Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Szabó Dénes Kristóf: Árpád-kori mágikus deponáció Csanádpalota Juhász T.-tanya lelőhelyről
ÁRPÁD-KORI MÁGIKUS DEPONÁCIÓ CSANÁDPALOTA JUHÁSZ T.-TANYA LELŐHELYRŐL 15 ásva.39 A biztosan nem épületekhez kötődő Árpád-kori mágikus deponációk igen nagy száma miatt az ilyen egyoldalú interpretációk óvatosan kezelendőek. Ugyanakkor nem kizárható, hogy egyes esetekben látszólag épületektől függetlenül eltemetett együttesek földfelszíni faházakkal állhatták kapcsolatban, melyeknek nem maradt régészeti nyoma40, ám ismertek olyan, régészetileg jól dokumentált környezetű deponációk, melyek nem köthetők településekhez.41 Építési áldozat volt-e a csanádpalotai deponáció? Véleményem szerint a kérdésre csakis nemmel felelhetünk, annak ellenére, hogy épület gödrében került elő. Szemben például a kánai leletekkel, az edény közvetlenül az objektum alján hevert, nem ástak számára külön belső gödröt. Az, hogy a szűk, földbe mélyített gödörben az épület akár lakóházként, akár melléképületként való használata során a padlóra helyezett fazekat, benne a kővel és a csontokkal, nap mint nap kerülgették volna, életszerűtlennek tűnik. Elhelyezését az épület használata utánra kell tennünk. Lehetséges lenne, hogy a már felhagyott, betemetődőfélben lévő objektumot egyszerűen felhasználták az együttes elhelyezésére, ahelyett, hogy külön gödröt ástak volna számára. Ebben az esetben az egykori háznak semmi köze nem lenne a deponációhoz. Ennek ellentmond egyrészt a ház délnyugati részéhez való tájolás, másrészt, hogy az épület gödrének betöltésében sem látszott esetleges későbbi ráásás, bolygatás nyoma. A fentiek miatt úgy vélem, meg kell kockáztatni a feltételezést, hogy az épület elhagyásához kötődő rituális cselekmény nyomával állunk szemben. Mivel a korabeli falutelepülések időről-időre változtatták helyüket42, rendszeres kellett, hogy legyen házak lebontása, és értékesebb faanyaguk elszállítása az új lakóhelyre. A hasonló gazdálkodási viszonyokkal jellemezhető kora középkori angolszász falvakban feltárt egyes leletegyüttesek értelmezése kapcsán merült fel a kutatásban, hogy a félig földbe mélyített angolszász kori épületek elhagyott gödreinek betemetődése nem spontán folyamat volt. Betemetésük maga is rituálénak fogható föl, melynek során néhányszor különféle deponációk elhelyezésére is sor került. Ekként interpretálható például a Car Dyke lelőhelyen félig földbe mélyített házban feltárt feldarabolt kutya, melyen romano-brit edény töredéke hevert, mellette nagy értékű tárgyakkal43, a muckingi 93. hosszúház sarkában szövőszéknehezékek alatt elhelyezett fazék, a 105. hosszúházban talált hét edény. West Stow lelőhelyen a 16. félig földbe mélyített épületben a nyugati cölöplyuk mellett mind a gödör fenekén, mind a cölöplyuk felett, a betöltés fentebbi részében egy-egy kutya maradványai kerültek elő.44 Hasonló jelenségnek tartható talán az Árpád-korban a házakra kifüggesztett45 lókoponyáknak46 azok gödrében való eltemetése is; már Méri Istvánnak feltűnt, hogy az egyéb csontoknál törékenyebb, sérülékenyebb lókoponyák fennmaradásában fontos tényező lehetett, hogy betemetődtek-e kellőképpen47, és hogy nem mindig a házak omladékából, hanem olykor a feltöltéséből kerültek elő. Több Esztergom-Zsidódon feltárt ház kürtőjében lelt apró kövek, szárnyascsontok és faszéndarabok ugyancsak tudatos betemetésre utalhatnak.48(Utóbbiak közül az 1998/2. betöltésének legfelső szintjén lókoponya is előkerült.) Összegzés Mikor lakói elhagyták a csanádpalotai 569. objektumszámú épületet, gödrének fenekére, annak délnyugati sarkába mágikus deponációt helyeztek, feltehetően a ház életciklusát lezáró betemetés keretében. Az edény használata a házéval együtt ért véget49, a csirke levágása, az ősi élet- és termékenységszimbólumnak számító tojás széttörése és elrejtésük egybeeshetett a költözéssel. A mozsártörő és a tojás révén alkalmazott termékenységvarázslás talán a nyomásos földművelés 13. századi magyarországi meghonosodása előtti gazdálkodási gyakorlat tükre, amely megkövetelte a falvak mozgását. Eltemetésük az elhagyott épület gödrében olyan rituáléként fogható föl, ami mintegy ellenkező előjelű tükörképe lehetett az új épületek emelésekor, határok szimbolikus védelmezésekor lejátszódó, formailag hasonló rituáléknak. 39 Takács - Paszternák 2000. 253-309. 40 Fodor 1986. 144., Terei 2010. 94. 41 Ilyen például a csobaji szájával lefelé fordított fazékban eltemetett tojás (Hellebrandt 1989. 49.), és a szekszárd-palánki cserépbogrács (Takács 1986. 159.). 42 Maksay 1971.42-44. 43 Öt üvegkehellyel, két csont- és egy bronztűvel, három orsógombbal, egy ezüstfibula töredékével, valamint elefántcsontból faragott táskazáró gyűrűvel, Hamerow2006. 19. 44 Hamerow 2006. 8., 11. 45 Méri 1964. a., Kovalovszki 1980. 33., 70. 46 A lókoponyák építőáldozatként való alkalmazásáról összefoglalóan, számos finnországi példával Id. Hukantaival 2009. 351-352. 47 Méri 1964. a. 113. 48 Molnár2001. 110-113. 49 Edények használati idejének társadalmi rituálékkal való összekapcsolódására Id. Barley 1994. 106-113., Chapman - Gaydarska 2007. 19-20.
