Varga Éva: Sors és sanzon. Rácz Vali emlékeiből (Kaposvár, 2012)

1944-45-ben

Mindeközben az ország szovjetizá- lása, az egypárti diktatúra kiépítése zajlik. Majd 1953 után, a törvénytelenségek fokozatos napvilágra kerülésével a rendszer ellenzői egyre szókimondóbbak lettek s a radikalizálódás forradalomba torkollott.

1956-ig Rácz Vali fellépései folytatódtak (többek között az Astoriában), lemezei készültek. Ám mellőzöttséget tapasztalhatott két, számára fontos médiánál, a rádió és a film területén. Utolsó filmszerepében (Az élet hídja Háy Gyula rendezésében) is egy dalt énekelt. A szerep azt karikírozva, hogy milyen slágerek voltak divatban a korábbi időkben, voltaképp a „polgári csökevényt” volt hivatott kigúnyolni.

Rácz Vali családjával a villa nappalijában (1954 körül)

Az utolsó filmszerep. Jelenet Az élet hídja című filmből. (1955)

1970-ig az Egyesült Államokban éltek. Vali fellépett még időnként nagyobb városokban magyar emigráns közönség előtt. De legfőbb szerepei az anya, feleség és a háziasszony lettek. Péter a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. 1975-ig Londonban éltek, majd Münchenben telepedtek le.

Az ’56-os forradalom leverésével az ország betagozódása a szovjet zónába véglegesnek látszott. 1956. november végén Rácz Vali és Halász Péter két kis gyermekükkel elhagyták az országot. Nekik is, mint annak a közel negyed- millió honfitársuknak, akik az emigrációt választották, elegük volt a hazugságokból, a vérontásból, cenzúrából, a diktatúrából.

Fellépés Montrealban (1960-as évek)