Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
5. A növénytermesztés gépesítése - 5.2. A szántóföldi növények termesztésének gépesítése - 5.2.6. A burgonya termesztése
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 5.2.6. A burgonya termesztése A talaj minőségétől függetlenül szinte az ország egész területén termesztik, de nagyüzemi, gazdaságos termelése a középkötött és laza, jó hő- és vízgazdálkodású talajokon folyik. Termelnek burgonyát középkötött vályog- és erdőtalajon, humuszos és gyengén humuszos, homoktalajokon is. Vetésterülete 1950 és 1989 között fokozatosan csökkent, termésátlaga pedig nőtt. (Vö.: 10. melléklet) Jó elöveteményei a kalászosok és a hüvelyesek, a talaj-előkészítést ennek figyelembe vételével végzik. A burgonya meghálálja a szerves trágyát és a zöldtrágyát, amely az őszi mélyszántáskor a szükséges mennyiségű műtrágyával együtt kerül a talajba. Laza homoktalaj talaj-előkészítésére gyakran márciusban kerülhet sor. A 30-32 cm mélységű szántás alapvető feltétele, a jó tavaszi ültető ágynak és a megfelelő bakhát kialakításának. A kiválogatott vetőgumót 18-40 cm-es tőtávolságra és 70-75 cm-es sortávolságra ültetik. A burgonyát a termesztés céljától függően - újburgonya, nyári vagy téli tárolásra szánt burgonya - május végétől szeptember végéig takarítják be. A burgonyatermesztés technológiájában nagy kézimunka-szükséglete miatt az ültetés és a betakarítás gépesítésének megoldása vált egyre sürgősebbé. Bár az első burgonyaültető gépeket Európa északi országaiban már a 19. század 60-as éveiben találunk, hazánkban a teljesen automatikusan működő ún. merítőkanalas - szorítóujjas rendszerű géptípus csak az 1950-es évek végétől terjedt el. A gépi ültetés előnye, a kézi munkaerő szükséglet mintegy 80%-os csökkentése, a pontos sortávolság és vetési mélység. A vetőgumót szaporító gazdaságok az előcsíráztatott gumókat, 27-30 ezer tőszám/kat. hold (47-52 ezer/ha) kézzel ültetik, a nyitást és a takarást traktoros kultivátorral végzik. A négy és hatsoros (TPB-4 és UBK-6 típusúak) függesztett félautomata gépeknél az adagolást kézzel végezték. A 45-50 Le-s (33-37 kW-os) traktorral üzemeltetett gépek műszakteljesítménye 5-8,5 kát. hold (3-5 ha). A vontatott kivitelű automata szorítóujjas, merítőkanalas vetőgépek (BÜ-2-es magyar; SK-2-70-es jelű lengyel) meghajtásukat járókerékről kapták, kézi erő igényük is csupán 4-5 óra/kat. hold (7-8,7 óra/ha), amely főleg a vetőtartály feltöltésekor jelentkezik. A tőtávolságot a gép adagoló-tárcsáján elhelyezett kanalak számának változtatásával lehet beállítani. A vetőgép vontatásához a Zetor 25-K típusú traktort használták. 1960-ban még 332 hektár vetésterület jutott egy burgonyaültető gépre, 1978-ban már csupán 65 hektár. A kisebb területeken, a háztáji gazdaságokban később is kézi erővel történt a burgonya termesztése. A burgonya betakarításának teljes gépesítésére - hasonlóan a cukorrépáéhoz csak a 70-es évek végén került sor, mindenekelőtt a burgonya alacsony jövedelmezősége, a gépek magas ára miatt. Hazánkban a burgonya-betakarítás gépesítése a szovjet BSZ-2-es jelű láncos kiszedő gép gyártásával kezdődött 1957-ben, és ekkor készült el az FB-l-es forgóvillás burgonyakiszedő gép is. Még ebben az évben, az MGI összehasonlító kísérletei azt állapították meg, hogy mindkét gép üzemeltetési költsége, élőmunka szükséglete magas, de jelentős mértékű a veszteség, a sérülés mértéke is. így az Állami Gazdaságok Főigazgatósága két burgonyakiszedő gépet hozatott be kísérleti céllal az NDK-ból. Az E-645-es típusú láncrostélyos kiszedő és az E-372-es burgonyakombájn - mindkettő két - 62,5 cm-es sortávra ültetett sort takarít be. Az 1958-ban újdonságnak számító gépeket a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban próbálták ki, de ekkor még nem feleltek meg a magyar - hagyományosan termesztett burgonya betakarításához. Igen jelentős volt a burgonyakombájn ára is: 127500,- Ft, ami az FB-l-nek (ami 7500,- Ft-ba került) több mint 17-szerese volt. 231
