Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
9. A termelési rendszerek
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE A magasabb termésátlagot megalapozó műtrágya felhasználása a 70-es évek elején még magas - ez volt az ún. feltöltés időszaka - majd fokozatosan csökkent, a vizsgált időszakban - 1974 és 1986 között mintegy 10%-kal. A költségek közül a segéd-üzemági - fenntartó költségek emelkedtek a legintenzívebben. Valamennyi költségnemet figyelembe véve a termelési költség több mint kétszeresére emelkedett: az egy hektárra jutó költség 1974-ben 10200,- Ft volt, 1986-ban 21300,- Ft. Jóllehet a kukorica felvásárlási ára is nőtt, de az előbbinél szerényebb mértékben, 150%-kal. Mindez azt jelenti, hogy a jövedelem 1,3-szorosára nőtt, ami döntően a magasabb átlaghozamoknak tulajdonítható. 1974 és 1986 között azonban a jövedelem elég hektikusan alakult, az 5 tonna alatti termésátlag már ráfizetéses volt, amit nemcsak a ráfordítások növekedése, hanem a hazai felvásárlási árak alacsony volta is okozott, amelyek a világpiaci árakhoz képest is nyomottak voltak. A termésátlagok természetesen a földminőségtől függően változtak a KSZE partnergazdaságain belül is. Összehasonlító kísérletek bizonyították - a búzát és a napraforgót figyelembe véve - hogy a kukorica a legérzékenyebb a talajminőségre. Ezt nemcsak a legújabb számítógépes elemzések bizonyították, hanem már a paraszti gazdaságok is. Tehát a rosszabb minőségű talajokon gazdálkodók sürgetik az átvételi árak és az állami támogatások emelését leginkább, e nélkül ráfizetéses a termelésük. Míg a Bábolnai Állami Gazdaság iparszerű kukoricatermesztését a baromfitenyésztés gazdaságossága, annak minél olcsóbb abraktakarmánnyal való ellátása motiválta, a Bajai Állami Gazdaság a sertéshústermelés költség-hatékony megvalósítása érdekében tervezte és szervezte meg a zártrendszerű kukoricatermesztési rendszerét BKR). A bábolnaiak amerikai gépekkel, a CPS technológiát követték és terjesztették el a hazai viszonyokra adaptálva, a bajaiak a hazai és a szocialista relációból beszerezhető gépekre építették rendszerüket. Maga a technológia azonban sok tekintetben egyezett a bábolnaiakéval. A bajai rendszer már tervezéskor meghatározott nagyságú területre (400, 1600, 3200 hektár) területre készült azért is, hogy azt a rendszerhez tartozó állami gazdaságok, tsz- ek könnyebben alkalmazhassák. Az egyes gépsorok összeállításánál ez fontos szempont volt, az 1600 hektáros területhez az alábbi gépsort javasolták 1971. őszén:- 3 db K-700-as, 2 DUTRA-Steyr, valamint 14 db MTZ-50-es traktort,- 2 db W 50/L tehergépkocsit, a D-032-es mütrágyaszóró adapterrel,- 12 db SPC-6-os szemenkénti, pneumatikus vetőgépet, talaj fertőtlenítővel,- 12 db SZK-4-es arató-cséplő gépet a kukorica betakarításhoz, a 4 soros Braud adapterrel.300 A morzsolt kukoricát DSZP típusú nagyteljesítményű toronyszárító szárítja. A rendszert 1972-ben, majd folyamatosan továbbfejlesztették, korszerűsítették. A betakarított kukoricatáblát szántás előtt RZ-6-os szárzúzóval készítették elő a szántáshoz, amihez FEF-440-es, majd a Lajta ekéket használták. A technológiai leírás részletes, szinte munkaszakaszokra lebontott a talajműveléstől a kukorica tárolásáig. Az időszerű feladatok pontos, zökkenőmentes megoldása, a gépek beosztása, kiszolgálása, karbantartása, esetleges javítása, magas színvonalú szakmai munkát követelt az üzemeltetőktől. De az egyes területek, agronómiai-növényvédelmi- gépészeti szakembereinek hatékony együttműködését is feltételezi. Á BKR a vetésváltások és a tájjelleg miatt is - 7 megye változatos üzemi és domborzati viszonyai között gazdálkodik - a kukorica mellett a búza, a napraforgó, a szója és a lucerna termelésével is foglalkozik. Az időnként szervezett regionális bemutatói közép305
