Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Buzás Gergely: A somogyvári bencés apátsági templom 16. századi újjáépítése és boltozata
A SOMOGYVÁRI BENCÉS APÁTSÁGI TEMPLOM 16. SZÁZADI ÚJJÁÉPÍTÉSE ÉS BOLTOZATA 93 Az 5. pillérpár vonalában húzódó válaszfal építése már egy második építési periódust jelent, ugyanis egy új kőpadlót fektettek le az épületben. A válaszfallal lerövidítették a templomot, ugyanis kőpadlót már csak a faltól keletre helyeztek el, míg a fal nyugati oldalán lábazatot képeztek ki. Ezek a jelek arra vallanak, hogy a nyugati térrészt külső térnek tekintették. Valamiféle átriumra gondolhatnánk, ám ennek ellentmond, hogy a válaszfalon hagyott középső nyílásban soha sem alakítottak ki kapukeretet, így ezt inkább egy ideiglenesnek szánt, talán az építkezés idején anyagbehordó ajtóként működő nyílásként értelmezhetjük. Mindenesetre nem tűnik valószínűnek, hogy ez a nyílás összefüggésben lenne az éppen itt lévő korai falazott ereklyesírral, hiszen még ha ideiglenes jelleggel is, de csak e felett lehetett átjárni a templom és a tőle leválasztott nyugati térrész között. Végül az építkezés következő fázisában egy helyiséget építettek a sír fölé, és ezzel elzárták az átjárási lehetőséget. Azonban ezzel valószínűleg egyidőben megépítették a válaszfal túloldalán a templom főhajójába nyúló nyugati karzatot, amelynek középső falpillére elvágta az ereklyesír keleti végét, és egyben, mintegy kétharmad részben le is zárta a felette lévő helyiségnek a templom felé nyíló oldalát. Mindez leginkább úgy értelmezhető, hogy ha azt feltételezzük, hogy a sír fölé épült kis helyiség nem a sírral, hanem a karzattal függött össze, alighanem a karzat lépcsőháza lehetett. Szintén a karzattal függhetett össze a déli templomkapu mögött a déli mellékhajó ötödik szakaszában kialakított helyiség, illetve a felette kiképzett karzat. A templomot ebben a periódusban a déli kapun és az északi mellékhajónak a negyedik szakaszából a kerengőre nyíló ajtón át lehetett megközelíteni, a már teljesen leválasztott nyugati térrészbe pedig a templom eredeti nyugati kapuján és talán az északi mellékhajónak az északi torony mellett nyitotta kerengőn már kívülre vezető ajtaján átjuthattak be. Az építkezések eddig a fázisig egyértelműen igazolják, hogy az épület még templomként, illetve kolostorként működött. A következő építési fázis azonban már világi használatra vall. Ekkor falazzák be a templom nyugati és déli kapuit, és helyettesítik a nyugati kaput egy ajtóval. Ekkor épül be a nyugati térrészbe a fémmegmunkáló műhely, a déli toronyba a pince, a nyugati homlokzat elé egy lakóház, a déli kapu elé pedig egy ismeretlen funkciójú épület. Ezeknek a befalazásoknak és új épületeknek a falaiba már nagy mennyiségben használnak fel olyan román és kora gótikus faragványokat, amelyek feltehetően a templomtornyok felső szintjeiről és a 13. századi kerengőbői származnak.15 Míg az utolsó építési periódus már a kolostori élet részleges, vagy teljes megszűnése után, a végvárrá alakított Somogyvár emléke, az előző periódusok még a késő középkori kolostor virágzásáról árulkodnak. Nehezen bizonyítható, hogy egy több fázisú és tervváltozásokkal teli építkezés szakaszairól, vagy egymástól évszázados időtávval elválasztott építési periódusokról van-e szó. A legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy a pillérek és a főhajó átépítése, egy külön építési periódus lehetett, mivel ekkor már lefektettek egy téglapadlót az apszisban, amit a későbbi periódusban megemelt szinten kőpadlóval váltottak fel. Ennek az első nagy átépítésnek a során szüntették meg a templom román kori belső kialakítását, díszítését. A templomnak egy válaszfallal történő lerövidítésére, a kőpadló lefektetésére és a nyugati és délnyugati karzatok felépítésére viszont jóval később, egy második nagy építési periódusban került sor, egy olyan korszakban, amikor nem bontottak el román kori részeket. Ezekből a falakból a kora gótikus kerengőbői származó töredékek sem kerültek elő, ami arra vall, hogy ez az építkezés még megelőzte a kolostor átalakítását. E két nagy periódus egyikéhez köthető a templom késő gótikus hálóboltozata. A késő gótikus boltozatok A templomból valójában több késő gótikus boltozat maradványai ismertek: két különböző kétszer hornyolt profilú bordatípus maradt fenn. Az egyikhez egy 21 centiméter széles és kb. 3 méteres görbületi sugarú borda, valamint egy hármas bordaváll töredéke tartozik. A vállkövön a heveder irányú borda két oldalán egyformán 40°-ra nyíló bordák indulnak. Homlokív nincsen. A kis görbületi sugár és a nagy bordaméret alapján valószínűleg a templom mellékhajóihoz sorolható ez a típus. A másik bordatípus bordái 16 centiméter szélesek és jóval nagyobb görbületi sugarúak. Ebből jóval nagyobb számú boltozati elem maradt ránk: vállkövek, csomópontok és zárókő-töredékek. Ezek lehetővé teszik e boltozat viszonylag részletes rekonstrukcióját. A hálóboltozat kb. 10-11 centiméter oldalszélességű, félnyolcszög- keresztmetszetű falpillérekre támaszkodott.16 A bordaindítások ennél szélesebb, 15 centiméteres oldalszélességű, félnyolcszögű fejezetekre metsződtek rá. A fejezeteknek három különböző kiülésű változata ismert: két különböző kiülésű (30 centiméter17 és 43 centiméter18) fejezet egy-egy azonos szögben induló bordákból álló boltindítás két eltérő magasságú rétegköveként maradt fenn, egy harmadik méretű (18 centiméter) típus19 pedig egy reneszánsz övpárkánnyal ellátott kövön, ahol a párkány alatt a karcsúbb félnyolcszögű falpillértörzs illesztési felülete figyelhető meg. 15 Bakay 2011. 146-147., 149-151., 156-157. 16 Papp 2001. 307. 22. kép 17 Papp 2001. 307., 305. 19. kép 18 Papp 2001. 307., 308. 25. kép 19 Papp 2001. 307., 305. 19. kép, 307. 23. kép
