Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
2. A magyar mezőgazdaság technikai fejlődését meghatározó gazdaságilag fejlett országok, a magyar mezőgazdaság technikai fejlődésének körülményei - 2.5. A magyar mezőgazdaság technikai fejlődésének körülményei
Király István Szabolcs nálását fokozták'.47 A mezőgazdasági termelés volumene - a lassú fejlődés ellenére is -jelentősebb volt az iparnál. 1913-ban a nemzeti jövedelem 70%-át adta.48 Az első világháborút követően a magyar mezőgazdaság technikai lehetőségeit alapvetően befolyásolta a trianoni békeszerződés utáni állapot. Nem célunk e helyzet politikai, gazdasági elemzése, csupán azokat a tényeket emeljük ki, amelyek közvetlenül is hatottak, illetve befolyásolták a gépi technika térnyerését. 1918 és 1944 között e szempontból négy szakaszt különböztetünk meg. 1. 1918-1924 - az első világháború utáni lassú stabilizálódás időszaka, a traktorok térhódításának kezdete; 2. 1925-1929 - a viszonylagos stabilitás évei. a traktorok számának intenzív növekedése; 3. 1929-1933 - a gazdasági válság évei. a gépi munka arányának csökkenése; 4. 1933-1944 - a belső és külső piaci viszonyok javulásával a gépi technika alkalmazásának feltételei is javultak. A mezőgazdaság fejlődése szempontjából meghatározó a monarchia vámmentes piacainak elvesztése. Az új államhatárokon belül relatíve nőtt a szántóterület (ezen belül a gabonaterület), nőtt a nagybirtok aránya.49 A háborút követő években az új államok fontos gazdaságpolitikai törekvése volt a régi gazdasági kapcsolatok felszámolása, az önállóságra való törekvés. A protekcionista vámpolitikák a magyar agrártermékek exportját megnehezítették. A monarchia utód államai közt megszűntek a természetes piacok. Az egykori importőr országok kormányai jelentős segítséget nyújtottak saját mezőgazdaságuk fejlesztéséhez, amely hozzájárult a technikai szint emelkedéséhez is. A mezőgazdaság gépesítési szintjének változása összefüggött az értékesítési viszonyokkal, ennek következtében növekedett illetve stagnált, vagy visszaesett, de azt mindvégig befolyásolta a nagytömegű, olcsó mezőgazdasági munkaerő. Valójában a Nagyatádi-féle földreform - az eredeti szándék ellenére is — a rendelkezésre álló munkások számát gyarapította.50 Buday Barna az OMGE titkára fontosnak tartotta volna az új birtokok felszerelését, kedvező hitellel traktorok szövetkezeti alapon való beszerzését, a törpegazdaságok részére könnyű, kisméretű traktorok gyártását. A javuló hitelviszonyok jótékony hatással voltak a technikai fejlesztésre. Nem véletlen, hogy a traktorok elterjedése döntően épp az 1925 és 1929-es évek közötti időszakra esett, amikor a jelzáloghitei évi összege 132,4 millió pengőt tett ki.51 A gazdasági válságot követő években drasztikusan csökkent a hosszú lejáratú hitelek összege - az 1934-1938 évek átlagában évi 12 millió pengőre. A rövid lejáratú hitelek az éves zöldhitelre korlátozódtak. A hitel- felvételek rosszabbodása mellett nehezítette a gépesítés fejlesztését a mezőgazdasági termények és a gépek árszínvonala közti növekvő különbség. A válság alatt a termények árai közel felére, a gépeké csupán 20%-kal estek, (az agrárolló szétnyílt). A háború utáni állami mezőgazdasági gépakció sikertelensége is elsősorban a kellő hitelek hiányával magyarázható. Nagyatádi Szabó István írta: „az akcióval a kormány kettős célt kívánt elérni, egyrészt gondoskodni akart a háborús viszonyok, a román megszállás folytán felmerülő, valamint a küszöbön álló birtokreformmal kapcsolatos, fokozott mezőgazda- sági gép- és eszközszükséglet zavartalan kielégítéséről, másrészt lehetővé akarta tenni azt, hogy a nagyobb állami rendeléssel mezőgazdasági gépgyárainkban a kommünt követő időkben fokozottan nagyjelentőséggel bíró termelőmunka megindítassék. ”52 24
