Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
Iordan es és hatvane2er ember pusztulása révén szerzett hírnevet. Ott a hadvezér, a föld, az ég, a nap és a dolgok minden természete a szerencséden hadsereg romlására esküdött össze. Ugyanis Annibal nem elégedett meg azzal, hogy menekülést színleltek, majd a menekülők megfordulva a harcolók hátába kerültek, hanem a fortélyos hadvezér megfigyelvén a helyi adottságokat - hogy a nap ott a legvakítóbb, igen sok a por, az Eurus pedig mindig keletről fúj — mintha megállapodás szerint lenne, a nyílt mezőn úgy állította fel hadrendjét, hogy a szélirányt, a port és a napot tekintve kedvező égtájon harcoljon, míg a rómaiak mindezekkel szemben legyenek. így kaszabolták le a két legnagyobb hadsereget, míg az ellenség meg nem elégelte, és amíg Annibal azt nem mondta katonáinak: „Kíméld fegyvered!” 190. A hadvezérek közül az egyik elmenekült, a másikat megölték. Kétséges, hogy a kettő közül melyik volt nemesebb lelkű: Paulus ugyanis szégyenkezett, Varró pedig nem adta fel. A vereség tanújele: a jóidéig véres Aufidus, és hogy a vezér parancsára a holttestekből vertek hidat a rohanó Vergellus patakra; valamint két modius110 gyűrűt küldtek Carthagóba, ennyire becsülték föl a lovagi méltóság árát. 191. Nem kétséges, hogy ez lett volna Róma utolsó napja, és Annibal öt napon belül lakomát rendezhetett volna a Capitoliumon — amint beszélik, ezt maga Maharbal, Bomilcar fia mondta — ha Annibal annyira tudott volna élni a győzelemmel, mint ahogyan győzni volt képes. Ám akkor ellenkező irányba térítették őt, vagy a majdan uralkodó városunk előre elrendelt sorsa, vagy saját rossz természete és a Carthagóval szemben ellenséges istenek. 192. Mert hát élhetett volna győzelmével, de ő inkább élvezni akarta azt, és elhagyta Rómát. Végigvonult Campanián és Tarentumon, ahol olyannyira lelohadt saját harcikedve is, meg hadseregének lelkesedése is, hogy méltán mondhatjuk: Capua volt Annibal Cannaeja. Ki hinné, hogy az Alpokban legyőzhetetlen és a harcban fékezheteden embert pont Campania napfénye és a forrásaitól meleg Baiae bírta megadásra. 193. Közben megadatott a rómaiaknak, hogy magukhoz térjenek, és szinte feltámadjanak halottaikból. Fegyvereik nem voltak: szereztek hát a templomokból. Nem voltak ifjak: felszabadított rabszolgákat eskettek fel katonának. Kiürült a kincstár: a senatus készségesen ajánlotta fel saját javait, semmit nem hagytak saját maguknak, kivéve azt az aranyat, amely az egyes emberek bulláiban és gyűrűiben volt. Követték a példát a lovagok is, őket pedig a tribusok lakossága. Végül, Levinus és Marcellus consulsága idején már alig volt elég írótábla és írókéz, hogy jegyzékbe vegyék a magánszemélyek felajánlásait. 44
