Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
IORDANES nők, bruttiusok, apulumiak és lucanusok; ha a díszmenetet, aranyat és a tarentumi ékes táblák jeleit találod. Ám a római nép semmit sem látott szívesebben, mint azokat a vadállatokat, a hámkon hordott tornyokkal együtt, melyektől korábban félt, s amelyek a szolgaság érzésével, lógó fejjel követték a győztes lovakat. 161. A tarentumi csapás után a picenumiakat igázták le86, és a nép vezérét, Asculumot hódították meg Sempronius vezetésével, aki, mivel a harcmezőn a csata közepette a föld megremegett, úgy csendesítette le Teliura istennőt, hogy templomot ígért neki. 162. A salentinusokat pedig a picenumiakkal, valamint ezeknek a területeknek a központját, Brundisiumot híres kikötőjével együtt, Atilius vezetésével szerezték meg. Ebben a küzdelemben pedig, a győzelem béréül, önként kért magának templomot a pásztorok védőistennője, Pales. 163. Az itáliaiak közül legvégül az etruszkok közül a leggazdagabbak, a Vulsini-beliek adták meg magukat. Egykor saját rabszolgáikkal szemben kértek segítséget, akik az uraik által megadott szabadságot velük szemben használták fel, és miután megszerezték, ők kormányozták az államot. Azonban Fabius Gurges87 vezetésével ezeket is megbüntették. 164. A római nép, miután legyőzte és alávetette Itáliát Appius Claudius88 consulsága idején szállt első alkalommal a mesés szörnyeiről híres és szilaj áramlású tengerre. De még annyira sem ijedt meg, hogy a rohanó áramlás vadságát akadálynak ismerje el, mert a tenger segítette a hajók fürgeségét, és késlekedés nélkül oly gyorsasággal győzte le a syracusai Hyerónt, hogy még ő is elismerte, hogy azelőtt győzték le, hogy meglátta volna az ellenséget. 165. Duellius és Cornelius consulsága idején is a tengerre merészkedtek. Akkor bizony már a hajóhad gyorsasága is a megszerzett győzelem előjele volt. Ugyanis a fa kivágásától számított hatvan napon belül, százhatvan hajó horgonyzott le. Úgyhogy úgy tűnt, hogy nem emberi kéz művei, hanem a fák az istenek ajándékaként változtak hajókká. A csata89 lefolyása pedig csodálatraméltó volt, minthogy ezek a lassú hajók fogták el az ellenség gyors és fürge hajóit. Hajós fogásaikkal ugyan messze fordították tőlük az evezőket, ám a zúzó sarkantyúk mégis meghiúsították a menekülést. Ugyanis rávetették azokat a vascsáklyákat és erős hadigépeket, melyeket az ellenség a csata előtt még felettébb mulatságosnak tartott, és olyan helyzetbe kényszerítették az ellenfelet, mintha szilárd talajon harcolnának. 166. A győztes tehát először tartott tengeri diadalmenetet a Lipara- szigeteknél, miután elsüllyesztette és megfutamította az ellenség hajóhadát. Akkora volt az öröm, hogy Duellius vezér nem tudott betelni egész 38
