Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
5. A villamos energia mezőgazdasági célú hasznosítása
Király István Szabolcs 5. A villamos energia mezőgazdasági célú hasznosítása A villamos energia mezőgazdasági célú felhasználásának kezdetét hazánkban a 19. és a 20. század fordulóján találjuk, amikor a gőzgép alkalmazása - mindenekelőtt, a csép- lésnél - általánossá válik és megjelennek az első belsőégésű motorok is. Az ipari forradalom következtében a fejlettebb nyugati országokhoz képest mintegy fél évszázadnyi késéssel a 19. század második felétől indult meg a hazai vas- és fémipar, a gépgyártás - benne a mezőgazdasági is - és a közlekedési eszközök gyártásának fejlődése. E század hetvenes éveitől kezdődött el az elektrotechnikai ipar rohamos kibontakozása, amelynek műszaki - tudományos eredményei méltán vívták ki a külföldi szakemberek elismerését. E kutatásban és azok gyakorlati megvalósításában kiemelkedő szerepet játszott az 1878- ban alapított Ganz Villamossági Gyár. Az egyenáramú gépek mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a váltakozó áramú - egy és háromfázisú - rendszerek; a villamos energiát termelő generátorok, az energiát továbbító berendezések és a villamos motorok. A megtermelt energia nagytávolságú szállíthatóságát is a Ganz gyár három mérnökének - Zipernowszkynak, Dérinek és Bláthynak - köszönhetjük, transzformátoruk 1885-ben született meg. Ez tette lehetővé, hogy a generátorok által termelt sok ezer voltos feszültséget tetszőleges távolságra továbbítva a felhasználás helyén 220/380 voltra alakítsák. Az első — villamos energiát előállító - villamos telepek, helyközi hálózatok még egyenáramúak voltak, amelyek generátorait (dinamóit) természeti energiával (vízi erőmű), illetve gőzgéppel hajtották meg. Ekkor még a villamos energiát döntően világítási célra használják, a motorikus célú felhasználás igen alacsony. A villamos energia ellátás több fokozatban valósult meg, kezdetben a városok és nagyobb ipartelepek részére biztosították a helyi illetve a helyközi telepek, erőművek a szükséges energiát. 1923-ban az ország községeinek csupán 4,4%-a volt villamosítva, de 1935-re az ország villamosítása megközelítette az 50%-ot. Az országos jelentőségű, nagyobb teljesítményű erőművek, továbbá a nagyfeszültségű hálózatok kiépítése teszi lehetővé a villamos energia növekvő arányú, mezőgazdasági célú felhasználását. A villamos energia ellátás fejlesztésének harmadik szakasza az 1950-es és 60-as évek fordulójáig tart és összefügg a termelőszövetkezetek teljes kollektivizálásával. A villamos ipar hazai megteremtésében, az elektrotechnika, mint új tudományág megalapozásában a német cégeknek (Siemens, Halske, Schuckert, AEG....) és szakembereknek meghatározó szerepük volt. A magyar mérnökök közül többen végeztek németországi felsőfokú intézményekben. Az ott szerzett tapasztalatok jótékony hatással voltak a mezőgazdaság villamosításának hazai alkalmazására, még akkor is, ha a magyar körülmények nem mindig kedveztek azok megvalósításának. így például a cséplésnél és a takarmány feldolgozásban (kezdetben, a tőkeerősebb gazdaságokban) nálunk is sikeresen alkalmazták a villamos energiát, a szántásnál csupán próbálkozás volt a gazdasági vasútnál egyáltalán nem tudott elterjedni. (ET 1918. 105-106. o.) Németországban az első hosszabb távú elektromos erőátvitelre 1891-ben került sor a Neckar-menti Lauffen vízierőművétől a 175 km-re lévő Frankfurtba (a.M.) szállították a 80
