Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
7. Szakember, szakképzés, a "gépész"
Király István Szabolcs alkalmat adtak arra, hogy a küllő Időn már terjedő gépeket az érdeklődők megismerjék, így természetesen a tanintézet hallgatói is. E gépekből Pabst és veje Krauss 1855-ben Mosonban állandó kiállítást rendezett, amelynek sikere ösztönözte őket a leginkább keresett gépek gyártására. Erre 1857-ben került sor. Ez a gépkészítő üzem lett a híres Kühne Mezőgazdasági Gépgyár elődje. (Puskás Vilmos: Pabst- Krauss mosoni Mezőgazdasági Gépgyára 1856-1863. Bp., 1970. 27-44.0.) A tanintézet és a gyár között természetesen jó, gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. A műszaki fejlesztés oktatásával Jummerspach Frigyes (1850-1884) foglalkozott, a mechanika oktatása Haberlandt Frigyes (1853-1869), majd Reitlechner Károly (1862-1869) nevéhez kötődik, akinek a tankönyve: Lehrbuch der Landwirtschaftlichen Maschinenlehre, Wien, 1869, az első géptani szakkönyv volt a felsőfokú agrároktatásban. 1869-ig csak német nyelven folyt az oktatás, 1884/85-ik tanévtől már csak magyarul. (Dr. Dudits Dénes: Szemelvények a magyaróvári mezőgazdasági felsőoktatás történetéből. Magyaróvár 1993. 152. o.) Bár a géptannal is összefüggő „Mechanika” tantárgy már az 1836/38-as tanévektől feltűnik a Classifícatio rovatban, a géptan csak 1850 utáni óratervekben jelenik meg a mechanika tantárggyal. (Az első évtizedekben latin- és német nyelven folytak az előadások.) Dr. Dudits kutatásai alapján a tantárgy előadásai és gyakorlatai többek között az alábbi témákat tartalmazták: a gépek alkatrészei, a mezőgazdasági gépek teljesítménye és súrlódása, az erők intenzitása, a forgattyú. A gépek felállításának és meghajtásának szabályai; az ember és a vonóállatok teljesítménye; a gőzgépek, a víz teljesítménye stb; gépi cséplés, az eke és a szántás, a különböző ekék összehasonlítása, a malmok és fűrészek. A bemutatást segítik a szerszám- és gépgyűjtemények, az erőmérők, a gépgyárak látogatásai, majd 1869-től az intézethez csatolt Gazdasági eszköz- és gépkisérleti állomás, amely másodikként létesült Európában. Jóllehet az állomást a tanintézet erőműtan-, eszköz- és géptan professzora Fuchs János Miksa indította el, igazi nyomot Thallmayer Viktor hagyott, aki 1873-tól harmincöt éven át volt az állomás vezetője, egyben az intézet gépészeti tanszékének vezetője is. Amikor az oktatást három évre emelik - az 1907/1908-as tanévtől - a mezőgazdasági gép- és eszköztan óraszáma duplájára emelkedik. 1908-tól a tanszék és az állomás vezetését ifj. Sporzon Pál vette át, aki az intézet egykori hallgatója és műegyetemet végzett okleveles mérnök volt. A tantárgy tanterve jól tükrözi azt a fél évszázados fejlődést, amely hazánk mezőgazdaságában végbement. A munkagépek közül a szántóföldi növénytermesztés valamennyi munkaszakaszának gépével, a fogatos és motorikus vontatásúakkal foglalkozik. De megtaláljuk a korabeli állattenyésztéshez szükséges eszközöket, tejgazdasági gépeket, sőt a szőlő- és borgazdaság gépeit is. Mind Thallmayer, mind ifj. Sporzon magyaróvári munkásságát elemezve felfedezhetjük Lázár Pál ( József Nádor Műegyetem ) Emil Perels és Josef Rezek (Hochschule für Bodenkultur, Wien ) hatását. A magyar mezőgazdaság gépesítésének történetében az 1889-es év fontos dátum. A budapesti József Nádor Műegyetemen ekkor kezdi meg működését a Mezőgazdasági Géptan Tanszék, amely segíti a hazai mezőgépgyártás mérnökeinek képzését. E tanszék mellett szervezett új gépkisérleti állomás nemcsak az egyetemi képzést, hanem a mező- gazdaság technikai fejlődését is segítette. A második világháború végéig a Magyaróvári Akadémia továbbra is meghatározó szereplője maradt a gyakorló mezőgazdászok gépészeti ismereteinek átadásában. A egymást követő géptani tanszékvezetők, egyben állomásvezetők Vladár Endre (1917-1931); Karkovány Ákos (1932-1939); Sass Gábor (1939-1949) tanári, szakírói, társadalmi tevékenysége az agrárértelmiség körében elismert. 86
