Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Molnár István - Sipos Carmen: A középkori talajvíz-szint változására utaló jelek a balatonlellei-rádpusztai Árpád-kori telepen
26 MOLNÁR ISTVÁN - SIPOS CARMEN Következtetések A feltárás és a terepbejárások eredményei alapján feltételezhetjük, hogy a település a - ma már romos - templom közelében jött létre. Később, talán a 13. században, ezt a ma is lakhatatlan, mélyen fekvő területet már nem lakták, a dombtetőre húzódtak fel. A templom magasabban fekvő, szűkebb környezete viszont folyamatosan lakott lehetett, ahogy ezt egy 2000-ben végzett leletmentés során részlegesen kiásott kemence 14. századra datálható kerámiája is bizonyítja. A 60-as években Müller Róbert 15-16. századi kerámiát - és csak azt-talált a templom körüli magasabban fekvő területen.22 Ez is jelzi, hogy a változás nem pusztán a település dél-északi irányú eltolódásában, hanem a mélyebb részekről a magasabb felé húzódásában fogható meg. Hasonló jelenséget-a település mélyebb területeinekfelhagyását-figyeltek meg a térségben Balatonkeresztúr- Réti-dűlő lelőhelyen is. Mészáros Orsolya és Serlegi Gábor részben ez utóbbi lelőhely alapján vizsgálta a Balaton déli partjának középkori környezeti változásait. A jelenséget az éghajlat változásával magyarázták, azt is hangsúlyozták, hogy a térség igen érzékenyen és korán reagált erre.23 Az általunk 2010-11-ben feltárt - meredek domboldalon fekvő, nagy szintkülönbségeket mutató - Lulla-Büdösalja lelőhelyen szintén hasonló jelenséget figyeltünk meg. Itta kora Árpád-kori objektumok a mélyebben fekvő területen, a 13-14. századiak a dombtetőhöz közel sűrűsödtek. A jelenség okát elsősorban az éghajlati változásban kereshetjük. A korszakban fokozatosan csapadékosabbá és hidegebbé vált az éghajlat - az ún. kis jégkorszak köszöntött be. Az hogy a folyamat az egyes területeken pontosan mikortól és miként hatott már nehezebben meghatározható. Hagyományosan a 13-14. század fordulóját tekintik korszakhatárnak24, ugyanakkor írott források is utalnak arra hogy - legalábbis egyes területeken - az éghajlat nedvesebbé válásának, a vizes térszintek kiterjedésének jelei korábban is érzékelhetőek. Györffy György és Zólyomi Bálint tanulmányukban 12. századtól induló csapadékosabb periódusról, emelkedő vízszintről beszélnek. Megemlítik, hogy 13-15. századi és főleg Zsigmond alatti határjárásokban számos jel van arra, hogy az Alföldön nőtt a vizes területek nagysága, a régi határjeleket a víz miatt nem tudták megközelíteni. Szintén a 13. századtól szaporodnak el azokról a vízimalmokról szóló adatok, amelyek olyan patakokon álltak, amelyek mai vize ma nem elegendő malomhajtásra.25 Egyes vélemények szerint a Balaton Árpád-kor végi gyors vízszintemelkedésében a tihanyi apátság által a 13. század első felében végzett gátépítés is szerepet játszhatott.26 Igazából már az sem tűnik egyértelműnek, hogy a sokat emlegetett római zsilip létezett-e, és ha igen hatása mennyire hatott a vízszint emelkedésére és mennyire okozta a 4. századtól bekövetkező éghajlatváltozás.27 Az állítólagos tihanyi gátépítés és annak hatása még bizonytalanabb lábakon áll. Mint már utaltunk rá, a 13. század második felétől érzékelhető vízszint-emel- kedés jól magyarázható éghajlati okokkal. Takács Károly hívta fel a figyelmünket arra, hogy a klímaváltozás mellett, emberi tevékenység - csatornázás vagy annak felhagyása - is magyarázatul szolgálhat a talajvíz szintjének változására, akár térségünkben is. Az általa kutatott rábaközi csatornák karbantartásával a 13. század középső harmadában hagytak fel. A csatornázás korábban jelentősen csökkentette a talajvízszintet a térségben. A lelőhelyünkön tapasztaltak is arra utalnak, hogy - legalábbis is ebben a térségben - a változások a 13. században jól érzékelhetőek voltak. (Bár anyagának mélyebb feldolgozásáig korai ezt kijelenteni, de a Lulla- büdösaljai lelőhelyen is hasonló jelenséget tapasztaltunk.) Ugyanakkor kérdéses, hogy mindez mennyiben érvényes általánosságban a Kárpát-medencére. A lelőhely környezetének vízrajzi viszonyai - a Balaton, a berek és a lelőhely mellett futó patak közelségével - a sajátosnak mondhatóak és feltehetően igen érzékenyen reagálnak a változásokra. Természetesen a település elmozdulásának jelenségét társadalmi-gazdasági okokkal is magyarázhatjuk. Ugyanakkor mivel esetünkben - az írott források által alátámasztottan legalább a 12. század első harmadától - egy szőlőműveléssel is foglalkozó közösségről beszélünk, esetükben az Árpád-kori települések költözése kevésbé játszhatott szerepet, és talán a korszak végén a birtokrendben bekövetkező változások is máshogy hathattak itt. A berekparton lévő faluban folyó korai szőlőművelés kapcsán érdemes megemlékezni az Égető Melinda által a kora Árpád-kori vízparti szőlőművelésről írtakra.28 Jelenleg a szőlők az úttól keletre, a magas domboldalon vannak, de elképzelhető, hogy korábban nyugatabbi, valamivel mélyebb területekre is húzódhattak. A szőlők esetleges fentebb húzódása is magyarázhatja a település kismértékű elmozdulását is. Gondolhatunk még arra is, hogy a tatárjárás alatti pusztulás után a falu kicsit fentebb települt újjá - hasonló jelenséget tartott elképzelhetőnek Müller Róbert a közeli Hács-Béndekpusztán.29 22 Müller 1975. 35. 23 Mészáros - Serlegi 2011.219-222., 229-230. 24 Rácz 2006. 44. 25 Györffy - Zólyomi 1994. 15. 26 Bendefy - Nagy 1969. 52., 62-65., Szalóky - Bódis 2004. 279. 27 Sümegi et al 2007. 252-253. 28 Égető 1980. 57-59. 29 Müller 1975. 39-40.
