Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
1. A magyar mezőgazdaság a II. világháború után
1. A magyar mezőgazdaság a II. világháború után Magyarország a háború következtében óriási károkat szenvedett, különösen azokon a területeken, ahol a frontok végigvonultak, harci cselekmények folytak. Több százezer katonai és civil áldozat mellett termelőüzemek százai, az infrastruktúra jelentős része semmisült meg. Becslések szerint a nemzeti vagyon mintegy 40%-a veszett oda. A mezőgazdaságot már a háborús készülődés is súlytotta 1942 nyarától, amikor a kormány elrendelte a kötelező beszolgáltatást.1 Különösen nagy kár érte a mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen állatállományt és az ekkor még kisebb hányadot képviselő gépi vonóerőt. A rendelkezésre álló források - bár különböző adatokkal számolnak - az igaerő 50-60%-os pusztulását valószínűsítik. A háborút követő statisztikai felmérés szerint a mezőgazdasági erő- és munkagépekben, eszközökben, kevesebb kár keletkezett, mint az igavonó állatokban.2 Az 1942. évi 10544 darabos traktorállomány 15%-a (mintegy 1600 db) semmisült meg, 60%-uk üzemképes maradt. A munkagépek 20-30, a szállításban nélkülözhetetlen fogatos szekerek, kocsik 40%-a vált üzemképtelenné.3 Honvári János szerint, a mintegy 6000 db üzemképes traktorból - üzem- és kenőanyag hiánya miatt - csupán hozzávetőleg 3500 dolgozhatott, és az általuk felszántott föld nagysága sem haladta meg a 300 ezer holdat, ami az 1938-as teljesítmény negyede csupán, a hazai szántóföld területének, mintegy 5%-a.4 A háborús cselekmények miatt elmaradt 1944. évi őszi és 1945. évi tavaszi munkák, valamint a megsemmisült vetések, és betakarítatlan termények is növelték a károkat. További súlyos terheket jelentettek a háborút követően a jóvátételi kötelezettségek, különösen a Szovjetuniónak és Jugoszláviának, amely késleltette a hazai mezőgazdasági vonóerő stabilizálását. A nagy áldozatok árán mégis megtermelt hozamokat, az egymást követő aszályos évek (1945, 1946, 1947) csökkentették. A hazai mezőgazdaság jövőjét befolyásoló, a háború végét is jelentő földreformnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a súlyos következmények ellenére a mezőgazda- sági termelés gyorsan beindult és rövid idő alatt látványos eredményt ért el. Ma már közmondásszerű, hogy a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány - miközben az ország nyugati felében még dörögtek a fegyverek - elsők között alkotta meg a földosztásról szóló rendeletét 1945. március 17-én.5 Az 1945. évi földosztás során az ország 16081844 kát. hold (9263142 ha) összes területéből 5599645 kát. holdat (32253955 ha) (34,8%-ot) vettek igénybe. Ez utóbbi 51,4%-a szántó, 25,1%-a erdő művelési ág. Az igénybe vett területből 642342 fő igényjogosult részesült összesen 3258738 kát. hold juttatásban (58,2%), egyénenként 5 kát. holdban. A földosztás alapvető céljának megfelelően a juttatásban részesültek 91%-a mezőgazda- sági munkás, törpebirtokos, illetve gazdasági cseléd volt. Az egyéni - döntően kisparaszti - célokat szolgáló területeken túl a földosztás során igénybe vett terület jelentős része - mintegy 40%-a - vált közületi (állami, szövetkezeti, községi) tulajdonná. 117
