Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
1. A magyar mezőgazdaság a II. világháború után
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 1000 Ft-ot, amely a kölcsönnél (270-310 Ft) többet jelentett, már beruházásra is lehetőséget adott.7 A krónikus vonóerő hiány miatt az állam kötelezte a fogat- és traktortulajdonosokat megfelelő nagyságú földterület felszántására - ellenérték fejében. Ez az ellenérték 1945 nyarától az egyre nagyobb ütemben növekvő infláció miatt természetbeni, tehát mező- gazdasági termék, gabona - elsősorban búza - és zsír volt. A mezőgazdasági vonóerő 93-94%-át kitevő igaerő katasztrofális csökkenését jelzi a 2. táblázat. 2. táblázat: Állatállomány változása 1938 és 1948 között Ló szarvasmarha Év (1000 db) % (1000 db) % 1938 814 100 1882 100 1945 329 40.4 1070 56.9 1948 651 80 1993 106 Forrás: Szakács Sándor im. 132. old. A lovak számának csökkenése késztette arra a gazdákat, hogy egyes fogattal dolgozzanak. A vonóerő hiány következménye volt a tehenek fokozott igázása is, 1942-ben a tehénállomány mintegy 14,2%-át, 1947-ben pedig 44,4%-át kellett rendszeresen igába fogni. A krónikus takarmányhiány és az igázás lerontotta az állományt, a jelentős létszámnövekedés nem járt a kívánt hozamemelkedéssel. A mintegy felére csökkent igaerő pótlása szó szerint ételbevágó lett már 1945 őszén, de a rendelkezésre álló - és elsősorban a talajmunkára alkalmas - hazai traktorállomány erre képtelen volt, óriási területek maradtak műveletlenül. A szinte megoldhatatlan helyzetet híven tükrözik a korabeli dokumentumok. A vármegyei gazdasági felügyelőségek összefoglaló jelentéseiből kitűnnek mindazok a gondok, amelyek a magyar mezőgazdaságot jellemezte a háborút követő években. Az 1946 év gépesítésének helyzetét plasztikusan mutatja be Békés vármegye gazdasági felügyelője dr. Dobos Kálmán hivatalvezető: „Ha valaha szükség volt arra, hogy az emberi és állati munkát pótolni és helyettesíteni tudó gépi erőt a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítsuk, úgy az 1946. évben még inkább szükségessé vált ez. A földreform során született új törpe- és kisbirtokok tulajdonosai legnagyobbrészt igaerővel nem rendelkeztek, viszont az általános igaerő csökkenés folytán régebbi gazdák sem voltak abban a helyzetben, hogy az aránylag nagy területet kitevő juttatott földbirtokokat meglévő igaerőikkel akár kölcsönös kisegítés, akár bérmunka formájában megmunkálják. Ilyenformán tehát parancsoló szükségletként adódott a traktoroknak a termelésbe való teljes bekapcsolása. Fenti elgondolás minden érdekelt, tehát úgy a traktortulajdonosok, mint a szántani kívánó földtulajdonosok részéről világos és félre nem érthető volt, azonban ennek gyakorlati keresztülvitele már sok nehézségbe ütközött. A tavasz folyamán a pénzérték bizonytalansága folytán csak terményért voltak hajlandók a traktortulajdonosok szántani, viszont a szántató gazdák sok esetben nem rendelkeztek terménnyel. A forintérték bevezetése után a bérszántás díját megállapító rendelkezések olyan alacsony összegben állapították meg, amelyért a traktortulajdonosok szántani nem tudtak, viszont ezt az összeget a mezőgazdasági terményárak túlságosan alacsony volta miatt a szántató gazdák — különösen — az újonnan földhöz jutottak nem tudták sok esetben megfizetni. A traktortulajdonosok panaszának alapját képezte az a körülmény, hogy a traktoralkatrészek és a javítási árak olyan magasak, hogy egy esetleges javítás esetén képtelenek 119
