Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
Iordan es talta Scipio Annibal seregét, és Annibal Scipióét. Végül mégis Annibal hátrált meg, és a győzelem jutalma Afrika lett. Ezt pedig hamarosan az egész földkerekség követte. 209. Afrika után pedig senki sem szégyenkezett amiatt, hogy legyőzte a római nép, minthogy minden meghódított egyenlő jogot élvezett. Levinus consulsága124 idején szállt először az Ión-tengerre, és bejárta egész Görögország partjait hajóhadával, mintha diadalmenetet tartott volna. Tudniillik megmutatta a szicíliai, szardíniái és afrikai hadizsákmány, és nyilvánvalóvá tette a leendő győzelmet, hogy a hajó orrából egy babérfa nőtt ki. Önként nyújtott segítséget Attalus, a pergamoniak királya125, és ott voltak a rhodusiak is, a hajózásban jártas nép, amely a tenger felől, a consul lovasságával és gyalogságával pedig a szárazföldön támadott. 210. Kétszer győzték le, kétszer menekült meg, és kétszer űzték ki táborából a makedónok királyát126. A makedónok népe számára mégis semmi sem volt szörnyűségesebb, mint azoknak a sebeknek a látványa, melyeket nem lándzsák, vagy nyilak, vagy bármiféle görög kard, hanem a hatalmas római hajítógerelyek, és nem kevésbé súlyos kardok ejtettek, melyek a halál után tárultak fel. Tehát így járta be a római nép Flaminius vezetésével a korábban meg nem közelíthető chaóni hegyeket, a meredek mélységeken keresztül hömpölygő Saus-folyót és Macedonia hegyormait. Már a behatolás is maga volt a győzelem! Ugyanis ezt követően a király sosem merészelt harcba bocsátkozni, és a halmoknál, melyeket Cynocephalusnak (Kutyafejeknek) mondanak, egyeden, és bizony nem is igazán rendes csatában gyűrték le. 211. Numidiában akkoriban a római nép szövetségesei uralkodtak. Azonban Iugurtha háborút indított ellene127, és a rómaiak elsőször Aterbalának és Empsalának, Mecipsa fiainak meggyilkolása miatt ostromolták meg őt Metellus consul vezetésével, majd ezt követően Marius csendesítette le. Mauretaniát pedig Buccho király védelmezte128. 212. Azonban miután megtörtént az összes mór alávetése, ami korábban csatára adott okot Iubas király számára — és amikor már úgy érezte, hogy legyőzték, megmérgezte magát - egész Mauretania a rómaiak kezébe került129. Tripolis, mindkét Mauretania, Sitifensis és Caesariensis bizony hasonlóképp, a többiek félelemtől hajtva önként vetették alá magukat a római törvénynek. 213. Noha a spaniai provinciákat, amint fentebb említettük, a saguntumi szerencsétlenség kiszakította a római szövetségből, Scipio úgy befolyása, mint katonai erélye révén, ismét a rómaiakhoz csatolta130. Amikor azok újra fellázadtak, Sylla consul csendesítette le őket131. A rómaiak ellen 48
