Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Mordovin Maxim: A 15-17. századi távolsági textilkereskedelem régészeti emlékei Pápán
268 MORDOVIN MAXIM egyetemen.8 A 16-17. században a pápai kereskedők nagy mennyiségű kézműiparhoz szükséges „alapanyagot" hoztak Bécsből, ennek 62%-a posztó volt.9 A végvárrá alakuló településen a textilkereskedelem még kiemeltebb szerephez jutott. A korszakban közismert a végvári katonák posztóval való fizetése. Ez a posztó azonban nem annyira ruházkodásra szolgált, hanem pénzhelyettesítő funkciója is volt, így a katonaság ezt a helyi piacon - ahogyan más végvárakban is - továbbadta.10 11 Mivel a pápai katonaságot nagyrészt az osztrák és a birodalmi rendek segélyeiből fizették11, így a páratlan mennyiségű nyugati (német és osztrák) eredetű textilplomba jelenléte könnyebben magyarázhatóvá válik. Ezek közül a nürnbergi és a bécsi plombák tökéletesen megerősítik az írott források adatait (3. kép 7., 5. kép 7.).12Többek között erre az intenzív kereskedelemre települt rá a helyi szabócéh, amely ezt a posztót felvásárolta, feldolgozta és értékesítette.13 A textilplombák megjelenése és használata Nyugat-Európában A textilplombák, más néven posztóbárcák14, posztópecsétek vagy ólombélyegek15 a nyugat-európai textilgyártás minőség- és eredetiségjelzői. Ezek a posztókészítés folyamatának legkülönbözőbb lépcsőfokaihoz kapcsolódtak, de minden esetben azt jelezték, hogy az aktuális szakaszban a plombával ellátott darab megfelelt az adott város által támasztott minőségi és mennyiségi előírásoknak. Az írott szabályozás a 14. század második felében érte el a csúcspontját, olyan aprólékossá válva, hogy már szinte teljesen gátat vetett az önálló kezdeményezésnek.16 A plombák használatát is nagyon szigorú szabályok határozták meg. A nyugati nyelvekben általában posztópecsétnek {cloth seal; tuchsiegeí), ritkábban posztóplombának (fucfip/ombe), vagy posztóólomnak (lakenlood) nevezett ólomplombákat csak meghatározott, az adott város tanácsa által megbízott (kinevezett) tisztségviselők adhatták, miután leellenőrizték, hogy a lepecsételendő posztóvég megfelel-e a minőségi és mennyiségi előírásoknak. A tisztségviselők elnevezése angolul alnager, holland és német nyelvben wardein vagy warden volt. Az utóbbi az„őr"vagy„ellenőr"jelentésű francia gardien szóból származik. A pecsételési joggal rendelkező minőségellenőr feladatköre az volt, hogy a posztókészítés minden fázisában ellenőrizze a készülő terméket.17 Természetesen a késő középkor folyamán ez a tevékenység maga is tovább differenciálódott, egész hivatal jött létre, mintakönyvekkel és számos, a posztókészítési folyamat egyes lépéseit - így például a festést is - külön- külön ellenőrző tisztségviselőkkel. A posztó megjelölését nagyon komolyan vették. A szigorúságot jól jelzi egy szemléletes példa 1371-ből, egy kis holland textilgyártó városkából, 's Hertogenboschból. Miután kiderült, hogy két pecsételő mester olyan szövetre tett pecsétet, amely nem felelt meg a városi minőségi előírásoknak, vagyis nem kaphatta meg a minőségjelző pecsétet, a tevékenységet a város elleni bűncselekménynek nyilvánították. A két férfi súlyos büntetést kapott: soha többet nem foglalkozhattak kereskedelemmel, s nem viselhettek városi hivatalokat sem, sőt, az egyiküket elűzték a városból.18 A posztópecsételés gyakorlatának kezdetei és eredete bizonytalan. Az ellenőrzés és minőségbiztosítás igénye már elég korán megjelenhetett. Kölnben például már 1230-ban rendelkeztek a posztóáru „hitelesítéséről".19 A nyugati kutatások feltételezik, hogy az első plombák még viaszból készülhettek, és csak a szabályozás egyre bonyolultabbá válásával jelent meg, és terjedt el széles körben a posztó ólombulla-szerű pecsétekkel való megjelölése. Erre jó adatokat szolgálnak az angliai írott források, melyek szerint a posztóminő- ség-jelző ólom- és a viaszpecséteket még a 15. században is párhuzamosan használták. A viasz használatát ezen a területen csak a 16. században, újabb szabályozás révén zárták ki.20 Az eddigi legkorábbi ólomból készült textilplombák mind Hollandiából származnak. Az egyik legrégebbi, 1275-re keltezhető darab Leiden városához kapcsolható.21 Ennek ellenére még a 14. századi plombák is nagyon ritkák. Annál több azonban a használatukra vonatkozó adat. így például Brugge-ben 1282-ben azt szabályozták, hogy a gyapjú származási helyétől függően milyen jelzés kerüljön az ólombélyegre.22 A 14. század elején Ypernben már hatalmas 8 Kubinyi 1994. 57. 9 Szakály 1994. 97 10 Gecsényi 1996. 44-45. 11 Pálffy 1997. 9. 12 Szakály 1994. 97. 13 Gecsényi 1996. 45. 14 Tettamanti 1994. 111. 15 Endrei 1989. 57. Nem szeretnék kizárólagosan állást foglalni egyik elnevezés mellett sem, hanem inkább szinonimaként használom őket a továbbiakban. 16 Rodenburg 2007. 26. 17 Rodenburg 2007. 28. 18 Hofenk de Graaf alapján: Rodenburg 2007. 27. 19 Kaiser 1988. 731. 20 Lásd Egan 1985. 21 Rodenburg 2007. 31. 22 Munro 2005. 432.
