Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)

Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA

IORDANES nők, bruttiusok, apulumiak és lucanusok; ha a díszmenetet, aranyat és a tarentumi ékes táblák jeleit találod. Ám a római nép semmit sem látott szívesebben, mint azokat a vadállatokat, a hámkon hordott tornyokkal együtt, melyektől korábban félt, s amelyek a szolgaság érzésével, lógó fejjel követték a győztes lovakat. 161. A tarentumi csapás után a picenumiakat igázták le86, és a nép vezérét, Asculumot hódították meg Sempronius vezetésével, aki, mivel a harc­mezőn a csata közepette a föld megremegett, úgy csendesítette le Teliura istennőt, hogy templomot ígért neki. 162. A salentinusokat pedig a picenumiakkal, valamint ezeknek a területek­nek a központját, Brundisiumot híres kikötőjével együtt, Atilius vezeté­sével szerezték meg. Ebben a küzdelemben pedig, a győzelem béréül, önként kért magának templomot a pásztorok védőistennője, Pales. 163. Az itáliaiak közül legvégül az etruszkok közül a leggazdagabbak, a Vulsini-beliek adták meg magukat. Egykor saját rabszolgáikkal szemben kértek segítséget, akik az uraik által megadott szabadságot velük szem­ben használták fel, és miután megszerezték, ők kormányozták az álla­mot. Azonban Fabius Gurges87 vezetésével ezeket is megbüntették. 164. A római nép, miután legyőzte és alávetette Itáliát Appius Claudius88 consulsága idején szállt első alkalommal a mesés szörnyeiről híres és szilaj áramlású tengerre. De még annyira sem ijedt meg, hogy a rohanó áramlás vadságát akadálynak ismerje el, mert a tenger segítette a hajók fürgeségét, és késlekedés nélkül oly gyorsasággal győzte le a syracusai Hyerónt, hogy még ő is elismerte, hogy azelőtt győzték le, hogy meg­látta volna az ellenséget. 165. Duellius és Cornelius consulsága idején is a tengerre merészkedtek. Akkor bizony már a hajóhad gyorsasága is a megszerzett győzelem elő­jele volt. Ugyanis a fa kivágásától számított hatvan napon belül, százhat­van hajó horgonyzott le. Úgyhogy úgy tűnt, hogy nem emberi kéz mű­vei, hanem a fák az istenek ajándékaként változtak hajókká. A csata89 le­folyása pedig csodálatraméltó volt, minthogy ezek a lassú hajók fogták el az ellenség gyors és fürge hajóit. Hajós fogásaikkal ugyan messze for­dították tőlük az evezőket, ám a zúzó sarkantyúk mégis meghiúsították a menekülést. Ugyanis rávetették azokat a vascsáklyákat és erős hadigépe­ket, melyeket az ellenség a csata előtt még felettébb mulatságosnak tar­tott, és olyan helyzetbe kényszerítették az ellenfelet, mintha szilárd tala­jon harcolnának. 166. A győztes tehát először tartott tengeri diadalmenetet a Lipara- szigeteknél, miután elsüllyesztette és megfutamította az ellenség hajóha­dát. Akkora volt az öröm, hogy Duellius vezér nem tudott betelni egész 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom