teréből is látható egy sarok a mennyezeti frízzel és a fölötte húzódó drapériával (31. kép). A másik fényképet Malonyay Dezső publikálta „A fiatalok” című könyvében91, az „Andrássy Tivadar gróf ebédlője” címmel. A részletkép a kandallóról és a „Vörösruhás nő” c. textil képről készült. A kandalló tete90 In: Rippl-Rónai József Emlékezései. Budapest, 1911. Nyugat kiadása. 59- 60. o. 91 Malonyay Dezső: A fiatalok. Budapest, 1906.198 és 1991. közötti táblakép. 34
