Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
IORDANES minden mást is, amit megismertem, némelyek által korábban már használt és lerövidített munkát. 116. Tehát az első consulok Brutus és Collatinus voltak, akiket a haldokló matróna54 bízott meg halálának megbosszulásával. A római nép pedig szabadsága megszerzése érdekében, és az erkölcs ékéül, mintegy az istenek sugallatától felgyúlva, a királyt hirtelen megfosztotta uralmától, javait elkobozta, földjét Marsnak szentelte. A hatalmat pedig ugyanazokra ruházta, akik szabadságának védői voltak. Mindazonáltal — amint elmondtuk — a törvényt és az állam nevét is megváltoztatták. 117. Mert hát a legfőbb hatalmat kezdettől fogva egy évig tartónak rendelték el, egyszemélyesből párossá tették, nehogy megromoljon a megszokástól és az idő teltétől. A vezetőket pedig királyok helyett consuloknak nevezték el55, hogy emlékezzenek rá, hogy gondoskodniuk kell polgártársaikról56. Az újonnan szerzett szabadság azonban akkora örömmel töltötte el őket, hogy alig bizonyosodtak meg a nagy nehezen megváltoztatott rendszer felől, a consulok közül Lucretia hitvesét, csupán királyi neve és nemzetsége miatt57, máris száműzték a Városból, pedig korábban felruházták a consuli hatalom jelvényeivel, a fasces-szel. 118. Tehát az ő helyére kerülő Oratius Poblicola nagy buzgalommal törekedett a szabad nép tekintélyének növelésére. Minthogy számára a consuli hatalmat a népgyűlés szavazta meg, megadta a népnek, hogy a fellebbezés jogát velük (ti. a consulokkal) szemben alkalmazhatja. És hogy háza nehogy a fellegvárnak még csak a látszatát is keltse, és ez megütközést váltson ki, a hegytetőről a síkságra helyeztette át. 119. Brums58 pedig a polgárok iránti kedvezést saját házának pusztulásával és rokongyilkossággal toldotta meg. Ugyanis amikor megtudta, hogy saját gyermekei a királyoknak a Városba való visszahívásán fáradoznak, felfedte azt a fórumon, a népgyűlésen pedig megvesszőztette és lefejeztette őket, hogy lássák: az állam iránt elkötelezett szülő, a gyermekei helyett a népet fogadja örökbe. 120. Eztán a most már szabad római nép elsőként a szabadságáért fogott fegyvert az idegenekkel szemben, majd a területekért, aztán szövetségeseiért, azután a dicsőségért és a hatalomért valamelyik szüntelenül támadó szomszéddal szemben. Minthogy nem volt egyetlen darab hazai földje sem, hanem városhatára, a pomerium rögtön ellenséges terület volt59, valamint Latium és az etruszkok között, mint valamely kétfelé ágazó úton helyezkedett el, összes kapujából az ellenséggel nézett farkasszemet. Mialatt egyenként érintve őket haladt előre, mindig a legközelebbit támadta meg, végül uralma alá hajtotta egész Itáliát. 30
