Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Rácz Miklós: Egy mai háromosztatú alföldi lakóház anyagi kultúrája
Fiatal Középkoros Régészek IV. Konferenciájának Tanulmánykötete. Szerk.: Varga Máté Kaposvár, 2013 205-216 Egy mai háromosztatú alföldi lakóház anyagi kultúrája RÁCZ MIKLÓS Magyar Nemzeti Múzeum - Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Műemléki Kutatási Osztály H-1113 Budapest, Daróci út 3., miklos.racz@mnm-nok.gov.hu Rácz, M.: Material culture of a contemporary vernacular house In the Great Hungarian Plain Abstract: An archaeological study of an abanadoned vernacular house in central Hungary focusing on material culture as well as the building archaeology of the traditional structures. With 20 figures. Keywords: contemporary archaeology, building archaeology, vernacular architecture Egy alföldi településen 2000 táján elhagyottá vált, és pusztulásnak indult egy hagyományos lakóház. Az épület és a telek megfigyelésével és dokumentálásával - elsősorban műemlékvédelmi indíttatással - ekkor kezdtem el foglalkozni. A megfigyelések általam kiemelt régészeti és építéstörténeti tanulságait és eredményeit az alábbiakban szeretném összegezni. A vizsgált épület: a lelőhelyképződés kezdetének dokumentálása, mint kísérleti régészeti eszköz A Tiszaföldvár északnyugati szélén, egy két szintre tagolódó telek felső részét elfoglaló gazdasági udvaron álló lakóház, istálló, ól és árnyékszék épületegyüttese az 1990-es évek végén vált lakatlanná (1-10. képek). A lakóhely elhagyásához vélhetőleg a lakóház nádfedésében keletkezett károk vezettek, melyek kijavítását az idős lakó már nem vállalta, és bizonytalanná vált otthona helyett a szociális ellátást választotta. Az északnyugati szélnek kitett tető tovább pusztult, a beázások miatt elsősorban az eresztájon megindult a szarufák korhadása, a külső falak mentén koncentrálódó beázások helyén az átázott padlássaralás alatt a födém nádborítása egyre nagyobb felületeken elkorhadt és beszakadt, s a födémgerendák korhadása is megkezdődött. A beázás miatt beomlott a konyha vályogból és téglából boltozott szabad kéménye, ezzel a konyha területén közel 1 méter vastag omladékréteg keletkezett, mely beborította az épített tüzelőpadkát és tűzhelyet. A nagyobb beázások helyén a faltetők anyaga lemosódott és erodálódott, a falkoronákon és a falak tövében gyomnövények és gyorsan növő fák eresztettek gyökeret (9. kép). A beázások nyomán egy - feltehetőleg korábbi, rosszul tömörített gödörbetöltésre alapozott - osztófal megsüllyedt. A padlást a tetőfedés nádtörmeléke borította be. Az ingatlant az elhunyt lakó örökösei nem tudták, és nem is kívánták fenntartani. A népi építészeti jelentősége miatt korábban helyi rendelettel védett épületet az önkormányzat menthetetlennek ítélte, és védettségét visszavonták. A következő években előreláthatólag befejeződött volna az épület természetes úton való pusztulása: a pusztulás kezdetének dokumentálása révén egy valós lelőhelyképződés körülményeit dokumentálhatjuk.1 Környezet és településtörténet Tiszaföldvár egy dél felé háromszög alakban szélesedő kiemelkedésen települt (1-2 kép).1 2 A településről viszonylag késői és kevés középkori forrás ismert3, 1467-ben a földvári (Dunaföldvár) apátság birtoka volt. Az egykori belterületet a kiemelkedés északi csúcsától mintegy 750 méterre egy közelebbről nem datált, mára betöltött árok, vélhetőleg egykori védmű, a Sánc határolta (2. kép). A belterületet a többi oldalról az ártér övezte, amelyben korábbi Tisza-holtágak medrei húzódnak. 1 A klasszikusan néprajzi vonatkozású emléket tanulmányomban a néprajzi szempontok elsőbbsége helyett régészeti szempontokra: az időbeli átalakulások anyagi nyomaira koncentrálva, és az elhagyott ház tárgyegyüttesét leletanyagként értelmezve vizsgálom. A kortárs régészet vonatkozásában inspirációként szolgáltak többek között Rachael Kiddey-nek és John Schofieldnek a British Archaeology folyóiratban megjelent cikkei így pl. Kiddey - Schofield 2010. (http://www.archaeologyuk.org/ba/). A kortárs falusi lakóépületek történetének anyagi nyomaira irányuló kutatások a néprajzkutatók tevékenységéhez kötődnek, elsősorban a házbontások, de a helyszíni felmérések kapcsán Is, és e területnek ma már jelentős szakirodalma van. Ezek a kutatások - különösen a házbontások esetén - több esetben a komplexitás és a teljesség igényével vizsgálják és dolgozzák fel egy-egy épület változásait. Itt csak a közelmúlt jelentősebb példáira utalva: Sabján 1998., Berényi - Búzás 2002., Tóth 2005., Holcsek-Balázsik 2009., Bálint 2010., Búzás - Vass 2011. A lakóházakra és lakáskultúrára általában: Balassa 1997. 2 A településről összefoglalóan: Kelemen - Pató - Szlankó 2002. 3 Bagi 2002. 53.
