Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
4. Mezőgazdasági erőgépek - 4.2. Szél- és vízierőgépek
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE Avasöntvényből készült járgányok karbantartása, üzemeltetése különösebb szakértelmet nem kívánt. Az alacsony fordulatszám, a túlméretezett fogaskerekek hosszú élettartamot biztosítottak.194 A járgányok alkalmazása hazánkban a századfordulóig dinamikusan nő, majd fokozatosan csökken. Az országban 1895-ben éri el a 46814 db-os maximumot, Somogy megyében ekkor 1890 db-ot számláltak össze. Az 1935-ös statisztikában, az országban már csak 8659 db található, Somogybán 506 db.195 A járgányt legfőképp a belsőégésű motor szorította ki a mezőgazdaságból. A járgányok jelentőségét abban látjuk, hogy segítségükkel jelenhettek meg a nagyobb teljesítményű munkagépek s jelentősen csökkenthették az emberi erőszükségletet. Széleskörű elterjedését annak is köszönhette, hogy teljesítménye megfelelt a kis- és középbirtokok korabeli energiaigényének, tartós, könnyen kezelhető volt, és a meghajtását biztosító igaerő mindig rendelkezésre állt. Nem véletlen, hogy a lényegesen drágább hőerőgépek először a tőkeerősebb s jobb műszaki feltételekkel rendelkező nagybirtokokon jelentek meg.196 4.2. Szél- és vízierögépek A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint (vö. 5. táblázat) hazánkban a vizsgált időszakban - bár csökkenő mértékben - mindvégig használtak víz- és szélhajtású erőgépeket. Annak ellenére, hogy az „ingyenes energia” korlátlanul állt rendelkezésre, a vízierőgép s a szélmotor mezőgazdaságbeli alkalmazása korlátozott maradt. Míg a vízierőgépeknél a folyamatos üzem érdekében megfelelő tömegű vízhozamról, víztározóról kellett gondoskodni, a szélerőgépeket pedig évi 250 napi szeles (4-5 m/sec) idő mellett lehetett csak gazdaságosan használni. A szélerőgépek megjelenéséről nincsenek megbízható adatok, de tudj uk, hogy a középkorban már működtek malmok, vízszivattyúk (N émetalföld) meghajtására. A 18. század folyamán nagyobb számban terjedtek el darálók, olajütők, fűrészek meghajtására. Kezdetben a négyszámyas vízszintes tengelyű szélmalmok teijed- tek el. s csak a 19. században kezdtek el másfajta kialakítással próbálkozni. (Pl. függőleges tengelyű szélerőgéppel, szélturbinával, hajócsavarhoz hasonló szélkerékkel stb.) La Cour kísérletei nagyban hozzájárultak a szélgépek elméleti kérdéseinek tisztázásához. Megállapította, hogy a szárnyak felületének növekedése nem jelent arányos teljesítménynövekedést is. Jelentős előrelépést jelentett a Halladay-féle szélkerék (1876 Philadelphiai Világkiállítás) megjelenése, amelyet centrifugális szabályozóval szereltek fel, ami lehetővé tette a számylapát állásszögének szabályozását a szélerőtől függően. A szükségessé váló fékezést segédszámyak beiktatásával oldották meg. Ez a típusú szélerőgép Európában is elterjedt, számos gyár készítette többféle kivitelben. A 19. század végén terjedtek el a fémből készült szélmotorok, amelyek ugyancsak Amerikából származtak. Ezek a gépek sokkal egyszerűbbek és könnyebben kezelhetők voltak a régi, sok fát tartalmazó szerkezeteknél. A víz és gőzturbinákkal elért sikerek után szélturbinákkal is kísérleteztek, amelyek méretűk miatt nagyobb, így drágább alapépítményt igényeltek s kevésbé voltak üzembiztosak, mint az ún. szélmotorok.197 A szélerőgépek 20. századi alkalmazása összefüggött a tüzelőanyagok hiányával és drágaságával. Nem véletlen, hogy a memyei uradalomhoz tartozó Hetényben is az első világháborút követő energiaszegény időben állították fel a teljesen fémből épült szélmotort. (35. ábra: Halladay-féle szélmotor, 1876.) Magyarországon az átlag 4-5 m/sec szélsebességü és legalább évi 220-250 napi szeles helyen lehetett gazdaságosan szélerőgépet építeni, amely egy kisgazdaság takarmányelőkészítő gépeit, vízszivattyút, fűrészt biztonságosan meghajtott. Hazai elterjedésüket elsősorban a német, osztrák és amerikai példáknak köszönhetjük. 1863 és 1885 között számuk közel megduplázódott.198 A hivatalos magyar statisztika 1895-ben 378 db-ot, 63
